NYELVÜNK KIALAKULÁSA
Tomory Zsuzsa

Nyelvünk ősisége egy ősidőktől letelepedett életet élő, békés társadalom tükre. Amint településeink gazdagsága meghatározza a túlnépesedés folytán beálló vándorlások központi helyét, éppen úgy nyelvünk egysége, szóbokrainak gazdagsága, de főleg az a tény, hogy a világteremtés ütemétől kezdve tudásviláguk minden kincsét nyelvünk szerkezetébe rejtették őseink; nyilvánvalóvá teszi, hogy magyar nyelvünk a Teremtés nyelve, a világ ősnyelve.

Indogermán szomszédaink erejükön felül kutatták, rendszerezték a nyelveket, saját nyelvük saját rendszerével.

A Teremtés nyelve nem fér ebbe a keretbe. Ennek reánk erőszakolása csak arra szolgál, hogy kívülrekesztett, „nomád, gyökértelen” nép voltunkat halljuk újra, meg újra. Ne engedjük, hogy nyelvcsaládosdi játszásával elpusztítsák nyelvünket és életünket egyaránt. 

A teremtés nyelve önmagában foglalja a későbben kialakuló nyelveket. A nyugateurópai nyelvek 30%-a tisztán nem indoeurópai eredetű. Bővebb kutatás ezt a 30 %-ot még magasabbra emelheti. Ezek a nyelvek késői unokáink, az ókori nyelveket is beleértve. Ne alkalmazzunk tehát elmarasztaló jelzőket a „halszagú finn” rokonságra, s egyéb nyelvekre, hiszen ezek mind a magyar anyanyelv gyermekei, unokái, dédunokái.

Magyar Adorján kidolgozta ennek az ősnyelvnek a gondolatmenetét. szócsoportjait, egy-egy tájnyelv keretén belül. Vándorlásaink alkalmával ezeket az őstörzsi szócsoportokat vittük magunkkal. Itt nem az a kérdés, hogy rokon-e a sumir, az etruszk, a szanszkrit, a görög, a latin, s a „modorn” nyelvek, hanem az, hogy mely őstörzsek szótára képviselteti magát döntőn az illető nyelvben.

A sumirban, amit bátran ejthetünk szemerének (s ennek bizonyítása további néhány órát igényelne) a szemere, őstörök és avar nyelvjárásaink vannak döntő többségben. Ezért csupán azt említem meg, hogy a ma sumirnak nevezett nép nevének első szótagját kezdetben a kis gyököcskével ellátott gabonaszemecskével jelölték, majd ez változott át egy hármas ékű dölt jellé, mely mögött még igen sokáig megmaradt a gyököcske vonalkája. (Itt megjegyzem biztonság kedvéért, hogy a szemből kikelő új növény földfeletti része a szikecske, a gyökér rész a gyököcske.)

A keltában az őstörök, az avar, a jász-kún, a szemere és a besenyő őstörzsek képviseltetik magukat a legerősebben, s ennek bizonyítékait a Magyar - angol szóeredet című szószedetem 640 szava bizonyítja, melyek nagy része kelta, vagy ismeretlen eredetűnek mondott szó.

Nyelvünk és népi egységünk tudatával felismerjük különböző nevek alatt szereplő kárpátmedencei ősnépek magyar voltát is, kikről számos kutató számolt be, de a végső következtetést: magyar népünkkel való azonosságának tényét nem vonhatta le, a jelenlegi téves történelemszemlélet egyeduralma miatt. Ilyen a pannon iasi nép kiléte, kiket Alföldi Géza őslakos népnek ismer fel, s „eredetileg a pannon törzsek egyike volt és szoros rokonságban állt a többi pannon törzsekkel (andizetes, bereuci, daesitiates, maezei).[22] Ez utóbbi név tisztán és magyarul szólal meg; a többi név eredetével, értelmével kapcsolatos kutatás még mindig várat magára.