41. ábra: Turul, jobb szárnya alatt egy jobbkéz, „Ta” olvasattal, alatta hat kör (két concentrikus körből állnak) olvasata AS, bal szárnya alatt hal és kecske.
A hat kör hangértéke AS, s alkalmazzák a Tengeri vihar szellemére is. Azonos a Mer, Muru, Marutu, az akkád Ramman, Adad, s a szanszkrit Maruta istenség jelével is. Az író „Naphal” („Sunfish”) és Napmadárként („Sun-bird”) említi a rajzon lévőket.
A „TA” olvasatú szótag tenyér szavunknak is első szótagja.
Az AS szó magyar nyelvünk Ős szavával egyezik. A „M-R” mássalhangzós csoport marmar őstörzsünk szótárába tartozik, s márna halunk neve is ide sorolandó. Kazár őstörzsünk „kecsege”, csillogó értelmű hala és a „kecske” nyelvi egységbe vonja a képet, mindegyik fényt jelent. Alanti jelképek marmar és kazár őstörzsünk jelenlétéről beszélnek. (Zárójelben említem, hogy a Ta-As összeolvasása a tesz igénket jelentheti, a teremtő kéz képe is ezt jelképezi.)
Tekintettel arra, hogy a hat karika nem egyszerű, hanem két egyközpontu körből áll e pecséten, évszámot is jelölhet. Egy külső és egy belső körből álló, egyközpontú karika a 36.000 számértéket, s egyúttal a végtelent is jelenti sumir körírással. E kép számai tehát egyenlők a 6x36.000=216.000 évvel.
Ezen „egyközpontú karikák” viszont teljesen fedik a magyar karika, gyűrű képét is, s kor olvasata is helyes. Csillagász szakembernek kell a fenti hal, madár, kecske képeket csillagászati korokba helyezve megfelelő magyarázattal ellátni.
Az alanti képen hét karika, alatta hal, alatta csillag: a hét az eget, a kecsege csillogást, fényt jelent csillag szavunkkal együtt. Szerintem: a mindenségben (hét karika) megjelenő „nagy hal”, illetve kecsege a Tejútat jelképezi, a csillag napunkat, hiszen őseink tudták, hogy a nap is a tejút csillaga. Fény, csillogás van kihangsúlyozva, s a fényes eget jelenti.[1]
[1] L.A. Waddell, The Phoenician Origin of Britons, Scots and Anglo-Saxons (A britek, skótok és angolszászok főniciai eredete), 251. old.
A hat kör hangértéke AS, s alkalmazzák a Tengeri vihar szellemére is. Azonos a Mer, Muru, Marutu, az akkád Ramman, Adad, s a szanszkrit Maruta istenség jelével is. Az író „Naphal” („Sunfish”) és Napmadárként („Sun-bird”) említi a rajzon lévőket.
A „TA” olvasatú szótag tenyér szavunknak is első szótagja.
Az AS szó magyar nyelvünk Ős szavával egyezik. A „M-R” mássalhangzós csoport marmar őstörzsünk szótárába tartozik, s márna halunk neve is ide sorolandó. Kazár őstörzsünk „kecsege”, csillogó értelmű hala és a „kecske” nyelvi egységbe vonja a képet, mindegyik fényt jelent. Alanti jelképek marmar és kazár őstörzsünk jelenlétéről beszélnek. (Zárójelben említem, hogy a Ta-As összeolvasása a tesz igénket jelentheti, a teremtő kéz képe is ezt jelképezi.)
Tekintettel arra, hogy a hat karika nem egyszerű, hanem két egyközpontu körből áll e pecséten, évszámot is jelölhet. Egy külső és egy belső körből álló, egyközpontú karika a 36.000 számértéket, s egyúttal a végtelent is jelenti sumir körírással. E kép számai tehát egyenlők a 6x36.000=216.000 évvel.
Ezen „egyközpontú karikák” viszont teljesen fedik a magyar karika, gyűrű képét is, s kor olvasata is helyes. Csillagász szakembernek kell a fenti hal, madár, kecske képeket csillagászati korokba helyezve megfelelő magyarázattal ellátni.
Az alanti képen hét karika, alatta hal, alatta csillag: a hét az eget, a kecsege csillogást, fényt jelent csillag szavunkkal együtt. Szerintem: a mindenségben (hét karika) megjelenő „nagy hal”, illetve kecsege a Tejútat jelképezi, a csillag napunkat, hiszen őseink tudták, hogy a nap is a tejút csillaga. Fény, csillogás van kihangsúlyozva, s a fényes eget jelenti.[1]
[1] L.A. Waddell, The Phoenician Origin of Britons, Scots and Anglo-Saxons (A britek, skótok és angolszászok főniciai eredete), 251. old.
254. The cups on these Trojan amulets (Fig.31. pp.238.) and reduced sometimes to dots on the smaller ones, it will be noticed, are arranged sometimes single (1=God, The One), but usually in groups of 2(=The Sun), 3(=Earth or Death), 5(=Archangel Tas or „Tesub Mikal, who, we shall see, is the Archangel „Michael”); whilst 7(=Heaven) and 4(=Mother, quarters or multitude”) are also not infrequent. The Crosses figured are in the form of the True Cross in elongated form (which is seen in a in the Figure to spring from the rayed Sun), or equal-rayed of St. George’s Cross shape (d or g) or as Swastikas (straight footed c,e,f etc., or curved footed a, b) and it is significant that these early Trojan Sumerians prayed to God and to his angel-son Tas or Tasia, to resurrect them through the „Wood” Cross of which they figure the effigy or their amulets. And we know, from the old Sumerian psalms, that the Sumerieans credited the Son of the Father-god — („The Son Tas or Dach” or „Mar-Duk”) with resurrecting them from the dead, as in the following line:
„The merciful one, who loves to raise the dead to life Mar-Duk” (Son Tas).
Kivonatos fordítás.
254. Ezeken a trójai amuleteken (31.kép, 238.old.) úgy találjuk, hogy a kerek jelek néha csak pontokká vannak zsugorítva a következő értelemmel: 1=Isten, 2= nap, 3=föld és halál, 5=Tas arkangyal, vagy Tesub Mikal, aki, mint látni fogjuk Mihály arkangyallal azonos. 7= az ég, 4= anya, negyede valaminek és sokaság. A keresztek a hosszúszárú kereszt alakjában rajzoltattak, s ezen hosszú szárú kereszt, mint látjuk a képen a sugarakkal rajzolt napból pattan, vagy egyenlőszárú, un. Szent György kereszt (d és g), vagy swastika szerű, vagy kerekített, vagy egyenes lábú; igen fontos észrevenni azt, hogy ezek a kora-trójai sumirok Istenhez, s angyal fiához Tas, vagy Tasiához imádkoztak, hogy támassza fel őket a keresztfa segítségével, s éppen ezért a kereszt képét amulettjeiken is viselték. S tudjuk az ősi sumir zsoltárokból, hogy a sumirok az Atyaisten fiának tulajdonítják a halottak feltámasztását, mint a következő sor mutatja:
„Az Irgalmas, aki szereti feltámasztani a halottakat, Mar-Duk (Tas az Isten fia)”
„The merciful one, who loves to raise the dead to life Mar-Duk” (Son Tas).
Kivonatos fordítás.
254. Ezeken a trójai amuleteken (31.kép, 238.old.) úgy találjuk, hogy a kerek jelek néha csak pontokká vannak zsugorítva a következő értelemmel: 1=Isten, 2= nap, 3=föld és halál, 5=Tas arkangyal, vagy Tesub Mikal, aki, mint látni fogjuk Mihály arkangyallal azonos. 7= az ég, 4= anya, negyede valaminek és sokaság. A keresztek a hosszúszárú kereszt alakjában rajzoltattak, s ezen hosszú szárú kereszt, mint látjuk a képen a sugarakkal rajzolt napból pattan, vagy egyenlőszárú, un. Szent György kereszt (d és g), vagy swastika szerű, vagy kerekített, vagy egyenes lábú; igen fontos észrevenni azt, hogy ezek a kora-trójai sumirok Istenhez, s angyal fiához Tas, vagy Tasiához imádkoztak, hogy támassza fel őket a keresztfa segítségével, s éppen ezért a kereszt képét amulettjeiken is viselték. S tudjuk az ősi sumir zsoltárokból, hogy a sumirok az Atyaisten fiának tulajdonítják a halottak feltámasztását, mint a következő sor mutatja:
„Az Irgalmas, aki szereti feltámasztani a halottakat, Mar-Duk (Tas az Isten fia)”
Magyarázat:
Fenti szöveg „pontokká zsugorított írása” mai napig is használatban van népünknél, de a pontok ma már a latin betűs írás vonalát követik. Ősidőkben — amint azt Kezdeteink című tanulmányomban bőven kifejtettem, — ez a „pontozott, vagy bütykös” írás, amit én „mag” írásnak, jelképnek, hívok, magyar őstörzsünk jelenlétéről beszélt, a barázdás rajzzal együtt..
Tas nevén kívül kihangsúlyozom az angol „wooden cross”, szószerinti fordításban „fakereszt” kifejezést, mely tehát csupán egy fából való keresztet jelent. Magyarul viszont egészen más értelme van: a keresztfa, külön szóval alkotott fogalom, s nyugati szomszédainknál ismeretlen szó. Nálunk viszont napjainkig is él ez a kifejezés, s az egyházak is átvették e szóhasználatot egyházi énekeikben: „A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek.” Itt Istenfia Jézussal kapcsolatos a keresztfa gondolata. Fentiekben viszont (ott a szöveget alá is húztam), s ez igen fontos: a keresztfa, tehát a megnyújtott szárú kereszt a napból származik. Ősi napábrázolásunk a kör, a napot jelenti; a fény és életszikrák az egyenlőszárú kereszttel jelöltettek, s szerintem a fény kereszt irányú terjedését jelentik. (Erről bővebben Kezdeteink című tanulmányomban írtam.) A belőle pattanó, földön gerjesztett szikra eszköze a keresztfa, az e világban megjelenő fény jelképe. Népünk ugyanakkor fenntartotta azt a tudatot, mely szerint minden, ami e földön létezik, a Napból, s végső fokon Istentől származik.
Népünk jelképtárában tehát az egyenlőszárú kereszt magát a fényt jelenti, ami a teremtés alapja is, s ez állandó forgásban, mozgásban van. Népünk ősi emlékű imáiban a „forogjatok keresztek...” kifejezés erre utal. Az egyenlőszárú kereszt vetülete a belőle pattanó, anyagi világunkban megjelenő fény, jelképe a keresztfa.
Ugyan ezen az oldalon az író kitér arra, hogy kezdetben nem hozták a kora sumir, a trójai és a kelta „csésze-lenyomatokat” összefüggésbe egymással. Ma, a jelek megfejtésekor viszont elkerülhetetlen ennek felismerése, s annak is, hogy ezek a körjelek mindig a Naptisztelettel kapcsoltos szövegekre korlátozódnak, különösen Trójában. A sumir körlenyomatok Kr.e. 4-3000 közöttiek. E körjelek szoros összeköttetésben állanak a keresztfa, s a horogkereszt képeivel, melyek mind az Egyistenhez szóló, feltámadásért esdeklő imákat jelképezik. A réz és bronzkorszakban ezek a szent jelek majdnem kizárólagosan csak a hittes és főniciai sírokban találhatók; Britanniában a kerek csészelenyomatos írás is majdnem mindig temetkezéssel kapcsolatos.
Ezen túlmenően igen fontos felfigyelnünk arra, hogy ezt az írásrendszert Trójában Waddell korai sumirnak mondja. Tehát a kialakulásban lévő Tróját ősnépünknek tulajdonítja, ahol a Napisten neve Tas. Azt is igen fontos észlelnünk, hogy magának Trójának a neve török őstörzsünkhöz és a Kárpát-medencéhez vezet. Az onnan kiáradó magyari népek vitték tehát magukkal műveltségük alapelemeit: vallásukat és írásukat, s rakták le Trója alapjait.
A fenti „a.” jelzésű képen a magyar mag és barázda-jelek népünk jelképrendszerére utalnak éppen úgy, mint a „b.” mag és villás jelképei a palóc-magyarokéra.
353-4 — Kivonatos fordítás: Brit pénzeken nevének következő változatai vannak: Tas, Tasc, Tasci, Tascio, Tascia, Taxci, Tcvi, Tascif, Tascf, Tasciovan, Tasciovanni, Tigiio, Dias, Deas, Deascio.
Sumerben Taxi, Takhi, vagy Dias, Ta-xu, Tas, Tuk vagy Duk neveken említik. Hittesben Tash-ub (vagy „Az eke Tas-ja), Teisbas, vagy Dhuspuas a Van-i felieratokban, s Su-Tax, vagy Su-Takh (vagy Tax a vető”; ő a filiszteusok Dagon istensége. Az indiai Védák Tvashtr, vagy Taks, Daxa, Daksha néven említik, mint Teremtő Napistent; vele kapcsolatos a ló, mint napszimbolum. Főniciai és görög-főniciai pénzeken Ciliciában Dioc, Dzs, Dek és Theoys néven említik, s a kimondottan csak főniciai pénzeken Dioc, Dks, Thios, Tes, Theas és Theac néven.
“And significantly the name ’Tasc’ still survives in the Scottish Task for ’Angel or Spirit.’ And he is presumably the ’Thiazzi’ or Ty giant warrior assistant of Thor in the Gothic Eddas, the Tuisco of Saxons and Germans, who gave his name Tues-day, the ’Tys-day’ and of the Scots — for which the corresponding French name ’Mar-di’ seems to preserve his Sumerian synonym of ’Maru’ (or Mar-duk). The Greek title of ’Dionysos’ (or Dionusos of Homer) hitherto inexplicable, now seems to be possibly the Sumerian synonym for Tas as ’Ana-su’ or ’The descending God’ presumably to denote his angelic messenger function, with divine prefix Di (the Sumerian Di, ’to shine’) and hellenized into ’Di-onysos.’ Sumerian synonym for Tas as ’Ana-su’ or ’The Descending God,’ presumably to denote his angelic messenger function, with divine prefix Di (the Sumerian Di, ’to shine’) and hellenized into ’Di-onysos.’
As the patron saint of Agriculture, Corn Spirit and Heavenly Husbandman or ’Spirit of the Plough,’ Tas or Taxi, who, we have found, figured with the Plough in the Early Hittite rock-sculptures (fig.62, p.340), bore in the Early Sumerian (or Phoenician) inscriptions the title of ’Dasi of the Spear of Ploughshare Produce’ — wherein the word for ’Spear’ (Gir, the old English Gar) is poetic for ’Plough’; and the word for ’Fruit sprout produce’ is pictured by a ploughshare, Lam, which is presumably the Sumerian source of the name of the Scottish Early Harvest festival ’Lam-mas.’
Kivonatos fordítás:
Igen jelentős az, hogy Tas neve „Tasc” alakban fennmaradt a skót Task szóban angyal, illetve szellem jelentéssel. Feltehetően Tas nevéből származott Thiazzi, vagy Ty óriás neve, aki a gót Eddákban Thor harcostársa; a szászok és germánok Tuisco nevében, akitől az angol Tues-day (kedd) szó származik, a skót Tys-day-el együtt; ennek megfelelője a Francia Mar-di, mely látszólag megőrizte a sumér Maru (vagy Mar-duk) nevet. A görög Dionysos, vagy Homeros Dionysosa, mely név eddig megfejthetetlen volt, most úgy tűnik, hogy a Sumir Tas, vagy Ana Su, a „Leszálló istenség”, mint angyali küldött neve, az istenséget jelentő „Di” prefix-el van összekötve (a sumir di=fénylik), mindez hellenizált alakban.
Mint a földművelés védőszentje, Gabona Szellem, vagy Égi állattenyésztő, vagy mint az „eke szelleme”, Tas, vagy „Taxi” gyakran ábrázoltatott a hittes kőfeliratokon, s a kora sumir, vagy főniciai írásokban, ahol „A lándzsa és az eke Dasi-ja” nevet viseli; itt az óangol lándzsa szó (gir) megegyezik a sumir gar=eke szóval. A gir szó ma már csak költői alak az angol nyelvben.
A „gyümölcs-csira teremtő”-nek fordított sumir „Lam” szót őrizte meg a skótok korai aratási ünnepének Lam-mas nevét.
Itt megjegyzem, hogy az angolban a „mas” szót a mass-ból eredeztetik latin közvetítéssel,[1] de nem tudják, hogy végső fokon honnan származik. Magunk felismerjük szemere szócsoporthoz tartozását, mint Szemúrral kapcsolatos szót. A latin eredetűnek hitt „mise” szó a mizse, búza értelmű szavunkkal rokon, s valószínű, hogy valaha Szemúr tiszteletére rendezett aratási ünnepet, vagy annak szertartását jelentette.
Tas angyal szerepe tündér képzeteinkkel is azonosul, mely az óriásokkal együtt a brit szigetek indogermán népek előtti ősműveltségéhez tartozik, s tőlük máig is nemcsak idegen, de sokszor ellenséges érzülettel is gondolnak az „óriásokra”.
A fent említett skót Thiazzi és Ty óriások Tassal való kapcsolata magyarázhatja meg a kétbotos óriásnak, a Wilmingtoni Hosszú embernek kilétét. E „Hosszú ember” hatalmas rajza egy folyó felé sétáló alakját örökítette meg történelem előtti időkben. Kezében két bot. A két botot aranypálcának, illetve napsugárnak tartom. Az alatta lévő folyó az élet vizét jelenti ott éppen úgy, mint ahogyan a Kárpátmedencében Tisza folyónk is Tas nevével kapcsolatos. A Marmarok Maros folyója, a kunok Don és Duna folyói is hason jelentésüek.
Magyar Adorján kitér arra, hogy az őstörök Turán szót Tezánnak is ejtik. Az etruszk Földanya: Turán, Tas istenségünkkel van tehát kapcsolatban. Túr és Turán, vagy Tas és Tezán a Nap és Földanya őstörök-magyar nevei. Az Arthur legenda ezen őstörzs hitvilágának része. Az Eddák Thor istensége ismét őstörök napisten név, s bővebben Magyar Adorján munkája tárgyalja.
A skót Tys név, a belőle származó Tuesday viszont Tason túlmenően a tűz fogalmával is kapcsolatos. A sumir Di is a gyúl szócsoportot és fogalomkört idézi. Ugyancsak ide tartozik a dics, dicső, eredetileg fényest jelentő szavunk is. A Kárpátmedencében Dés és Decs helységek is Tas nevét viselik.
A lándzsa és eke, a védelem és építés eszközei Napistenünk feladatait jelöli meg, de csak magyar nyelvünkben alkot e kettő nyelvi egységet: ég, ék, eke. A skót, s angol nyelvekbe átment gir, gar szó a magyar kör egy változata, s az ekével nehezen hozható értelmi kapcsolatba, hacsak működésében nem: kör alakban vágja a barázdát, fordítja ki a rögöt, s maga az ekevas is görbe. A latin ager szó szántóföldet jelent; itt a „ger” nőiségi szócska alkalmazása a szántóföldre igen helyes.
A korábban említett Lam, mint a gyümölcstermelés istensége fogalmilag a kizárólagosan magyar Gyümölcsoltó Boldogasszonyunkkal kerül kapcsolatba. A Lam név maga viszont Álmos nevévhez is kapcsolódhat, álom magyarázattal, a marmar-magyar szócsoport szavai szerint. Ide tartoznak a mellő, málé, len, anyagi szavak. Lemberg város neve talán ugyancsak e gondolatkörbe tartozik.
Márna, merül, majd a latinok szótárában fennmaradt mors, maris szavak a tenger, a merülés és a halál szavai. A fent említett francia Mar-di is marmar őstörzsünkkel kapcsolatos, s nem kellett a sumiroktól örökölniük, hanem a mármarosi marmar-magyar törzstől.
A 355. oldal angol szövegének kivonatos fordítása:
Az Ogam kövön található jelek között jelentős annak felismerése, hogy az eke mindig Tas jelképe volt, a holdsarlóval együtt szerepeltetve. Maga az Ogam felírás a következőket mondja: „B(i)l Tachab, vagy Taqab (vagy Tashub) Ho Ra. A megfejtést így adja a köynv írója: „To Bil (and) Tachab, Ho raised (this)”. (Bilnek és Tachabnak emelte ezt Ho.)
Ez a név viszont már átmenetet jelent Huba vezér nevéhez, s ezen címszó alatt tárgyalom tovább.
357. oldal: A kassiták naptisztelete Tassal volt összeköttetésben: keresztfa és kecske jelenlétében ábrázolják, s a kereszt jele alatt szánt és vet. Nevéhez kapcsolódik a Brit Don-völgy földművelésének megalapozása a Kassi-főniciai és Partolon népek hatására, s ez az a terület, ahol aránylag nagyszámú bronz szikét találnak a régészek. A legnagyobb ilyen lelőhely neve Arreton, amit az idegen író árjának magyaráz. Ugyan itt van a Tas és Mihály tisztelet két, Szent Mihályról elnevezett forrása, mely a Newton kőhöz[2] tartozó templom közelében van.
......Érdekes megjegyezni, hogy Ptolemeus Geográfia című műve a kora keresztény századokban e területre a „tezaloi” nevű törzset és Taxialon nevű települést teszi. Valószínű, hogy ezen emberek a mai „Dyce” (ejtsd: Dicse) nevű helység közelében lehettek, a kőkörök közelében, melyek a mai Aberdeentől négy mérföldnyire vannak. Ez utóbbi Dyce nevet feltételesen rokonítja Dauch, Tuach nevekkel, melyek rokonságban vannak a „Taixalon” ptolemeusi névvel. A Friesland közelében lévő Texel sziget, az Angol-szászok hona ugyancsak felmerül nevével kapcsolatban. Fontos megjegyezni azt is, hogy Aberdeen város címerében kereszt, s három gabona-szár van. Ez ismét a régi, gabonatermelő istenség, Tas emlékét őrzi.
358 Aberdeen székesegyházát viszont Szent Machar, vagy Szent Macker tiszteletére nevezték el, aki Tochanna néven is ismeretes; nevezték még Mocumma és Dechonna néven is, de „Machar” a legismertebb alakja.
Fentiekből kitűnik, hogy Napisteneink neve mindig a földművelés, s a földművelő szerszámok megjelenését jelenti egy addig elmaradott műveltségi fokon álló csoport körében. Az „eke Tas”-ja ismételten emlékeztet a magyar ég-ék-eke szavak összefüggéseire. Napistenkénti ábrázolása megőrizte azt, hogy a kereszt jele alatt szántott és vetett. Népünk szokásai között itt ki kell emelnem, hogy a szántás, és főleg a vetés, noha könnyű munka volt, mindig a férfi munkái közé tartozott, s ima számba ment: ezt mindig kalap-levéve végezték. S a korábban ismertetett őskorban is már keresztfa árnyékában veti, s aratja gabonáját.
Igen fontosnak tartom, hogy a kőkörök közelében lévő helységet „Dicse” néven nevezik, mely magyar gyúl és dics szavunkkal kapcsolatos; mindkettő e fontos naptiszteleti helyre kiválóan alkalmazható. A korábban említett Decs, Dés helynevek hason műveltségi kor termékei.
A három gabonaszár, mint Tas jelkép a magyarok szent számával, s a szemerék hatos számrendszerével van kapcsolatban. A gabonaszem is szemere jelkép.
Tassal kapcsolatban megemlítendő, hogy a görögök feltámadó istensége Attis is Tas fogalomkörű.
Tolnamegyei barátnőm, Cseri Erzsébet figyelmeztetett itt Paks őstörténeti vonatkozásaira. Különösen fontos a Paks környéki Sánc hegy, s körülötte lévő helynevek. Ezek között fontos a „Faluhely” nevű rész, ahol valaha falunak kellett lenni, a Duna árszabályozása előtt. A fenti Sánc-hegy alatt egy „S” alakú árterület volt, felette pedig egy árokrendszer. Valaha Faluhelynél a víz alulról visszafolyva ezeket a folyóágakat táplálta vízzel, melyeket a halak ívására használták, árvíz idején pedig természetes levezető és biztonsági szelep volt, s így nem volt szükség sem halastavakra, sem pedig sáncokra. Mindezt a Duna-szabályozás tönkretette.
Feltételezésem szerint — s itt csakis a név alakja után beszélek: Paks neve kabar őstörzzsel kapcsolatos. Mindez további kutatást igényel. Tas viszont kecskebak kíséretében van gyakran ábrázolva, s a bak kabar őstörzsünk jelképe volt. A kecskebak balatoni és a Dumuzi legendában is nemcsak fény-, de vízjelkép is. Zalai halászok a Balaton hullámait „kecskéknek” hívják, s ezért is nevezték el a Balatonban található congeria kagylók maradványait kecskekörmöknek. Dumuzi „azúrkék szakállú kecskéi” viszont árvizet indítanak el.
Tas neve kapcsolatban van a következő magyar földrajzi nevekkel:
a. Tisza
b. Tata ősapa jelentéssel. Tudjuk, hogy a jégkorszak emberének Tata volt egyik főszállása.
c. Tátra, melynek régi neve Tatúr. A Tátos — Tata atya értelmű összefüggéseivel kapcsolatos Tata helységnevünk, mely a legősibb európai település. Közelében van Vértesszőllős, mely őseredetünkkel kapcsolatos.
d. Taszár
e. Tusnád, Dés, Decs
é. Tas
f. Fordított alakja: Csitári hegyek
g. Tátika: hegyek nevei, egy a Balaton mellett
gy. tátika: virág. Színe sárga. Vad fajtáját gyújtoványfűnek hívja népünk, ami ismét a gyúl igével, tehát a tűzzel és nappal kapcsolatos
h. tűz összetételű helynevek.
Magyar Adorján Ősműveltsége kitér az Etruszk Turán nevű földanya Tezánként is írt nevére amint azt korábban tárgyaltam, de kapcsolatba hozza hímnemű változatának Tuscan, Tűzkán nevét tűzember, tűzkirály jelentéssel a Napistennel is. Ugyan ide sorolja Tur, Tor, Turuk napistenségek neveit is. Ezek jelképe sokszor a villám, szavuk a dörgés, mennydörgés, s e szavak mind őstörök szócsoportbeliek. Megemlíti a latin Vulcanussal való azonosságának lehetőségét is, akkor viszont a leszálló nappal, s a föld mélyében lévő tűzzel azonosul.[3] Ez utóbbi feltevés megmagyarázná a Newton kő szigonyának Tassal való kapcsolatát, melynek képét és összefüggéseit később idézem.
Tátosaink, vagy táltosaink, Tudóink népünk szellemi irányítói. Táltosokkal kapcsolatban a következőket hangsúlyozom: Ipolyi Magyar Mythologiája 206. oldalán (ad I.) a következőket idézi: „Theophylaktos (7,8) mondja, hogy a turkoknak papjaik vannak, kik a jövőt tudtokra adni állítják. Régi nyelvünk fentartá még a táltos papi nevet, e szerint a táltosok a régi pogány magyarok bölcsei és papjai....A bécsi codexb. (N.E.1.96,99,109) Dániel 2 és 4 fejezetében a vulgatai szöveg idegen papi nevezetei között, a magust ezen saját pogány papi nevünkkel találjuk fordítva: ’Parancsola kedeg kiral hog egbe hivattatnanak az oltaron nezoc.... hog kiralnak megjelentenec almait; és: a titkot, mellett kiral kerd, a bolcsec, taltosoc, oltaron nezoc nem jelenthetic.” Ipolyi kitér arra is, hogy a táltos és tátos szavak gyökere a tat, tata, ata változatokhoz is vezet. Ez utóbbi szótövet igen ősinek tartja, mert atya értelemmel számos más nemzet is átörökölte. Ide vonatkoztatja Budha tat=atya nevét, az egyiptomi Toth, a főniciai Tautost, ki az emberiség tanítója, s mintegy Isten és ember közötti kapocs szerepelt; a Káld Thaute, Theutus, a gall Theutates, germán Tuisto és Tuisco mind ősatya jelentéssel mentek át az emberiség szótárába. Magyar vonatkozásban a táltosok voltak népünk dalos tanítói.
E tekintetben igen fontos megemlíteni a kinaiak hitvilágába tartozó, csodálatos körülmények között születő Lao-tsze nevét is. Ő a kínaiak nagy tudósa, s tanítványai az „Égi Tanító” nevet adták neki. Hitük szerint Lao-tsze öröktől fogva volt, Tao nevű Egyisten fia; egy „fekete madonnától” született, kinek feketesége oly csodálatos és gyönyörű, mint a fekete kvarc-kristály („jasper”). Az elemek születése előtt már jelen volt, az Örök Tökéletességben, s a lélekzet őse. Ő formálta az eget és a földet.[4]
A fentiekben ősregénk már romlott változatával találkozunk, melynek néhány eleme viszont még tisztán felismerhető: az Egyisten neve egymásslhangzós, s a csodálatosan fekete ősanya megőrizte népünk Nagyasszonyának, az Ős Világűrnek az emlékét. Számunkra fontos, hogy Tao-tsze képviselői tátosainkkal együtt a tudók és tanítók osztályát képezték. E név ismét Tas és az őstörök gondolatkörhöz és nyelvi összefüggéseihez vezet minket. A korábbiakban láttuk, hogy népünk megőrizte a földi élet előtti lét emlékét is.
Fentebb tárgyaltuk, hogy Tas, mint gyümölcstermelő azonosul a sumir és skót hagyományok Lam istenségével. Budha földi helytartója, „a tartarok főpapja a Dalai Lama címet viseli, aki Buddhához hasonló hatalommal áldhatja az emberiséget.”[5] Itt fontos megjegyeznem, hogy a tartarok főpapjaként van említve, s ez a „dalai” szóval együtt nemcsak őstörök törzsünk szótárába tartozik a Tas szóval együtt, de kapcsolatos a Táltos hagyománykörrel is. A „lam” szó viszont tisztséget, méltóságot jelent.
Fentieket összegezve: Tas vezérünk neve a Napisten egyik nevével azonos, s mind a felkelő, mind a leszálló napot is jelenti. Mint az „ekés” Napisten, népét földművelésre, gyümölcstermelésre, állattenyésztésre tanította. Ő volt népe atyja, táltosa, tanítója. Nevének híre az ismert világon mindenütt tiszteletnek örvendett napkelettől napnyugatig. Népe magyar eredettudatát mindenkor megtartotta, s Tas napistent Magor napistennel azonosnak tartotta.
HUBA
Huba vezérünk neve a kabar őstörzs Teremtőjének Habúr nevéhez kapcsolódik. A főniciai emlékekkel kapcsolatban neve az alantiakkal kapcsolódhat:
Kivonatos fordítás:
A Newton kő — a fejénél lévő Ogam felírás szerint — állítója Hu, akit a Cymric[6] „Hu Gadarn” névvel hoznak összeköttetésbe, illetve egy főniciai vezér Hu nevével. Feltehetően Hu volt az első Aegei bevándorló a Brit szigeteken. Hu’a a kassiták királyi követének a neve, aki Babiloniából Egyiptomba küldetett követként, az Amarna levelek szerint Kr.e. 1400-ban. Az akkori kassita király Burna Buriash nevet viselte. Hu Tishup egy másik kassita név; Hu gyakori névnek számított Babiloniában és Syria-Ciliciában. A Newton kő készíttetője, Ho így fetehetően a Kassita Barat csoporthoz tartozott, éppen úgy, mint Partalon. [7]
[1] Az American College Dictionary szerint a VL messa, L missa eredete bizonytalan.
[2] Rajzát és leírását a későbbiekben hozom.
[3] Magyar Adorján Az ősműveltség, 647. old.
[4] T.W.Doane, Bible Myths and their Parallels in Other Religions, (Bibliai mithologiák és más vallásokban található párhuzamaik), 120. old.
[5] T.W.Doane,Bible Myths and their Parallels in Other Religions, (Bibliai mithologiák és más vallásokban található párhuzamaik), 118. old.
[6] Walesi
[7] L.A. Waddell, The Phoenician Origin of Britons, Scots and Anglo-Saxons (A britek, skótok és angolszászok főniciai eredete), 356.old.
Fenti szöveg „pontokká zsugorított írása” mai napig is használatban van népünknél, de a pontok ma már a latin betűs írás vonalát követik. Ősidőkben — amint azt Kezdeteink című tanulmányomban bőven kifejtettem, — ez a „pontozott, vagy bütykös” írás, amit én „mag” írásnak, jelképnek, hívok, magyar őstörzsünk jelenlétéről beszélt, a barázdás rajzzal együtt..
Tas nevén kívül kihangsúlyozom az angol „wooden cross”, szószerinti fordításban „fakereszt” kifejezést, mely tehát csupán egy fából való keresztet jelent. Magyarul viszont egészen más értelme van: a keresztfa, külön szóval alkotott fogalom, s nyugati szomszédainknál ismeretlen szó. Nálunk viszont napjainkig is él ez a kifejezés, s az egyházak is átvették e szóhasználatot egyházi énekeikben: „A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek.” Itt Istenfia Jézussal kapcsolatos a keresztfa gondolata. Fentiekben viszont (ott a szöveget alá is húztam), s ez igen fontos: a keresztfa, tehát a megnyújtott szárú kereszt a napból származik. Ősi napábrázolásunk a kör, a napot jelenti; a fény és életszikrák az egyenlőszárú kereszttel jelöltettek, s szerintem a fény kereszt irányú terjedését jelentik. (Erről bővebben Kezdeteink című tanulmányomban írtam.) A belőle pattanó, földön gerjesztett szikra eszköze a keresztfa, az e világban megjelenő fény jelképe. Népünk ugyanakkor fenntartotta azt a tudatot, mely szerint minden, ami e földön létezik, a Napból, s végső fokon Istentől származik.
Népünk jelképtárában tehát az egyenlőszárú kereszt magát a fényt jelenti, ami a teremtés alapja is, s ez állandó forgásban, mozgásban van. Népünk ősi emlékű imáiban a „forogjatok keresztek...” kifejezés erre utal. Az egyenlőszárú kereszt vetülete a belőle pattanó, anyagi világunkban megjelenő fény, jelképe a keresztfa.
Ugyan ezen az oldalon az író kitér arra, hogy kezdetben nem hozták a kora sumir, a trójai és a kelta „csésze-lenyomatokat” összefüggésbe egymással. Ma, a jelek megfejtésekor viszont elkerülhetetlen ennek felismerése, s annak is, hogy ezek a körjelek mindig a Naptisztelettel kapcsoltos szövegekre korlátozódnak, különösen Trójában. A sumir körlenyomatok Kr.e. 4-3000 közöttiek. E körjelek szoros összeköttetésben állanak a keresztfa, s a horogkereszt képeivel, melyek mind az Egyistenhez szóló, feltámadásért esdeklő imákat jelképezik. A réz és bronzkorszakban ezek a szent jelek majdnem kizárólagosan csak a hittes és főniciai sírokban találhatók; Britanniában a kerek csészelenyomatos írás is majdnem mindig temetkezéssel kapcsolatos.
Ezen túlmenően igen fontos felfigyelnünk arra, hogy ezt az írásrendszert Trójában Waddell korai sumirnak mondja. Tehát a kialakulásban lévő Tróját ősnépünknek tulajdonítja, ahol a Napisten neve Tas. Azt is igen fontos észlelnünk, hogy magának Trójának a neve török őstörzsünkhöz és a Kárpát-medencéhez vezet. Az onnan kiáradó magyari népek vitték tehát magukkal műveltségük alapelemeit: vallásukat és írásukat, s rakták le Trója alapjait.
A fenti „a.” jelzésű képen a magyar mag és barázda-jelek népünk jelképrendszerére utalnak éppen úgy, mint a „b.” mag és villás jelképei a palóc-magyarokéra.
353-4 — Kivonatos fordítás: Brit pénzeken nevének következő változatai vannak: Tas, Tasc, Tasci, Tascio, Tascia, Taxci, Tcvi, Tascif, Tascf, Tasciovan, Tasciovanni, Tigiio, Dias, Deas, Deascio.
Sumerben Taxi, Takhi, vagy Dias, Ta-xu, Tas, Tuk vagy Duk neveken említik. Hittesben Tash-ub (vagy „Az eke Tas-ja), Teisbas, vagy Dhuspuas a Van-i felieratokban, s Su-Tax, vagy Su-Takh (vagy Tax a vető”; ő a filiszteusok Dagon istensége. Az indiai Védák Tvashtr, vagy Taks, Daxa, Daksha néven említik, mint Teremtő Napistent; vele kapcsolatos a ló, mint napszimbolum. Főniciai és görög-főniciai pénzeken Ciliciában Dioc, Dzs, Dek és Theoys néven említik, s a kimondottan csak főniciai pénzeken Dioc, Dks, Thios, Tes, Theas és Theac néven.
“And significantly the name ’Tasc’ still survives in the Scottish Task for ’Angel or Spirit.’ And he is presumably the ’Thiazzi’ or Ty giant warrior assistant of Thor in the Gothic Eddas, the Tuisco of Saxons and Germans, who gave his name Tues-day, the ’Tys-day’ and of the Scots — for which the corresponding French name ’Mar-di’ seems to preserve his Sumerian synonym of ’Maru’ (or Mar-duk). The Greek title of ’Dionysos’ (or Dionusos of Homer) hitherto inexplicable, now seems to be possibly the Sumerian synonym for Tas as ’Ana-su’ or ’The descending God’ presumably to denote his angelic messenger function, with divine prefix Di (the Sumerian Di, ’to shine’) and hellenized into ’Di-onysos.’ Sumerian synonym for Tas as ’Ana-su’ or ’The Descending God,’ presumably to denote his angelic messenger function, with divine prefix Di (the Sumerian Di, ’to shine’) and hellenized into ’Di-onysos.’
As the patron saint of Agriculture, Corn Spirit and Heavenly Husbandman or ’Spirit of the Plough,’ Tas or Taxi, who, we have found, figured with the Plough in the Early Hittite rock-sculptures (fig.62, p.340), bore in the Early Sumerian (or Phoenician) inscriptions the title of ’Dasi of the Spear of Ploughshare Produce’ — wherein the word for ’Spear’ (Gir, the old English Gar) is poetic for ’Plough’; and the word for ’Fruit sprout produce’ is pictured by a ploughshare, Lam, which is presumably the Sumerian source of the name of the Scottish Early Harvest festival ’Lam-mas.’
Kivonatos fordítás:
Igen jelentős az, hogy Tas neve „Tasc” alakban fennmaradt a skót Task szóban angyal, illetve szellem jelentéssel. Feltehetően Tas nevéből származott Thiazzi, vagy Ty óriás neve, aki a gót Eddákban Thor harcostársa; a szászok és germánok Tuisco nevében, akitől az angol Tues-day (kedd) szó származik, a skót Tys-day-el együtt; ennek megfelelője a Francia Mar-di, mely látszólag megőrizte a sumér Maru (vagy Mar-duk) nevet. A görög Dionysos, vagy Homeros Dionysosa, mely név eddig megfejthetetlen volt, most úgy tűnik, hogy a Sumir Tas, vagy Ana Su, a „Leszálló istenség”, mint angyali küldött neve, az istenséget jelentő „Di” prefix-el van összekötve (a sumir di=fénylik), mindez hellenizált alakban.
Mint a földművelés védőszentje, Gabona Szellem, vagy Égi állattenyésztő, vagy mint az „eke szelleme”, Tas, vagy „Taxi” gyakran ábrázoltatott a hittes kőfeliratokon, s a kora sumir, vagy főniciai írásokban, ahol „A lándzsa és az eke Dasi-ja” nevet viseli; itt az óangol lándzsa szó (gir) megegyezik a sumir gar=eke szóval. A gir szó ma már csak költői alak az angol nyelvben.
A „gyümölcs-csira teremtő”-nek fordított sumir „Lam” szót őrizte meg a skótok korai aratási ünnepének Lam-mas nevét.
Itt megjegyzem, hogy az angolban a „mas” szót a mass-ból eredeztetik latin közvetítéssel,[1] de nem tudják, hogy végső fokon honnan származik. Magunk felismerjük szemere szócsoporthoz tartozását, mint Szemúrral kapcsolatos szót. A latin eredetűnek hitt „mise” szó a mizse, búza értelmű szavunkkal rokon, s valószínű, hogy valaha Szemúr tiszteletére rendezett aratási ünnepet, vagy annak szertartását jelentette.
Tas angyal szerepe tündér képzeteinkkel is azonosul, mely az óriásokkal együtt a brit szigetek indogermán népek előtti ősműveltségéhez tartozik, s tőlük máig is nemcsak idegen, de sokszor ellenséges érzülettel is gondolnak az „óriásokra”.
A fent említett skót Thiazzi és Ty óriások Tassal való kapcsolata magyarázhatja meg a kétbotos óriásnak, a Wilmingtoni Hosszú embernek kilétét. E „Hosszú ember” hatalmas rajza egy folyó felé sétáló alakját örökítette meg történelem előtti időkben. Kezében két bot. A két botot aranypálcának, illetve napsugárnak tartom. Az alatta lévő folyó az élet vizét jelenti ott éppen úgy, mint ahogyan a Kárpátmedencében Tisza folyónk is Tas nevével kapcsolatos. A Marmarok Maros folyója, a kunok Don és Duna folyói is hason jelentésüek.
Magyar Adorján kitér arra, hogy az őstörök Turán szót Tezánnak is ejtik. Az etruszk Földanya: Turán, Tas istenségünkkel van tehát kapcsolatban. Túr és Turán, vagy Tas és Tezán a Nap és Földanya őstörök-magyar nevei. Az Arthur legenda ezen őstörzs hitvilágának része. Az Eddák Thor istensége ismét őstörök napisten név, s bővebben Magyar Adorján munkája tárgyalja.
A skót Tys név, a belőle származó Tuesday viszont Tason túlmenően a tűz fogalmával is kapcsolatos. A sumir Di is a gyúl szócsoportot és fogalomkört idézi. Ugyancsak ide tartozik a dics, dicső, eredetileg fényest jelentő szavunk is. A Kárpátmedencében Dés és Decs helységek is Tas nevét viselik.
A lándzsa és eke, a védelem és építés eszközei Napistenünk feladatait jelöli meg, de csak magyar nyelvünkben alkot e kettő nyelvi egységet: ég, ék, eke. A skót, s angol nyelvekbe átment gir, gar szó a magyar kör egy változata, s az ekével nehezen hozható értelmi kapcsolatba, hacsak működésében nem: kör alakban vágja a barázdát, fordítja ki a rögöt, s maga az ekevas is görbe. A latin ager szó szántóföldet jelent; itt a „ger” nőiségi szócska alkalmazása a szántóföldre igen helyes.
A korábban említett Lam, mint a gyümölcstermelés istensége fogalmilag a kizárólagosan magyar Gyümölcsoltó Boldogasszonyunkkal kerül kapcsolatba. A Lam név maga viszont Álmos nevévhez is kapcsolódhat, álom magyarázattal, a marmar-magyar szócsoport szavai szerint. Ide tartoznak a mellő, málé, len, anyagi szavak. Lemberg város neve talán ugyancsak e gondolatkörbe tartozik.
Márna, merül, majd a latinok szótárában fennmaradt mors, maris szavak a tenger, a merülés és a halál szavai. A fent említett francia Mar-di is marmar őstörzsünkkel kapcsolatos, s nem kellett a sumiroktól örökölniük, hanem a mármarosi marmar-magyar törzstől.
A 355. oldal angol szövegének kivonatos fordítása:
Az Ogam kövön található jelek között jelentős annak felismerése, hogy az eke mindig Tas jelképe volt, a holdsarlóval együtt szerepeltetve. Maga az Ogam felírás a következőket mondja: „B(i)l Tachab, vagy Taqab (vagy Tashub) Ho Ra. A megfejtést így adja a köynv írója: „To Bil (and) Tachab, Ho raised (this)”. (Bilnek és Tachabnak emelte ezt Ho.)
Ez a név viszont már átmenetet jelent Huba vezér nevéhez, s ezen címszó alatt tárgyalom tovább.
357. oldal: A kassiták naptisztelete Tassal volt összeköttetésben: keresztfa és kecske jelenlétében ábrázolják, s a kereszt jele alatt szánt és vet. Nevéhez kapcsolódik a Brit Don-völgy földművelésének megalapozása a Kassi-főniciai és Partolon népek hatására, s ez az a terület, ahol aránylag nagyszámú bronz szikét találnak a régészek. A legnagyobb ilyen lelőhely neve Arreton, amit az idegen író árjának magyaráz. Ugyan itt van a Tas és Mihály tisztelet két, Szent Mihályról elnevezett forrása, mely a Newton kőhöz[2] tartozó templom közelében van.
......Érdekes megjegyezni, hogy Ptolemeus Geográfia című műve a kora keresztény századokban e területre a „tezaloi” nevű törzset és Taxialon nevű települést teszi. Valószínű, hogy ezen emberek a mai „Dyce” (ejtsd: Dicse) nevű helység közelében lehettek, a kőkörök közelében, melyek a mai Aberdeentől négy mérföldnyire vannak. Ez utóbbi Dyce nevet feltételesen rokonítja Dauch, Tuach nevekkel, melyek rokonságban vannak a „Taixalon” ptolemeusi névvel. A Friesland közelében lévő Texel sziget, az Angol-szászok hona ugyancsak felmerül nevével kapcsolatban. Fontos megjegyezni azt is, hogy Aberdeen város címerében kereszt, s három gabona-szár van. Ez ismét a régi, gabonatermelő istenség, Tas emlékét őrzi.
358 Aberdeen székesegyházát viszont Szent Machar, vagy Szent Macker tiszteletére nevezték el, aki Tochanna néven is ismeretes; nevezték még Mocumma és Dechonna néven is, de „Machar” a legismertebb alakja.
Fentiekből kitűnik, hogy Napisteneink neve mindig a földművelés, s a földművelő szerszámok megjelenését jelenti egy addig elmaradott műveltségi fokon álló csoport körében. Az „eke Tas”-ja ismételten emlékeztet a magyar ég-ék-eke szavak összefüggéseire. Napistenkénti ábrázolása megőrizte azt, hogy a kereszt jele alatt szántott és vetett. Népünk szokásai között itt ki kell emelnem, hogy a szántás, és főleg a vetés, noha könnyű munka volt, mindig a férfi munkái közé tartozott, s ima számba ment: ezt mindig kalap-levéve végezték. S a korábban ismertetett őskorban is már keresztfa árnyékában veti, s aratja gabonáját.
Igen fontosnak tartom, hogy a kőkörök közelében lévő helységet „Dicse” néven nevezik, mely magyar gyúl és dics szavunkkal kapcsolatos; mindkettő e fontos naptiszteleti helyre kiválóan alkalmazható. A korábban említett Decs, Dés helynevek hason műveltségi kor termékei.
A három gabonaszár, mint Tas jelkép a magyarok szent számával, s a szemerék hatos számrendszerével van kapcsolatban. A gabonaszem is szemere jelkép.
Tassal kapcsolatban megemlítendő, hogy a görögök feltámadó istensége Attis is Tas fogalomkörű.
Tolnamegyei barátnőm, Cseri Erzsébet figyelmeztetett itt Paks őstörténeti vonatkozásaira. Különösen fontos a Paks környéki Sánc hegy, s körülötte lévő helynevek. Ezek között fontos a „Faluhely” nevű rész, ahol valaha falunak kellett lenni, a Duna árszabályozása előtt. A fenti Sánc-hegy alatt egy „S” alakú árterület volt, felette pedig egy árokrendszer. Valaha Faluhelynél a víz alulról visszafolyva ezeket a folyóágakat táplálta vízzel, melyeket a halak ívására használták, árvíz idején pedig természetes levezető és biztonsági szelep volt, s így nem volt szükség sem halastavakra, sem pedig sáncokra. Mindezt a Duna-szabályozás tönkretette.
Feltételezésem szerint — s itt csakis a név alakja után beszélek: Paks neve kabar őstörzzsel kapcsolatos. Mindez további kutatást igényel. Tas viszont kecskebak kíséretében van gyakran ábrázolva, s a bak kabar őstörzsünk jelképe volt. A kecskebak balatoni és a Dumuzi legendában is nemcsak fény-, de vízjelkép is. Zalai halászok a Balaton hullámait „kecskéknek” hívják, s ezért is nevezték el a Balatonban található congeria kagylók maradványait kecskekörmöknek. Dumuzi „azúrkék szakállú kecskéi” viszont árvizet indítanak el.
Tas neve kapcsolatban van a következő magyar földrajzi nevekkel:
a. Tisza
b. Tata ősapa jelentéssel. Tudjuk, hogy a jégkorszak emberének Tata volt egyik főszállása.
c. Tátra, melynek régi neve Tatúr. A Tátos — Tata atya értelmű összefüggéseivel kapcsolatos Tata helységnevünk, mely a legősibb európai település. Közelében van Vértesszőllős, mely őseredetünkkel kapcsolatos.
d. Taszár
e. Tusnád, Dés, Decs
é. Tas
f. Fordított alakja: Csitári hegyek
g. Tátika: hegyek nevei, egy a Balaton mellett
gy. tátika: virág. Színe sárga. Vad fajtáját gyújtoványfűnek hívja népünk, ami ismét a gyúl igével, tehát a tűzzel és nappal kapcsolatos
h. tűz összetételű helynevek.
Magyar Adorján Ősműveltsége kitér az Etruszk Turán nevű földanya Tezánként is írt nevére amint azt korábban tárgyaltam, de kapcsolatba hozza hímnemű változatának Tuscan, Tűzkán nevét tűzember, tűzkirály jelentéssel a Napistennel is. Ugyan ide sorolja Tur, Tor, Turuk napistenségek neveit is. Ezek jelképe sokszor a villám, szavuk a dörgés, mennydörgés, s e szavak mind őstörök szócsoportbeliek. Megemlíti a latin Vulcanussal való azonosságának lehetőségét is, akkor viszont a leszálló nappal, s a föld mélyében lévő tűzzel azonosul.[3] Ez utóbbi feltevés megmagyarázná a Newton kő szigonyának Tassal való kapcsolatát, melynek képét és összefüggéseit később idézem.
Tátosaink, vagy táltosaink, Tudóink népünk szellemi irányítói. Táltosokkal kapcsolatban a következőket hangsúlyozom: Ipolyi Magyar Mythologiája 206. oldalán (ad I.) a következőket idézi: „Theophylaktos (7,8) mondja, hogy a turkoknak papjaik vannak, kik a jövőt tudtokra adni állítják. Régi nyelvünk fentartá még a táltos papi nevet, e szerint a táltosok a régi pogány magyarok bölcsei és papjai....A bécsi codexb. (N.E.1.96,99,109) Dániel 2 és 4 fejezetében a vulgatai szöveg idegen papi nevezetei között, a magust ezen saját pogány papi nevünkkel találjuk fordítva: ’Parancsola kedeg kiral hog egbe hivattatnanak az oltaron nezoc.... hog kiralnak megjelentenec almait; és: a titkot, mellett kiral kerd, a bolcsec, taltosoc, oltaron nezoc nem jelenthetic.” Ipolyi kitér arra is, hogy a táltos és tátos szavak gyökere a tat, tata, ata változatokhoz is vezet. Ez utóbbi szótövet igen ősinek tartja, mert atya értelemmel számos más nemzet is átörökölte. Ide vonatkoztatja Budha tat=atya nevét, az egyiptomi Toth, a főniciai Tautost, ki az emberiség tanítója, s mintegy Isten és ember közötti kapocs szerepelt; a Káld Thaute, Theutus, a gall Theutates, germán Tuisto és Tuisco mind ősatya jelentéssel mentek át az emberiség szótárába. Magyar vonatkozásban a táltosok voltak népünk dalos tanítói.
E tekintetben igen fontos megemlíteni a kinaiak hitvilágába tartozó, csodálatos körülmények között születő Lao-tsze nevét is. Ő a kínaiak nagy tudósa, s tanítványai az „Égi Tanító” nevet adták neki. Hitük szerint Lao-tsze öröktől fogva volt, Tao nevű Egyisten fia; egy „fekete madonnától” született, kinek feketesége oly csodálatos és gyönyörű, mint a fekete kvarc-kristály („jasper”). Az elemek születése előtt már jelen volt, az Örök Tökéletességben, s a lélekzet őse. Ő formálta az eget és a földet.[4]
A fentiekben ősregénk már romlott változatával találkozunk, melynek néhány eleme viszont még tisztán felismerhető: az Egyisten neve egymásslhangzós, s a csodálatosan fekete ősanya megőrizte népünk Nagyasszonyának, az Ős Világűrnek az emlékét. Számunkra fontos, hogy Tao-tsze képviselői tátosainkkal együtt a tudók és tanítók osztályát képezték. E név ismét Tas és az őstörök gondolatkörhöz és nyelvi összefüggéseihez vezet minket. A korábbiakban láttuk, hogy népünk megőrizte a földi élet előtti lét emlékét is.
Fentebb tárgyaltuk, hogy Tas, mint gyümölcstermelő azonosul a sumir és skót hagyományok Lam istenségével. Budha földi helytartója, „a tartarok főpapja a Dalai Lama címet viseli, aki Buddhához hasonló hatalommal áldhatja az emberiséget.”[5] Itt fontos megjegyeznem, hogy a tartarok főpapjaként van említve, s ez a „dalai” szóval együtt nemcsak őstörök törzsünk szótárába tartozik a Tas szóval együtt, de kapcsolatos a Táltos hagyománykörrel is. A „lam” szó viszont tisztséget, méltóságot jelent.
Fentieket összegezve: Tas vezérünk neve a Napisten egyik nevével azonos, s mind a felkelő, mind a leszálló napot is jelenti. Mint az „ekés” Napisten, népét földművelésre, gyümölcstermelésre, állattenyésztésre tanította. Ő volt népe atyja, táltosa, tanítója. Nevének híre az ismert világon mindenütt tiszteletnek örvendett napkelettől napnyugatig. Népe magyar eredettudatát mindenkor megtartotta, s Tas napistent Magor napistennel azonosnak tartotta.
HUBA
Huba vezérünk neve a kabar őstörzs Teremtőjének Habúr nevéhez kapcsolódik. A főniciai emlékekkel kapcsolatban neve az alantiakkal kapcsolódhat:
Kivonatos fordítás:
A Newton kő — a fejénél lévő Ogam felírás szerint — állítója Hu, akit a Cymric[6] „Hu Gadarn” névvel hoznak összeköttetésbe, illetve egy főniciai vezér Hu nevével. Feltehetően Hu volt az első Aegei bevándorló a Brit szigeteken. Hu’a a kassiták királyi követének a neve, aki Babiloniából Egyiptomba küldetett követként, az Amarna levelek szerint Kr.e. 1400-ban. Az akkori kassita király Burna Buriash nevet viselte. Hu Tishup egy másik kassita név; Hu gyakori névnek számított Babiloniában és Syria-Ciliciában. A Newton kő készíttetője, Ho így fetehetően a Kassita Barat csoporthoz tartozott, éppen úgy, mint Partalon. [7]
[1] Az American College Dictionary szerint a VL messa, L missa eredete bizonytalan.
[2] Rajzát és leírását a későbbiekben hozom.
[3] Magyar Adorján Az ősműveltség, 647. old.
[4] T.W.Doane, Bible Myths and their Parallels in Other Religions, (Bibliai mithologiák és más vallásokban található párhuzamaik), 120. old.
[5] T.W.Doane,Bible Myths and their Parallels in Other Religions, (Bibliai mithologiák és más vallásokban található párhuzamaik), 118. old.
[6] Walesi
[7] L.A. Waddell, The Phoenician Origin of Britons, Scots and Anglo-Saxons (A britek, skótok és angolszászok főniciai eredete), 356.old.
A Newton kő, Hittes-főniciai emlékmű
és írás Logie közelében Angliában.[1]
A fenti írásos kő lelőhelye az angliai Don völgye. Fejénél ogam-felirat. Az alatta lévő, számunkra fontos jelek megfejtése a következő: a hold-alakú jegyek Tas ekéjével azonosak. A két „szemüveg”-nek nevezett kör napjelkép, a kettőt négy folyam köti össze, mely feltételezésem szerint a teremtés négy erőjét képviseli. A „Z” alakú jegy szigonyt képező vége Tas tűzisten, illetve a tengerbe alászállott Napisten jelképe. A „Z” felső szára a Napisten növény-nevelő szerepének jelképe. Idézett könyvünk írója még a következőket mondja: „... a holdsarló és a jogar együttes szerepeltetése a földet szántó Tas jelképe, amint barázdákat készít, mégpedig a nap járása irányában.” Több ilyen jelképrendszerű követ említ meg Bourtie község közelében, melynek eredetét a Barát néphez vezeti, akikről viszont tudjuk, hogy avar népünk egy törzse itt is éppen úgy, mint ahogyan a Kassiták Barat csoportjának is névadója.
Fontos még tudnunk, hogy Tas és Ho nevét mind az Aegei tengeri műveltséggel, mind a kassitákkal, egyiptomiakkal is szoros összeköttetésbe hozza. Ezek ismét kárpátmedencei őshazánkon túli legközelebbi szállásaink. Egyiptommal kapcsolatban meg kell említenem azt is, hogy Kézai Simon volt első történészünk, aki művében (1:1) megőrizte azon történelmi adatot, mely szerint Nimród, illetve a Tigris és Euphrates vidéki műveltségünk embere építette később az egyiptomi piramisokat. E feljegyzés azon korból származik, amikor a mai nyugateurópaiaknak fogalmuk sem volt ezen műveltségek létezéséről. Waddell könyve viszont Kézai igazát most ősi írásokkal támasztja alá.
A Newton kő rajzával szoros összefüggésben van a Pisannaya Gora, Minusinsk vidékén talált sziklarajz képe, amit alant mutatok be. A képen hatalmas üst, s mellette két ember rajza látható. A jobboldali ember egy félholdszerű tárgyat tart. A Newton kő hasonló alakú rajzát ekeként magyarázza az író.[2] A baloldali ember balkeze villám alakú, jobb kezében az esztergomi oroszlánképen látható, s ahhoz hasonló élőágat tart. A hatalmas üst hun gombadísze helyett hármas tagozódású levélcsoport látható, s négy vonal. Az üst magyar jelkép-rendszerrel anyaságot, befogadóképességet jelent. A négy vonal a négy folyó, amit magam részéről a Teremtés négy elemi erejével azonosítok, s csak később vált az e földi négy folyam jelképévé. A levélkék az életet jelképezik. Addig, amig a hunok a gomba alakkal díszítik üstjeiket (kun, kum, gömb), addig az itteni levélke lehet Palóc levél, illetve életjelkép. Az e képet magyarázó író a képen látható emberek kezében lévő tárgyakat egy tehetségtelen rajzoló készítette levesmerőkanálnak és horognak ítéli.[3]
A kép szerintem mai, négyfolyós címerünk egy korai rajza. A mellette álló két ember, a címer melletti két angyal, illetve fénylény, két különböző törzs Napistensége. Az ekés, földművelő jelkép a magyarok Napistenére Magorra, a zöldágas gyümölcstermelő jelkép a palócok Napistenére, Bálra utal. Jobb keze villámban végződik, s emlékezetünkbe hozza a hunok Isten Ostora elnevezését, valamint Petőfi Sándor egy költeményének gondolatát: Ostort fonok, lángostort, s megostorozom vele a világot. Itt tehát mind a rajz, mint a gondolati tartalom a palóc Bál alakját a hun népcsoport egy ágához kapcsolja.
Mai címerünk mellett, a címer való jobboldalán makkos tölgyfa utal a mellette lévő angyal Magúr szerepére. A való baloldal viszont Bál lombos fáját őrizte meg. A fenti üstön látható hármas tagozódású levélcsoport idővel a címer belső jobb oldalára került „hármas határhegy” név alatt, szinte egybeforrva a kettős kereszttel. A szkitáktól örökölt hindu mythologia szerint a hármas levél „ a Vila-fa, illetve Bel-fa levele” mondja Doane.[4] Az idegen író nem is sejthette, hogy a Palóc ősanya Vilona, jelképe a fa villája, s napistenük Béla. Tehát más szemszögből véve is, az élőfával ábrázolt alak Palóc őstörzsünk Bélája. Az Oroszországban talált, üstöt ábrázoló rajz tehát magyar és palóc őstörzsünk ottani jelenlétét is elárulja. A lelőhely neve besenyő őstörzsünk valahai jelenlétéről beszél. Maga az üst, mint víztartó edény az ő jelképrendszerükbe tartozik.
A harci életmód járulékaként kialakult pajzsok előtti kora az
Élet edényén tüntette fel egy-egy nép életfontosságú jelképeit.
[1] Waddell 5.b.ábra
[2] L.A. Waddell, The Phoenician Origin of Britons, Scots and Anglo-Saxons (A britek, skótok és angolszászok főniciai eredete),
[3] T.W.Doane, Bible Myths and their Parallels in Other Religions, (Bibliai mithologiák és más vallásokban található párhuzamaik) 326.old.
[4] Mint fent, 353. old.
és írás Logie közelében Angliában.[1]
A fenti írásos kő lelőhelye az angliai Don völgye. Fejénél ogam-felirat. Az alatta lévő, számunkra fontos jelek megfejtése a következő: a hold-alakú jegyek Tas ekéjével azonosak. A két „szemüveg”-nek nevezett kör napjelkép, a kettőt négy folyam köti össze, mely feltételezésem szerint a teremtés négy erőjét képviseli. A „Z” alakú jegy szigonyt képező vége Tas tűzisten, illetve a tengerbe alászállott Napisten jelképe. A „Z” felső szára a Napisten növény-nevelő szerepének jelképe. Idézett könyvünk írója még a következőket mondja: „... a holdsarló és a jogar együttes szerepeltetése a földet szántó Tas jelképe, amint barázdákat készít, mégpedig a nap járása irányában.” Több ilyen jelképrendszerű követ említ meg Bourtie község közelében, melynek eredetét a Barát néphez vezeti, akikről viszont tudjuk, hogy avar népünk egy törzse itt is éppen úgy, mint ahogyan a Kassiták Barat csoportjának is névadója.
Fontos még tudnunk, hogy Tas és Ho nevét mind az Aegei tengeri műveltséggel, mind a kassitákkal, egyiptomiakkal is szoros összeköttetésbe hozza. Ezek ismét kárpátmedencei őshazánkon túli legközelebbi szállásaink. Egyiptommal kapcsolatban meg kell említenem azt is, hogy Kézai Simon volt első történészünk, aki művében (1:1) megőrizte azon történelmi adatot, mely szerint Nimród, illetve a Tigris és Euphrates vidéki műveltségünk embere építette később az egyiptomi piramisokat. E feljegyzés azon korból származik, amikor a mai nyugateurópaiaknak fogalmuk sem volt ezen műveltségek létezéséről. Waddell könyve viszont Kézai igazát most ősi írásokkal támasztja alá.
A Newton kő rajzával szoros összefüggésben van a Pisannaya Gora, Minusinsk vidékén talált sziklarajz képe, amit alant mutatok be. A képen hatalmas üst, s mellette két ember rajza látható. A jobboldali ember egy félholdszerű tárgyat tart. A Newton kő hasonló alakú rajzát ekeként magyarázza az író.[2] A baloldali ember balkeze villám alakú, jobb kezében az esztergomi oroszlánképen látható, s ahhoz hasonló élőágat tart. A hatalmas üst hun gombadísze helyett hármas tagozódású levélcsoport látható, s négy vonal. Az üst magyar jelkép-rendszerrel anyaságot, befogadóképességet jelent. A négy vonal a négy folyó, amit magam részéről a Teremtés négy elemi erejével azonosítok, s csak később vált az e földi négy folyam jelképévé. A levélkék az életet jelképezik. Addig, amig a hunok a gomba alakkal díszítik üstjeiket (kun, kum, gömb), addig az itteni levélke lehet Palóc levél, illetve életjelkép. Az e képet magyarázó író a képen látható emberek kezében lévő tárgyakat egy tehetségtelen rajzoló készítette levesmerőkanálnak és horognak ítéli.[3]
A kép szerintem mai, négyfolyós címerünk egy korai rajza. A mellette álló két ember, a címer melletti két angyal, illetve fénylény, két különböző törzs Napistensége. Az ekés, földművelő jelkép a magyarok Napistenére Magorra, a zöldágas gyümölcstermelő jelkép a palócok Napistenére, Bálra utal. Jobb keze villámban végződik, s emlékezetünkbe hozza a hunok Isten Ostora elnevezését, valamint Petőfi Sándor egy költeményének gondolatát: Ostort fonok, lángostort, s megostorozom vele a világot. Itt tehát mind a rajz, mint a gondolati tartalom a palóc Bál alakját a hun népcsoport egy ágához kapcsolja.
Mai címerünk mellett, a címer való jobboldalán makkos tölgyfa utal a mellette lévő angyal Magúr szerepére. A való baloldal viszont Bál lombos fáját őrizte meg. A fenti üstön látható hármas tagozódású levélcsoport idővel a címer belső jobb oldalára került „hármas határhegy” név alatt, szinte egybeforrva a kettős kereszttel. A szkitáktól örökölt hindu mythologia szerint a hármas levél „ a Vila-fa, illetve Bel-fa levele” mondja Doane.[4] Az idegen író nem is sejthette, hogy a Palóc ősanya Vilona, jelképe a fa villája, s napistenük Béla. Tehát más szemszögből véve is, az élőfával ábrázolt alak Palóc őstörzsünk Bélája. Az Oroszországban talált, üstöt ábrázoló rajz tehát magyar és palóc őstörzsünk ottani jelenlétét is elárulja. A lelőhely neve besenyő őstörzsünk valahai jelenlétéről beszél. Maga az üst, mint víztartó edény az ő jelképrendszerükbe tartozik.
A harci életmód járulékaként kialakult pajzsok előtti kora az
Élet edényén tüntette fel egy-egy nép életfontosságú jelképeit.
[1] Waddell 5.b.ábra
[2] L.A. Waddell, The Phoenician Origin of Britons, Scots and Anglo-Saxons (A britek, skótok és angolszászok főniciai eredete),
[3] T.W.Doane, Bible Myths and their Parallels in Other Religions, (Bibliai mithologiák és más vallásokban található párhuzamaik) 326.old.
[4] Mint fent, 353. old.
Huba
Huba neve kabar-magyar őstörzsünkkel kapcsolatos. E törzs jelképes állata a bak, Napistenüket ezzel jelképezték, s Bakúr címen tisztelték. Ő volt a sötétséget áttörő nap jelképe. Megtermékenyítő hatását viszont már vízhez kötötték, s e szerepében Habúr a neve. Mind a Kárpátmedencében, mind a Folyamközben van Hab, Habur nevű folyó. E név nőiségi változata a magyar kebel, köböl, s minden befogadni tudó közeg nevével kapcsolatos. Kybele a kabarok ősanyja, nem csupán a nevek összecsengése miatt, de kebelekkel bőven ellátott alakja is az előbbiekhez kapcsolja.[1]
Huba nevvével kapcsolatos az ismeretlen eredetű angol „hub” szó, mely tengelyt, központot jelent, s általában a világmindenség képzeletbeli központjának megjelölésére használja az angol: „The hub of the Universe”, vagyis „A világmindenség tengelye” értelemmel. A név ismét csillagvilágunk felé irányítja tekintetünket. [Kramer szerint[2] a sumirok hét istenének neve: Nergal, Gilgamesh, Ereshkigal, Dumuzi, Namtar, Hubishag és Ningishzida, mindegyiknek külön palotája van.]
Haburhoz kapcsolódó földrajzi nevek:
1. Habur folyó a Felvidéken
2. Habur folyó a Folyamközben
3. Paks, a Duna melletti ősi település
4. Habren folyó Angliában.
Huba vezérünk neve Habúr nevéhez kapcsolódik, ki a kabar-magyarok Napistene, az Ég tengerének ura. További ismeretekért Magyar Adorján Ősműveltség című műve Kabar fejezetéhez utalom az olvasót.
[1] Magyar Adorján Az ősműveltség Kabar fejezete.
[2] Samuel Noah Kramer, The Sumerians, 130-131. old.
Huba neve kabar-magyar őstörzsünkkel kapcsolatos. E törzs jelképes állata a bak, Napistenüket ezzel jelképezték, s Bakúr címen tisztelték. Ő volt a sötétséget áttörő nap jelképe. Megtermékenyítő hatását viszont már vízhez kötötték, s e szerepében Habúr a neve. Mind a Kárpátmedencében, mind a Folyamközben van Hab, Habur nevű folyó. E név nőiségi változata a magyar kebel, köböl, s minden befogadni tudó közeg nevével kapcsolatos. Kybele a kabarok ősanyja, nem csupán a nevek összecsengése miatt, de kebelekkel bőven ellátott alakja is az előbbiekhez kapcsolja.[1]
Huba nevvével kapcsolatos az ismeretlen eredetű angol „hub” szó, mely tengelyt, központot jelent, s általában a világmindenség képzeletbeli központjának megjelölésére használja az angol: „The hub of the Universe”, vagyis „A világmindenség tengelye” értelemmel. A név ismét csillagvilágunk felé irányítja tekintetünket. [Kramer szerint[2] a sumirok hét istenének neve: Nergal, Gilgamesh, Ereshkigal, Dumuzi, Namtar, Hubishag és Ningishzida, mindegyiknek külön palotája van.]
Haburhoz kapcsolódó földrajzi nevek:
1. Habur folyó a Felvidéken
2. Habur folyó a Folyamközben
3. Paks, a Duna melletti ősi település
4. Habren folyó Angliában.
Huba vezérünk neve Habúr nevéhez kapcsolódik, ki a kabar-magyarok Napistene, az Ég tengerének ura. További ismeretekért Magyar Adorján Ősműveltség című műve Kabar fejezetéhez utalom az olvasót.
[1] Magyar Adorján Az ősműveltség Kabar fejezete.
[2] Samuel Noah Kramer, The Sumerians, 130-131. old.
MAGOR, SZÉP MIKLÓS ÉS MIHÁLY
Népünk teremtője, névadója Magor, a fény, az élet, a teremtés Istene. Hagyományaink szerint tőle tanultunk meg mindent, ami életünk fenntartását mozdítja elő. Egyéb őstörzsünk más-más néven tisztelte az ugyanazon szerepű Napistent, de még így is fenntartotta Magor emlékét, mint például a pannon őstörzsből származó főniciaiak, kiknek regéi szerint a békés mesterségeket, mint például a földművelést, Magortól tanulták. Ugyan ez áll fenn Tas esetében is. Idegen, magyarul nem tudó, hitvilágunkat nem ismerő tudósok állítják egymás mellé Magort és Tas Napistent. A következőkben Waddell könyvéből idézem az ide vonatkozó adatokat, az oldalszám megjelölésével.
357-9. old. „...Mindezek bizonyítják a Don völgyi[1] Gabona Szellem Tascio, illetve szent Mihály kultuszát. Az is érdekes tény, hogy az Aberdeen-i katedrálist ma általában Szent Machar, vagy Szent Macker néven nevezik, de Tochanna néven is ismert... s a korábbiakban láttuk, hogy a hittesek és egyiptomiak a Mihály nevet néha Makhur, Makhiar és Mekir alakban írták.....” Később kitér arra, hogy hivatalosan ez a Szent Mackar vált a keresztény fogalomkörű Mihály nevű „szentté”, de bőven van arra bizonyíték, hogy Makar egy kereszténység előtti műveltség istensége volt éppen úgy, mint Szent András, aki Indara szerepkörét vette át. Indarának Mackar székesegyházától kicsit délre volt temploma, s itt szentelték fel az angol Don-völgye első keresztény templomát „Indara egyszülött fiának, Andrásnak tiszteletére”. Kitér arra is, hogy „szent Mihály kereszténységbe való bevezetése igen késői keletű, s első nyoma a Hittesek városában, Jeruzsálemben található. Jézus idejében a gyógyító vízet felkavaró angyalnak Mihályt tartották. „Szent János a jelenések könyvében Mihályt az ég arkangyalának nevezi, s ő az, aki „a sárkányt, ama régi kígyót” száműzi, a sumir iratokkal összhangban. Szent Pál megtiltja a kisázsiai hitteseknek az angyalok tiszteletét.”
Hadriánus pogány római uralkodó nyugvóhelye Szent Mihálynak van felszentelve. Constantinus egy régi pogány tiszteleti helyet Szent Mihálynak szentelt fel a Bosphorusnál, ahol a gyógyítások neki tulajdoníttatnak; e régi istentiszteleti helyet a hagyományok szerint az argonauták építették, s ők az első hajós felfedezők a főniciai Herkules vezetése alatt. Constantinus számos egyéb Szent Mihály templomot is építtetett Ázsiában, Constantinápollyal szemben. Legtöbb igen korai keresztény templom, kb. a Kr.u. V.századtól kezdve mind Európában, mind Ázsiában szent Mihálynak lett szentelve, ahol gyakran tisztán fenntartotta Zeus főisten tulajdonságait. Egy ilyen V.századi szent Mihály templomban a következő felírás van: „Az Angyalok istene, aki a Feltámadást hozta,” s ugyanezen szavak találhatók a sumir litániákban, a trójai amuleteken, s a csésze-lenyomatos írásokban a történelmi kort megelőző Britanniában.”
Itt röviden megjegyzem, hogy hazánkban is a legkorábbi istentiszteleti helyek szent Mihály nevét viselik, Dr. Baráth Tibor meglátása szerint. Fenti írónk kitér arra is, hogy Jeruzsálem Jézus idejében még a hittesek városa volt, ahol Mihály nevéhez kapcsolódik a vízzel való gyógyítás. Erdélyi Zsuzsanna gyűjtötte ősmagyar imáink szerint Jézus és Mária is öntéssel gyógyítottak.
Érdekességként megemlítem, hogy ősnépeink egyik fontos naptiszteleti helye Tarsus volt, a magát apostolnak nevező Saul lakhelye. Így ősvallásunkat jól ismerte, s „megtérése” után a palóc Pál Napisten nevét vette fel; ugyanakkor pedig ősnépeinket eltiltotta ősvallásuk gyakorlásától, így az angyalok tiszteletétől is, hogy őseink világvallásának kisajátításával hatalomra tegyen szert. Ezen igyekezete napjainkban termi meg bő gyümölcsét. Az angyalok száműztével az építés és gyógyítás szellemét a pénzszerzés, adóztatás váltotta fel.
A 358.oldal széljegyzete még elmondja, hogy „Mihály — neve és szerepe szerint egyaránt — tökéletesen pogány időkből származó egyén. Az ószövetségben csak Dániel könyvében jelenik meg neve úgy, mint angyal, de e könyvről köztudott, hogy a sumir iratokból lett átvéve, ahol mint Indara fia Tas oroszlánokat szelidít, s gyakran szerepel ilyen felfogásban a hittes-sumir pecséteken. A sumir Dan név pedig „a legmagasabb Úr, illetve Bel”-el azonosul. Az akkád Danu, mint bíró — úgy látszik — ugyancsak a sumirból származik, különösen pedig a Napisten bírói, ítélői szerepében. Az Eddák Thor istenségét is gyakran a Dan címmel illetik.”
A Dan név őseink Tana istenségével azonos, kinek neve „Teno” alakban jelent meg a Bécsi Kódexben.[2] E „Teno, illetve Tenő” Is-ten szavunk része. Tőlünk elszármazott törzsek utódai érthetően használják méltóságnévként e nevet, mint ahogyan megfigyeltük a „Lam” tő tárgyalásánál is: Napistenük nevét viselő nép a világ méltóságát is viselte. E Dan név megtalálható a sumirok hitvilágában, s ezen keresztül — bár erősen elrontott alakban — az ótestamentumban is.
Népünk teremtője, névadója Magor, a fény, az élet, a teremtés Istene. Hagyományaink szerint tőle tanultunk meg mindent, ami életünk fenntartását mozdítja elő. Egyéb őstörzsünk más-más néven tisztelte az ugyanazon szerepű Napistent, de még így is fenntartotta Magor emlékét, mint például a pannon őstörzsből származó főniciaiak, kiknek regéi szerint a békés mesterségeket, mint például a földművelést, Magortól tanulták. Ugyan ez áll fenn Tas esetében is. Idegen, magyarul nem tudó, hitvilágunkat nem ismerő tudósok állítják egymás mellé Magort és Tas Napistent. A következőkben Waddell könyvéből idézem az ide vonatkozó adatokat, az oldalszám megjelölésével.
357-9. old. „...Mindezek bizonyítják a Don völgyi[1] Gabona Szellem Tascio, illetve szent Mihály kultuszát. Az is érdekes tény, hogy az Aberdeen-i katedrálist ma általában Szent Machar, vagy Szent Macker néven nevezik, de Tochanna néven is ismert... s a korábbiakban láttuk, hogy a hittesek és egyiptomiak a Mihály nevet néha Makhur, Makhiar és Mekir alakban írták.....” Később kitér arra, hogy hivatalosan ez a Szent Mackar vált a keresztény fogalomkörű Mihály nevű „szentté”, de bőven van arra bizonyíték, hogy Makar egy kereszténység előtti műveltség istensége volt éppen úgy, mint Szent András, aki Indara szerepkörét vette át. Indarának Mackar székesegyházától kicsit délre volt temploma, s itt szentelték fel az angol Don-völgye első keresztény templomát „Indara egyszülött fiának, Andrásnak tiszteletére”. Kitér arra is, hogy „szent Mihály kereszténységbe való bevezetése igen késői keletű, s első nyoma a Hittesek városában, Jeruzsálemben található. Jézus idejében a gyógyító vízet felkavaró angyalnak Mihályt tartották. „Szent János a jelenések könyvében Mihályt az ég arkangyalának nevezi, s ő az, aki „a sárkányt, ama régi kígyót” száműzi, a sumir iratokkal összhangban. Szent Pál megtiltja a kisázsiai hitteseknek az angyalok tiszteletét.”
Hadriánus pogány római uralkodó nyugvóhelye Szent Mihálynak van felszentelve. Constantinus egy régi pogány tiszteleti helyet Szent Mihálynak szentelt fel a Bosphorusnál, ahol a gyógyítások neki tulajdoníttatnak; e régi istentiszteleti helyet a hagyományok szerint az argonauták építették, s ők az első hajós felfedezők a főniciai Herkules vezetése alatt. Constantinus számos egyéb Szent Mihály templomot is építtetett Ázsiában, Constantinápollyal szemben. Legtöbb igen korai keresztény templom, kb. a Kr.u. V.századtól kezdve mind Európában, mind Ázsiában szent Mihálynak lett szentelve, ahol gyakran tisztán fenntartotta Zeus főisten tulajdonságait. Egy ilyen V.századi szent Mihály templomban a következő felírás van: „Az Angyalok istene, aki a Feltámadást hozta,” s ugyanezen szavak találhatók a sumir litániákban, a trójai amuleteken, s a csésze-lenyomatos írásokban a történelmi kort megelőző Britanniában.”
Itt röviden megjegyzem, hogy hazánkban is a legkorábbi istentiszteleti helyek szent Mihály nevét viselik, Dr. Baráth Tibor meglátása szerint. Fenti írónk kitér arra is, hogy Jeruzsálem Jézus idejében még a hittesek városa volt, ahol Mihály nevéhez kapcsolódik a vízzel való gyógyítás. Erdélyi Zsuzsanna gyűjtötte ősmagyar imáink szerint Jézus és Mária is öntéssel gyógyítottak.
Érdekességként megemlítem, hogy ősnépeink egyik fontos naptiszteleti helye Tarsus volt, a magát apostolnak nevező Saul lakhelye. Így ősvallásunkat jól ismerte, s „megtérése” után a palóc Pál Napisten nevét vette fel; ugyanakkor pedig ősnépeinket eltiltotta ősvallásuk gyakorlásától, így az angyalok tiszteletétől is, hogy őseink világvallásának kisajátításával hatalomra tegyen szert. Ezen igyekezete napjainkban termi meg bő gyümölcsét. Az angyalok száműztével az építés és gyógyítás szellemét a pénzszerzés, adóztatás váltotta fel.
A 358.oldal széljegyzete még elmondja, hogy „Mihály — neve és szerepe szerint egyaránt — tökéletesen pogány időkből származó egyén. Az ószövetségben csak Dániel könyvében jelenik meg neve úgy, mint angyal, de e könyvről köztudott, hogy a sumir iratokból lett átvéve, ahol mint Indara fia Tas oroszlánokat szelidít, s gyakran szerepel ilyen felfogásban a hittes-sumir pecséteken. A sumir Dan név pedig „a legmagasabb Úr, illetve Bel”-el azonosul. Az akkád Danu, mint bíró — úgy látszik — ugyancsak a sumirból származik, különösen pedig a Napisten bírói, ítélői szerepében. Az Eddák Thor istenségét is gyakran a Dan címmel illetik.”
A Dan név őseink Tana istenségével azonos, kinek neve „Teno” alakban jelent meg a Bécsi Kódexben.[2] E „Teno, illetve Tenő” Is-ten szavunk része. Tőlünk elszármazott törzsek utódai érthetően használják méltóságnévként e nevet, mint ahogyan megfigyeltük a „Lam” tő tárgyalásánál is: Napistenük nevét viselő nép a világ méltóságát is viselte. E Dan név megtalálható a sumirok hitvilágában, s ezen keresztül — bár erősen elrontott alakban — az ótestamentumban is.
as szelidíti az oroszlánokat Pertshire-i kövön. Ruházata hittes viseletet mutat.[3]
338. old. „A hittesek Gabona-szelleme Tas-Mikal, vagy Tash-ub, a korai brit pénzeken és a történelem előtti kőfeliratokon Tascio, a gótoknál Ty, aki a Tuesday névadója, s a főniciaiak által bevezetett szent Mihály”... ugyan az a személyiség.
Tas mint DIAS, korai brit érme[4]
„A főniciai főangyal neve a továbbiakban még Tazs, Taks, Dashap-Mikal, a gótoknál Tiazzi, Mikli...”
Az itt említett Tiazzi neve gyúl szótövünkhöz vezet. Mint ilyen, a fenti képen látható paripa a nyári napot jelképezi. Maga a paripa szó avarjaink par, pir szótövével kapcsolatos, mely nap és tűzszertartásaik lényeges része. (Az alanti imák Tomory Zsuzsa fordításai)
Egy sumir litánia Tast így szólítja:
„Oh fiam Tas, világ Ura!
Hatalmas hős, ki legyőzi a pártoskodást...
Gabonának vidítója, búza, árpa teremtője !
Gyógynövények éltetője...
Égi szellemek (angyalok) irányítója
Sorsunk könyvét te írod meg...”
Főniciai felirat szövege pedig ezt mondja:
Hősök lándzsájának viselője
Jó-istennek hatalmas, s tiszta küldötte
Oh Dashap-Mikal áldj meg minket!
Tekintettel arra, hogy a sumir himnusz is mint Gabona-Istent tiszteli, az ősi brit szigeti Gabona-Istennel való azonossága kétségtelen. Erősíti ezen meglátást az, hogy Tas nevei között ott szerepel az „Eke-Tasja” cím is, mely ugyancsak a gabonatermeléssel kapcsolatos istenség címe. De azonos az Ég-ék-eke-Makar fogalomkörrel is — s csak magyar nyelvünkben
Fentebb:
A hittes-sumir Tas, a régi brit pénzek Tascioja
mint Gabona-Szellem[5]
341.old. „...Mi több, Tascio Szt. Mihály arkangyal hittes-főniciai eredetije névben, működési területben és ábrázolásban egyaránt. A későbbi főniciaiak „Dashup”-nak is hívják, de néha tiszteletadáskor „Mikal” néven szólítják, áldását kérve; s ugyanezen név jelenik meg — úgy találom — a Ciliciában talált késő főniciai pénzeken ’Taxi’ alakjában, Miklu néven; ugyancsak mint „Mekigal” a sumir aratási ünnep főszereplőjeként, mely a későbbi ’Michael-Mass’ keretében ismétlődik meg szeptember 29.-én” a Brit Szigeteken. A főniciaiak közvetítésével tisztelete itt is igen korai időkben megszilárdult, s különböző szent helyek viselik nevét: ilyen Szt.Mihály forrása a Don völgyének északi részén, ahol a már említett főniciai felírás volt, s más egyéb templom, forrás is őrzi nevét. Skócia protestáns lakóssága a Karácsony, Újév, Nagypéntek mellett Szent Mihály napját is megünnepli. A nyugti skót partokon minden család egy hatalmas, kerek lepényt süt tiszteletére Michaelmass napján, segítségét kérve. A palócok karácsonyi ostyasütése ugyanezen hagyománykörű, s jelenlétük Angliában, Skóciában a legkorábbi időktől nyomon követhető. A mise ősalakja a mizse (gabona) begyűjtésével kapcsolatos hálaadási ünnep volt. A sütött ostya napjelkép, s palócaink „eleven ostyának” hívják a napot ősi imádságaikon keresztül ma is.
347-8.old. Az „e”-vel jelölt kép Tascio-t, illetve Resef Mikel-t ábrázolja. A képen széken ülő, szárnyas alak kezében napkorong, körülötte magok. A napkorong helyett magam a korokat jelző kört ismerem fel, s a képet így értelmezném.
A „g”-vel jelölt igen összetett képen Tas nyargal a nyári napot jelképező lován. Előtte, mögötte napkeresztek, melyek később „András-kereszt” néven kerültek bele a keresztény szótárba. A lovas kezében az esztergomi oroszlánoknál, s a szibériai üstnél is látható kétlevelű növény — melyeket szikecskékkel azonosítok — az új élet jelképe. A szarvas, illetve bak ábrák e gyűjteményben a naprendszereket, csillagokat, korokat hordozó Csodaszarvasunk, a „b” vel jelölt rajz Szemúr képe, s azonosításával később még foglalkozom.
„Könnyű észrevenni, hogy Tas, szent Mihály, s a Napisten szerepében miért ábrázoltatik szárnyakkal kora brit pénzeken, vagy történelem-, s kereszténység előtti emlékköveken, gyakran madár kíséretében, legyen az a Nap-sólyom, vagy sas, vagy a Nap-liba (Michaelmas Goose), vagy a főníciaiak főnixe vagy akár a szárnyas Nap-ló napkorong kíséretében, mindez többé-kevésbé azonos alakban, a Tas-Mihály képeknek megfelelően mind a hittes szent pecséteken, mind a Ciliciából való főniciai pénzeken, s a „Khatti”, vagyis hittes földön egyaránt” állapítja meg az idézett könyv írója.
338. old. „A hittesek Gabona-szelleme Tas-Mikal, vagy Tash-ub, a korai brit pénzeken és a történelem előtti kőfeliratokon Tascio, a gótoknál Ty, aki a Tuesday névadója, s a főniciaiak által bevezetett szent Mihály”... ugyan az a személyiség.
Tas mint DIAS, korai brit érme[4]
„A főniciai főangyal neve a továbbiakban még Tazs, Taks, Dashap-Mikal, a gótoknál Tiazzi, Mikli...”
Az itt említett Tiazzi neve gyúl szótövünkhöz vezet. Mint ilyen, a fenti képen látható paripa a nyári napot jelképezi. Maga a paripa szó avarjaink par, pir szótövével kapcsolatos, mely nap és tűzszertartásaik lényeges része. (Az alanti imák Tomory Zsuzsa fordításai)
Egy sumir litánia Tast így szólítja:
„Oh fiam Tas, világ Ura!
Hatalmas hős, ki legyőzi a pártoskodást...
Gabonának vidítója, búza, árpa teremtője !
Gyógynövények éltetője...
Égi szellemek (angyalok) irányítója
Sorsunk könyvét te írod meg...”
Főniciai felirat szövege pedig ezt mondja:
Hősök lándzsájának viselője
Jó-istennek hatalmas, s tiszta küldötte
Oh Dashap-Mikal áldj meg minket!
Tekintettel arra, hogy a sumir himnusz is mint Gabona-Istent tiszteli, az ősi brit szigeti Gabona-Istennel való azonossága kétségtelen. Erősíti ezen meglátást az, hogy Tas nevei között ott szerepel az „Eke-Tasja” cím is, mely ugyancsak a gabonatermeléssel kapcsolatos istenség címe. De azonos az Ég-ék-eke-Makar fogalomkörrel is — s csak magyar nyelvünkben
Fentebb:
A hittes-sumir Tas, a régi brit pénzek Tascioja
mint Gabona-Szellem[5]
341.old. „...Mi több, Tascio Szt. Mihály arkangyal hittes-főniciai eredetije névben, működési területben és ábrázolásban egyaránt. A későbbi főniciaiak „Dashup”-nak is hívják, de néha tiszteletadáskor „Mikal” néven szólítják, áldását kérve; s ugyanezen név jelenik meg — úgy találom — a Ciliciában talált késő főniciai pénzeken ’Taxi’ alakjában, Miklu néven; ugyancsak mint „Mekigal” a sumir aratási ünnep főszereplőjeként, mely a későbbi ’Michael-Mass’ keretében ismétlődik meg szeptember 29.-én” a Brit Szigeteken. A főniciaiak közvetítésével tisztelete itt is igen korai időkben megszilárdult, s különböző szent helyek viselik nevét: ilyen Szt.Mihály forrása a Don völgyének északi részén, ahol a már említett főniciai felírás volt, s más egyéb templom, forrás is őrzi nevét. Skócia protestáns lakóssága a Karácsony, Újév, Nagypéntek mellett Szent Mihály napját is megünnepli. A nyugti skót partokon minden család egy hatalmas, kerek lepényt süt tiszteletére Michaelmass napján, segítségét kérve. A palócok karácsonyi ostyasütése ugyanezen hagyománykörű, s jelenlétük Angliában, Skóciában a legkorábbi időktől nyomon követhető. A mise ősalakja a mizse (gabona) begyűjtésével kapcsolatos hálaadási ünnep volt. A sütött ostya napjelkép, s palócaink „eleven ostyának” hívják a napot ősi imádságaikon keresztül ma is.
347-8.old. Az „e”-vel jelölt kép Tascio-t, illetve Resef Mikel-t ábrázolja. A képen széken ülő, szárnyas alak kezében napkorong, körülötte magok. A napkorong helyett magam a korokat jelző kört ismerem fel, s a képet így értelmezném.
A „g”-vel jelölt igen összetett képen Tas nyargal a nyári napot jelképező lován. Előtte, mögötte napkeresztek, melyek később „András-kereszt” néven kerültek bele a keresztény szótárba. A lovas kezében az esztergomi oroszlánoknál, s a szibériai üstnél is látható kétlevelű növény — melyeket szikecskékkel azonosítok — az új élet jelképe. A szarvas, illetve bak ábrák e gyűjteményben a naprendszereket, csillagokat, korokat hordozó Csodaszarvasunk, a „b” vel jelölt rajz Szemúr képe, s azonosításával később még foglalkozom.
„Könnyű észrevenni, hogy Tas, szent Mihály, s a Napisten szerepében miért ábrázoltatik szárnyakkal kora brit pénzeken, vagy történelem-, s kereszténység előtti emlékköveken, gyakran madár kíséretében, legyen az a Nap-sólyom, vagy sas, vagy a Nap-liba (Michaelmas Goose), vagy a főníciaiak főnixe vagy akár a szárnyas Nap-ló napkorong kíséretében, mindez többé-kevésbé azonos alakban, a Tas-Mihály képeknek megfelelően mind a hittes szent pecséteken, mind a Ciliciából való főniciai pénzeken, s a „Khatti”, vagyis hittes földön egyaránt” állapítja meg az idézett könyv írója.
Tas mint Mihály, s a Napmadár „lud”, vagy „főnix” képében[6]
Tas, illetve Szt. Mihály arkangyal a kora brit, kereszténység előtti érméken.[7]
A fenti idézetek és képek rendszerét követve magyar szempontból még tovább bővíthetjük az idegen író előtt ismeretlen kapcsolatokat. Mindehhez viszont feltétlenül szükségünk van a magyar nyelv és néprajz alapos ismeretére, mert ezek nélkül a világ emléktárának csak parányi részecskéit ismerhetjük meg, az ebből folyó magyarázataink hiányosak, s így hibásak lennének. Sajnos mivel ifjúságunk nevelése teljesen figyelmen kívül hagyta a magyarságtudomány minden ágát, a most megjelent Magyar Adorján Az Ősműveltség című alapvető művéhez utalok mindenkit, aki e téren tudását bővíteni akarja.
Igen röviden a következőket kell ezen alapvető ismeretekből megemlíteni a fentiek megértése céljából. Az ősmagyarság hitének alapja az Örök, tehát Öreg-Isten. Egyszülöttje az Istenfia Élet, kinek megjelenési közege a fény, jelképe a Nap. Magyar őstörzsünk az Örök Istent Ég-nek hívta, s hívja napjainkig is az „Ég áldja” köszöntés bizonysága szerint. Fia Magúr, e földi élet Teremtője és ura. Őseink becézték őt Szép Istennek, Szerelmetes Istennek, Teremtő Istennek. A Napot magnak jelképezték, kinek „oldalából” a teremtő erők hatására földünk született, kit őseink Tündér Ilonának hívtak. Ő népünk Kisboldogasszonya, szemben a Világűr anyagi részét képező Nagyboldogasszonnyal. Kisasszonyunkat Magorral kötött „házassága” után Magyar Ilonának hívta népünk, s számtalan magyar dalunk emlékezik meg a selyemsárhajú Magyar Ilonáról. Magyar őstörzsünk békés, letelepedett életű földműves társadalomban élt. Első, földet szántó ékjük, ekéjük a náluk háziállattá szelidített szarvasok levetett agancsa volt. Ezen földi szarvasok égre vetülő alakja Isten hírnökeként tisztelt Csodaszarvasunk: ő a csillagos ég maga. Agancsainak ága-bogába kapaszkodva küldte az Ég Ura hozzánk szép Napunkat, Magort. Magor már gyermek korában oly erős volt, hogy a bölcsőjét veszélyeztető, a hideget és sötétséget jelképező két kígyót el tudta űzni. Őshitünk minden tétele nyelvünkbe épített, természettudományi valóság, híd az Igazság felé. Együvé tartozik az Ég, ék (mint fény), ék (mint a napsugár éke és a földművelő szerszámé), eke. Az Ég anyagban kifejezett vetülete az anyagi „m” betű hozzáadásával az életet rejtő makk, illetve mag.
Ugyan ilyen gondolatsort követ a gyümölcstermelő, „lebegő beszédű” palócok hitvilága, más jelképekkel és mássalhangzókkal fejezve ki Istennel való kapcsolatukat, más a székelyeké, a jászoké, kunoké, őstörököké, a pannonoké, kik Pannonia őslakói és névadói, s belőlük kivált híres hajós és felfedező népé, a főniciaié, a szemeréké és így tovább. Más-más nevekkel ugyanazt a Jó Istent, Teremtő Istent dícsérték. A Somogyból származó szemerék a mag és meggy helyett a szemet, gabonaszemet, somot használták jelképül, mely egyúttal a Nap földteremtés előtti szem-alakjával azonosul. Teremtő Istenük Szemúr, ő szökkenti szárba a földben nyugvó szemecskéket. Nyelvünk és vallási felfogásunk ezen alapelemei világszerte megtalálhatók. Szemúr tisztelete a fent közölt érméken tisztán kimutatható.
Így már érthető Tas és Magor összekapcsolása, magyar ismereteink birtokában. Viszont az elmúlt század régészetének és kapcsolt tudományágainak eredményeképpen napvilágot látott bizonyító adatok ezt elkerülhetetlenné teszik a nyelvünket nem ismerő, elfogulatlan idegen tudósok számára is. Tast és Miklóst idegenek által megőrzött hagyományaink egy nevezőre hozva említik, mint a Napisten más-más törzsbeli neveit. Ezen eredményeket hivatalosaink — kik idegen erőpolitika eszközei — soha nem említik.
A fenti angol régészeti szövegeket összegezve a következőket találjuk hittes, szumir és brithoni írásos emlékek alapján:
1. Tas Napisten, s a Gabona Istene is.
2. Makar ugyancsak Napisten, s a gabona érlelője.
3. Makar „ama régi kígyó” legyőzője hagyományaink és a Jelenések könyve szerint.
4. Tisztelete a legkorábbi időkig követhető nyomon
5. Az Élet és Feltámadás istene
6. Hasonló szerepkörű Bel, a palóc-magyarok Bélája, s egyúttal Szépistene is.
7. Népünk első Gyulája, az égi fény földrehozója.
8. Ismerik „Miki”, „Mikli”, „Mikal” néven is.
9. Főniciai szövegben maradt fenn a jász-magyarok Jó-Istenének neve.
10 A Napistent kapcsolatba hozzák az ekével, de az idegen ajkú tudós nem érti bővebb kapcsolatait. (V.ö.: ég - ék alapszavak és fogalmak).
11. Az aratási ünnepek tiszteletére rendeztettek ősidőktől napjainkig
12. A gyógyítás, feltámadás, életadás, útmutatás is szerepkörébe tartozik.
A fenti képeket figyelembe véve, a 60/a rajza a besenyők csepp alakjából képezett Világfa, a korok körét hordozó Csodaszarvas, s az őstörökök Turkája látható. A „h és i”-vel jelzett képen Tas-Magor napisten voltát a nyargaló-repülő táltos-paripa a nyári nap jelképe, s ezt a képet övező gabonaszemek teszik nyilvánvalóvá. A „k” jelzésű képen gabonából alkotott egyenlőszárú keresztek a szemere szem-jelképet hirdetik. Ugyan ezen gondolatkörbe tartozik a 61/b képe is, mely a gabonaszemekből alkotott Szemúr első ismert rajza, ki ugyancsak napistenként Tassal van összeköttetésbe hozva. Meg kell említenem azt, hogy a keletre vándorolt szemere-őstörök műveltségekből virágzott fel a ma sumirnak nevezett műveltség. Szemúr templomai a világ első, ismert kereszthajós templomai, oltáruk egyedüli és megkülönböztetett dísze a szem. Tas ennek a szemere és őstörök műveltségnek a Napistene. Szemere részről pedig Szemúr a későbbi irodalmak Shamash-a, kinek nevét — fentiek ismeretében — a tudománytalanság vádja nélkül is Szemesnek mondhatjuk. Noah Kramer[8] tárgyalja a „Sumer”, vagy „Shumer” szó kapcsolatit, s megállapítja, hogy Noé Sem nevű gyermeke a sumerokkal van összeköttetésben, s a leghatározottabban elutasítja a mai semitákkal való azonosságát. Szerinte a legjobb esetben is csak némi késői, felületes kapcsolatuk lehetett a semitáknak a sumerekkel. Megállapításának egyik fontos oka a két nyelv teljesen különböző volta: a sumir ragozó, a semi nyelvek pedig nem.
A brit Don-völgyieknél megőrzött, vízek, források melletti istentiszteleti helyek szemeréink nedű szavával vannak összeköttetésben a Don, Duna folyónevekkel együtt.
Érdekes a skótok aratási ünnepének azon szokása, hogy hatalmas, kerek lepényt sütnek Mihály-Magor tiszteletére. Hasonló szokás figyelhető meg Palócföldön, a karácsonyi ostya készítésekor, amire egy keresztet, vagy Jézus arcát teszik, s ezt kivágva a jövő évig a mestergerendára akasztva őrzik. Népünk viszont a Napot hívja „eleven ostyának”, Erdélyi Zsuzsanna gyűjtötte ősi magyar imádságaink szerint. Itt emlékeztetem magunkat Magyar Adorján ezerszer bizonyított azon tételére, hogy minden hagyomány eredete helyén marad fenn legtovább, s minden esetben népünk ősiségét is jelzi.
A skótok Mac előneve mag és fiú értelemmel magyar műveltségünkkel való huzamos kapcsolatuk egy példája, s számos egyéb jelképük, népszokásuk is erre utal.
A fenti képek visszatérő eleme a „Nap-madár”, liba, vagy főnix képében. (V.4:fig.66) A lebegő szárnyú liba a palócok lélek jelképe. Az ő jelképrendszerük szerinti a V.4:67-es ábra zöldágas Napistene, a palóc-magyarok Bélája. Ugyanezen képsorozat „c” képén a magyar népek nagy botos Napistenét látjuk; jelen esetben valószínűen a körösök kallós istenségét. A hamvaiból újra feltámadó főnix, illetve főn-, vagy fény- madár a pannonok naponta újjászülető nap-, illetve fény-jelképe és nyelvi azonosa. Szótárukban a nap és fény szavak is azonosak, s egymás tükörképes alakjai. Fény-, és örök élet-jelképük a fenyő, a fény fája. Érdekesség kedvéért megemlítem, hogy e névnek számtalan rétegű magyarázata van. A tűlevelek a napsugár „tűit”, sugarait jelképezik. Örökké zöld levelei önként kínálják az örökkévalósággal való kapcsolatot. Fája igen könnyen gyullad, s tűz gerjesztésére igen alkalmas. A karácsonyi napéjegyenlőség idején, az év legsötétebb éjtszakáján, Öreg Miklós leáldozása idején ezért állítja népünk a fény e fáját ősidők óta. E fenyő égből való elhozását az angyaloknak tulajdonítják, akik ugyancsak fénylények. Ez egyúttal a földi fény születésének legősibb alakja is. Későbbi korcs, idegenek által megmásított változataiban a „tűz ellopásáért” kegyetlen büntetés jár.
Többször említi a fenti szöveg a „nap-lovat”, melyre az idegennek nincsen saját szava, de felismerjük benne táltos-paripánkat éppen úgy, mint „nap-sólymukban” Turulunkat, az őstörök törzs Nap-jelképét. Mind a Táltos-paripa, mind a Turul korok körét tartja fenn a fenti képeken. Lobogó lángok szárnyán repülő táltos-paripánk egy gyönyörű képét találták Karthágóban egy főniciai érmén. [9] S milyen szépen összhangban van e kép a „tüzet evő” táltos ló meséjével. Ebből tudjuk meg tehát azt, hogy a magyar népmesében az istálló sötét sarkában meghúzódó sovány gebe a leszállt, erejét vesztett téli napot jelenti, a tűzzel táplált „tüzes ló” mindenkori táltos paripánk, az ereje teljében lévő delelő nap jelképe. A táltosparipa lábai alatti felírás a „Barat” nevet viseli, s avarjaink jelenlétéről beszél. Azt korábban említettem, hogy a p-r tövű paripa szó az avar vallási szótár része, s pír szavunkkal rokon. Az érme fején látható szarvacska éppen úgy fényt jelent, mint Csodaszarvasunk agancsa, de török őstörzsünk jelképrendszere szerint.
Tas, illetve Szt. Mihály arkangyal a kora brit, kereszténység előtti érméken.[7]
A fenti idézetek és képek rendszerét követve magyar szempontból még tovább bővíthetjük az idegen író előtt ismeretlen kapcsolatokat. Mindehhez viszont feltétlenül szükségünk van a magyar nyelv és néprajz alapos ismeretére, mert ezek nélkül a világ emléktárának csak parányi részecskéit ismerhetjük meg, az ebből folyó magyarázataink hiányosak, s így hibásak lennének. Sajnos mivel ifjúságunk nevelése teljesen figyelmen kívül hagyta a magyarságtudomány minden ágát, a most megjelent Magyar Adorján Az Ősműveltség című alapvető művéhez utalok mindenkit, aki e téren tudását bővíteni akarja.
Igen röviden a következőket kell ezen alapvető ismeretekből megemlíteni a fentiek megértése céljából. Az ősmagyarság hitének alapja az Örök, tehát Öreg-Isten. Egyszülöttje az Istenfia Élet, kinek megjelenési közege a fény, jelképe a Nap. Magyar őstörzsünk az Örök Istent Ég-nek hívta, s hívja napjainkig is az „Ég áldja” köszöntés bizonysága szerint. Fia Magúr, e földi élet Teremtője és ura. Őseink becézték őt Szép Istennek, Szerelmetes Istennek, Teremtő Istennek. A Napot magnak jelképezték, kinek „oldalából” a teremtő erők hatására földünk született, kit őseink Tündér Ilonának hívtak. Ő népünk Kisboldogasszonya, szemben a Világűr anyagi részét képező Nagyboldogasszonnyal. Kisasszonyunkat Magorral kötött „házassága” után Magyar Ilonának hívta népünk, s számtalan magyar dalunk emlékezik meg a selyemsárhajú Magyar Ilonáról. Magyar őstörzsünk békés, letelepedett életű földműves társadalomban élt. Első, földet szántó ékjük, ekéjük a náluk háziállattá szelidített szarvasok levetett agancsa volt. Ezen földi szarvasok égre vetülő alakja Isten hírnökeként tisztelt Csodaszarvasunk: ő a csillagos ég maga. Agancsainak ága-bogába kapaszkodva küldte az Ég Ura hozzánk szép Napunkat, Magort. Magor már gyermek korában oly erős volt, hogy a bölcsőjét veszélyeztető, a hideget és sötétséget jelképező két kígyót el tudta űzni. Őshitünk minden tétele nyelvünkbe épített, természettudományi valóság, híd az Igazság felé. Együvé tartozik az Ég, ék (mint fény), ék (mint a napsugár éke és a földművelő szerszámé), eke. Az Ég anyagban kifejezett vetülete az anyagi „m” betű hozzáadásával az életet rejtő makk, illetve mag.
Ugyan ilyen gondolatsort követ a gyümölcstermelő, „lebegő beszédű” palócok hitvilága, más jelképekkel és mássalhangzókkal fejezve ki Istennel való kapcsolatukat, más a székelyeké, a jászoké, kunoké, őstörököké, a pannonoké, kik Pannonia őslakói és névadói, s belőlük kivált híres hajós és felfedező népé, a főniciaié, a szemeréké és így tovább. Más-más nevekkel ugyanazt a Jó Istent, Teremtő Istent dícsérték. A Somogyból származó szemerék a mag és meggy helyett a szemet, gabonaszemet, somot használták jelképül, mely egyúttal a Nap földteremtés előtti szem-alakjával azonosul. Teremtő Istenük Szemúr, ő szökkenti szárba a földben nyugvó szemecskéket. Nyelvünk és vallási felfogásunk ezen alapelemei világszerte megtalálhatók. Szemúr tisztelete a fent közölt érméken tisztán kimutatható.
Így már érthető Tas és Magor összekapcsolása, magyar ismereteink birtokában. Viszont az elmúlt század régészetének és kapcsolt tudományágainak eredményeképpen napvilágot látott bizonyító adatok ezt elkerülhetetlenné teszik a nyelvünket nem ismerő, elfogulatlan idegen tudósok számára is. Tast és Miklóst idegenek által megőrzött hagyományaink egy nevezőre hozva említik, mint a Napisten más-más törzsbeli neveit. Ezen eredményeket hivatalosaink — kik idegen erőpolitika eszközei — soha nem említik.
A fenti angol régészeti szövegeket összegezve a következőket találjuk hittes, szumir és brithoni írásos emlékek alapján:
1. Tas Napisten, s a Gabona Istene is.
2. Makar ugyancsak Napisten, s a gabona érlelője.
3. Makar „ama régi kígyó” legyőzője hagyományaink és a Jelenések könyve szerint.
4. Tisztelete a legkorábbi időkig követhető nyomon
5. Az Élet és Feltámadás istene
6. Hasonló szerepkörű Bel, a palóc-magyarok Bélája, s egyúttal Szépistene is.
7. Népünk első Gyulája, az égi fény földrehozója.
8. Ismerik „Miki”, „Mikli”, „Mikal” néven is.
9. Főniciai szövegben maradt fenn a jász-magyarok Jó-Istenének neve.
10 A Napistent kapcsolatba hozzák az ekével, de az idegen ajkú tudós nem érti bővebb kapcsolatait. (V.ö.: ég - ék alapszavak és fogalmak).
11. Az aratási ünnepek tiszteletére rendeztettek ősidőktől napjainkig
12. A gyógyítás, feltámadás, életadás, útmutatás is szerepkörébe tartozik.
A fenti képeket figyelembe véve, a 60/a rajza a besenyők csepp alakjából képezett Világfa, a korok körét hordozó Csodaszarvas, s az őstörökök Turkája látható. A „h és i”-vel jelzett képen Tas-Magor napisten voltát a nyargaló-repülő táltos-paripa a nyári nap jelképe, s ezt a képet övező gabonaszemek teszik nyilvánvalóvá. A „k” jelzésű képen gabonából alkotott egyenlőszárú keresztek a szemere szem-jelképet hirdetik. Ugyan ezen gondolatkörbe tartozik a 61/b képe is, mely a gabonaszemekből alkotott Szemúr első ismert rajza, ki ugyancsak napistenként Tassal van összeköttetésbe hozva. Meg kell említenem azt, hogy a keletre vándorolt szemere-őstörök műveltségekből virágzott fel a ma sumirnak nevezett műveltség. Szemúr templomai a világ első, ismert kereszthajós templomai, oltáruk egyedüli és megkülönböztetett dísze a szem. Tas ennek a szemere és őstörök műveltségnek a Napistene. Szemere részről pedig Szemúr a későbbi irodalmak Shamash-a, kinek nevét — fentiek ismeretében — a tudománytalanság vádja nélkül is Szemesnek mondhatjuk. Noah Kramer[8] tárgyalja a „Sumer”, vagy „Shumer” szó kapcsolatit, s megállapítja, hogy Noé Sem nevű gyermeke a sumerokkal van összeköttetésben, s a leghatározottabban elutasítja a mai semitákkal való azonosságát. Szerinte a legjobb esetben is csak némi késői, felületes kapcsolatuk lehetett a semitáknak a sumerekkel. Megállapításának egyik fontos oka a két nyelv teljesen különböző volta: a sumir ragozó, a semi nyelvek pedig nem.
A brit Don-völgyieknél megőrzött, vízek, források melletti istentiszteleti helyek szemeréink nedű szavával vannak összeköttetésben a Don, Duna folyónevekkel együtt.
Érdekes a skótok aratási ünnepének azon szokása, hogy hatalmas, kerek lepényt sütnek Mihály-Magor tiszteletére. Hasonló szokás figyelhető meg Palócföldön, a karácsonyi ostya készítésekor, amire egy keresztet, vagy Jézus arcát teszik, s ezt kivágva a jövő évig a mestergerendára akasztva őrzik. Népünk viszont a Napot hívja „eleven ostyának”, Erdélyi Zsuzsanna gyűjtötte ősi magyar imádságaink szerint. Itt emlékeztetem magunkat Magyar Adorján ezerszer bizonyított azon tételére, hogy minden hagyomány eredete helyén marad fenn legtovább, s minden esetben népünk ősiségét is jelzi.
A skótok Mac előneve mag és fiú értelemmel magyar műveltségünkkel való huzamos kapcsolatuk egy példája, s számos egyéb jelképük, népszokásuk is erre utal.
A fenti képek visszatérő eleme a „Nap-madár”, liba, vagy főnix képében. (V.4:fig.66) A lebegő szárnyú liba a palócok lélek jelképe. Az ő jelképrendszerük szerinti a V.4:67-es ábra zöldágas Napistene, a palóc-magyarok Bélája. Ugyanezen képsorozat „c” képén a magyar népek nagy botos Napistenét látjuk; jelen esetben valószínűen a körösök kallós istenségét. A hamvaiból újra feltámadó főnix, illetve főn-, vagy fény- madár a pannonok naponta újjászülető nap-, illetve fény-jelképe és nyelvi azonosa. Szótárukban a nap és fény szavak is azonosak, s egymás tükörképes alakjai. Fény-, és örök élet-jelképük a fenyő, a fény fája. Érdekesség kedvéért megemlítem, hogy e névnek számtalan rétegű magyarázata van. A tűlevelek a napsugár „tűit”, sugarait jelképezik. Örökké zöld levelei önként kínálják az örökkévalósággal való kapcsolatot. Fája igen könnyen gyullad, s tűz gerjesztésére igen alkalmas. A karácsonyi napéjegyenlőség idején, az év legsötétebb éjtszakáján, Öreg Miklós leáldozása idején ezért állítja népünk a fény e fáját ősidők óta. E fenyő égből való elhozását az angyaloknak tulajdonítják, akik ugyancsak fénylények. Ez egyúttal a földi fény születésének legősibb alakja is. Későbbi korcs, idegenek által megmásított változataiban a „tűz ellopásáért” kegyetlen büntetés jár.
Többször említi a fenti szöveg a „nap-lovat”, melyre az idegennek nincsen saját szava, de felismerjük benne táltos-paripánkat éppen úgy, mint „nap-sólymukban” Turulunkat, az őstörök törzs Nap-jelképét. Mind a Táltos-paripa, mind a Turul korok körét tartja fenn a fenti képeken. Lobogó lángok szárnyán repülő táltos-paripánk egy gyönyörű képét találták Karthágóban egy főniciai érmén. [9] S milyen szépen összhangban van e kép a „tüzet evő” táltos ló meséjével. Ebből tudjuk meg tehát azt, hogy a magyar népmesében az istálló sötét sarkában meghúzódó sovány gebe a leszállt, erejét vesztett téli napot jelenti, a tűzzel táplált „tüzes ló” mindenkori táltos paripánk, az ereje teljében lévő delelő nap jelképe. A táltosparipa lábai alatti felírás a „Barat” nevet viseli, s avarjaink jelenlétéről beszél. Azt korábban említettem, hogy a p-r tövű paripa szó az avar vallási szótár része, s pír szavunkkal rokon. Az érme fején látható szarvacska éppen úgy fényt jelent, mint Csodaszarvasunk agancsa, de török őstörzsünk jelképrendszere szerint.
Amint a sárga ló népünk jelképrendszerében a delelő nyári napot, a fekete ló a hajnalt jelképezte. Népünk a mai napig is Hajnalnak hívja a fekete lovat, s a szürke ló az ezüstös holdat személyesíti meg. Szép emléket állított Zrinyi a hajnal megszemélyesítőjének:
„...ihon jün szárnyas lovon szép piros hajnal,
mosódik száblyája fejér tajtékjával,
az ló fekete volt, de szebb Pegazusnál,,
orra likjábul tűz, szemébül jün halál.
kis fejér patyolat magának fejében;
de az ű orcája van nagy fényességben.
ő maga öltözött arany páncér-üngben;
két szál hebanum csid van fényes kezében.
Minden kis veréték, mely lórul csöppenik,
szép gyönge harmattá az földön változik;
előtte sötétség nagyfutással oszlik
körülötte az ég messzirül tündöklik...” [10]
Szép Miklósunk, az ereje teljében lévő Teremtő Nap megszemélyesítője. Mihály, Mikál minden valószínűség szerint a lenyugvó nap jelképe éppen úgy, mint a hamvába haló főnix is az. A hanyatló nap jelképe a „Mikulás”-ként ismert öreg Miklós, a főniciaiak Mikli istensége, s a számos Mihál, Mikhál, Mihály nevet viselő ősi napistenség is, ki a kereszténység századaiban katholikus püspökké lett „előléptetve”. Jelképezheti még a föld méhében szunnyadó magocskákban rejlő életet is. Erre utal a „szent Mihály lova” kifejezés, s az a tény, hogy ünnepe szeptember 29.-én, tehát a termő időszak végén van, s még a pogány rómaiak is Mihály tiszteletét említik sírköveiken, a protestáns skótokkal együtt. Mihály személyében tehát a hal-hál fogalomkörrel is találkozunk.
A főniciaiakkal foglalkozó, fent idézett szerző e műveltség brithoni alapjának a káldeai, illetve főniciai nép hitvilágát tartotta nem ismervén a kárpátmedencei ősműveltség létezését.
A fentiekből nyilvánvaló, hogy Hét Vezérünk nevei Napistenünk neveivel egyeznek. A magyar névöröklés szabályai szerint önmagukat istenük fiának, gyermekének, illetve a Nap, a Fény fiainak tartották. S miután a fény fiai, Teremtőjüktől elválaszthatatlanok.
OND
Ond vezért neve a kún-magyar nagycsaládba sorolja. Az ont szó nyelvi azonosa, s ősregénk azon mozzanatához kapcsolódik, amikor a Napisten az életmagokat szórja, ontja szerte a világűrben. Egyiptomi emlékek szerint a Nap sugarainak végén kezek vannak, melyekben az életkereszt, az ankh jelképezi életadó szerepét.[11] Ugyanezen életkereszt Árpád magyarjainak ékszerei között is jelen volt, az egyenlőszárú kereszttel és keresztfával együtt.
Ont szavunk az öntéssel, tehát a nedvességgel is kapcsolatos.
Nevének fordítottja Tana óriás ősatya nevét őrzi, melynek következő kapcsolatait említi Ipolyi Magyar mythologiája[12]:
1. Kézai és a Budai Krónika Nimród atyjának nevezi
2. Szkitia első királya Tanaus is Tana nevét viseli
3. Don, s a dontői magyarok szálláshelye is e névvel kapcsolatos.
4. Dana-Damu-Damasek neveivel is kapcsolata van
5. Az ótestamentum Ézsaiás könyve 19:11, s a 77. zsoltár Tanaim nevű egyiptomi városról beszél
6. Ide tartozik a tanya szavunk település értelemmel
7. Tan, tanár, tanít szavaink a tudást és annak átadását jelentik
Ipolyin túlmenően megemlítem e szótő további kapcsolatait:
1. tenger szó, mely eget és nedvességet is jelent
2. a tánc valaha istentiszteleti cselekvés volt
3. különböző származék mythologiák viselik nevét:
a. Az ótestamentum Dánról, s hatalmas lovas-csapatáról, s palesztinai városáról beszél
b. Danaus, Argos uralkodója. Argosban Argyilus királyfinkat ismerjük fel.
c. Az angolban Dan egy igen magas tisztség neve, s a latin dominus, azaz Úr szóval azonos.
d. a latin domus éppen úgy e névhez kötött, mint a magyar tanya szó. Tehát a letelepedett élet ős-szavai Ond nevéhez kapcsolódnak.
e. ondó szavunk az ont szavunkhoz, az élet vize és teremtés fogalmakhoz kapcsolódik, Ondava folyónk nevével és nedű szavunkkal együtt.
4. Svájc Thun városa az Aar folyó partján, s a Thuner tó is nevéhez kapcsolódik
5. Az óangol thunor, dörgést jelentő szó is Napistenünkkel kapcsolatos.
6. Nevével kapcsolatos még az ősmagyar tündér fogalomkör, mely szerint népünk a tündérek, illetve fénylények gyermekei. E tündér fogalom kapcsolódott a későbbi angyal gondolatkörhöz, s a lélek fogalmához.
Fenti összefüggések szerint Ond népének atyja, fenntartója, tanítója. A letelepedett élet megalapítója. Fénylény, a fény, a Nap fia.
KONT
„Kont, a kemény vitéz”, őskún-magyar törzsünk Napistenének nevét viseli, mely Kam, Kún, Kan alakban maradt fenn regéinkben, a származék-műveltségek emléktárában egyaránt, s húnjaink névadó istensége. Kún Napistenünket a napsugarak mindenen áthatoló ékével jelképezték, s neve a magyar mag fordítottja. Viselői már felismerték, hogy a nap nemcsak éltet, de pusztítani is tud. A magyarok lágy ég hangja ékké változva jelentette a napból áradó fényt.[13] (V.3)
Neve magában foglalja a keménység fogalmának alaphangjait, a kő, ke, ku alakú, követ, keménységet jelentő hangokat, melyek eredete a pattintott kő-ékek készítésének hangutánzói, s e két szó: a kő és az ék egymásnak ismét tükörképe.
Kuen Aten név alatt tisztelték az egyiptomiak napistenüket, mely név ismét kúnjaink napistenének nevéhez vezet. További kapcsolatokért Magyar Adorján Ősműveltségének kún fejezetéhez utalom az olvasót, hiszen vonatkozásai jelen tanulmány keretét meghaladják.
Nevéhez kapcsolódik kende, illetve kundu tisztségünk neve is.
Tehát Kont személyében is a Napisten földi vetületét, a Nap fiát ismerjük fel éppen úgy, mint testvér-törzsük Hunorjában is.
TÖHÖTÖM
Anonymus nevét Tahut-nak írja. E névhez kapcsolódik az egyiptomi Tehut, illetve Toth istenség neve, akinek a számok és írás feltalálását tulajdonították.
Kapcsolatban van Taksony vezérünk nevével, s a fenti Tas vezér neve alatt mondottakkal is.
***
Hét vezérünkkel jelen pillanatban nem kapcsolatos, de meg kell említenem kivonatos fordításban a következőket: „...a sumírok legősibb naptemplomában talált, Udug kőtáljának felirata elsőként említi meg a Bel tisztét jelentő Zagg nevet Nippurban. Ennek a Zagg-nak az értelme: ’A fényes kő + a Teremtő’, s így már érthetőbb a Teremtő bibliában említett Korok Köve jelentése. Ez a név Ábrahám előtt kétezer évvel már jelen volt e térségben....s neve még a következő értelmet is viseli: a trónon székelő Zakh, vagy Zakh úr lelke-lélekzete.” Az idegen szerző küzd a számára homályos fogalmakkal, számunkra viszont nyilvánvaló, hogy
1. a székely nép Szikúrjáról van szó.
2. Szikur jelképe a szikla
3. lakóhelyén székel
4. a szikecskéknek, tehát az Új életnek ura
5. a magyarban a lélek és lélekzet egymással azonos
Tehát e területen a szemeréken és őstörökökön túlmenően a székely is műveltségalapító nép volt, Szikúr napistene nevét viselte. Székhelye és a „ziggurat”-ok közötti kapcsolat eltagadhatatlan.
Bel viszont Palóc őstörzsünk Napistene nevéhez vezet.
***
A hét vezér mindegyike egy-egy őstörzsünk napistenének nevét viseli, a Nap Fia, a Fény Fia értelemmel és ember jelentéssel. Ez a név később a törzs, a nagycsalád, s az ezeket egyesítő nemzet nevévé is vált.
Ezen Nap-fia jelentésű nevek méltóságot jelölő szóként kerültek későbbi műveltségek szótárába.
A Hét Vezér hetes száma végtelenséget és szentséget jelölt. Birodalmuk a szent anyaföldön élő egynyelvű emberiség teljességét fogta át.
***
VONATKOZÓ IRODALOM
1. Harper’s Bible Dictionary, Harper and Row Publishers, San Francisco
2. Szent Biblia, Károly Gáspár fordítása
3.Az Ősműveltség, Magyar Adorján
4. The Phoenician Origin of Britons, Scots and Anglo-Saxons (A britek, skótok és angolszászok főniciai eredete), L.A. Waddell, The Christian Book Club of America, California, 1924
5. A magyar népek őstörténete, Dr. Baráth Tibor, Somogyi Zoltán kiadása, 1968
6. The Sumerians, Samuel Noah Kramer, The University of Chicgo Press, 1969
7. Álmos, az áldozat, Dümmerth Dezső, Panoráma, 1986
8. Bible Myths and their Parallels in Other Religions, (Bibliai mithologiák és más vallásokban található párhuzamaik) T.W.Doane, Health Research, California, Seventh Edition, 1985
9. The World of the Huns (A hunok világa), O.J.Maenchen-Helfen, University of California Press Berkeley, 1973
10. Magyar Mythologia, Ipolyi Arnold, Zajti Ferenc kiadása Budapest, 1929
*
ÁLMOS, A TERVEZŐ
ÁRPÁD, A CSELEKVŐ
KOPPÁNY, A MEGŐRZŐ
Tomory Zsuzsa
A Kőrösi Csoma Sándor Társaságnál
1999. április 11.-én
Torontóban tartott előadása
Török László és felesége rendezésében.
Ünnepelni jöttünk. Egy olyan eseményt, melynek eredői a teremtés hajnalától kezdve ismétlődnek életünkben. Ugyanazok a történelmi hullámok hömpölyögnek elemi erővel Hunor, Atilla és Csaba, az avarok, majd Árpád és vezéreinek zászlóbontásakor, mint saját életünkben is. A hazatérés és hazaépítés utáni elemi vágy indította útnak a hét vezért. Egy nép álmai testesültek meg Álmos és Emese ősanyánk álmai nyomán. Ezek váltak valóra Árpád vezetésével. Hazatérésük a természet törvényeit teljesítő igény.
Amíg minden ember születése a világ születésének tükörképe, addig népek, társadalmak élete emberi szervezetünk életfolyamatait ismételik. Ezek az életfolyamatok központja a szív. Ha a szervezet valami miatt legyöngül, a szívtől távolabb eső testrészek erejüket lassan összpontosítani kezdik, a központnak adva át a szerepet: először a haj és a köröm gyengül, majd a szívtől legtávolabbi testrészek. Ez a szervezet szervezte folyamat életfenntartó. Társadalmi szinten ugyanez az elrendeződés csak akkor válhat valóra, ha egy egységes, szerves társadalomról van szó. A hét vezér hazatérése soha nem vált volna végzetszerűen szükségessé, ha Eurázsia magyari népe nem merítette volna ki a szerves társadalom fogalmát, s nem ismerte volna fel a Kárpátmedence szív szerepét.
Ezredeken át megőrzött népi emlékeink ringatják a multat. Ezek röppentették még a vatikáni magyar kápolna falára is Csodaszarvasunkat, a pécsi székesegyház oltárképei közé folyamközi emlékünket, a fanyűvő Isten-embert, az ősmagyar emlékű Sámsont, református templomaink kazettás díszeibe ősi hitéletünk minden mozzanatát. A szinte isteni csodaként felmerülő, s a Kőrösi Csoma Sándor Társaság segítségével újra életrehívott Tárih-i Üngürüsz is a nép fiának kezemunkája. Új kutatók perdöntő, új utakat bejáró munkái is népünk lelkének igazságkereséséből születnek. Mindezek felett ott feszül makacsul, az ész és lélek határai felett uralkodó, óvó, népünket őrző magyar szellem.
Testünk múltját az ősidőktől máig megőrizték színszálaink (chromosomáink). A szellem ereje népi, nemzeti életünket teszi mindennapi valósággá, s varázsolhatja körénk az elmúlt ezredek valóságát is, ha úgy akarjuk. Idézzük fel tehát a szellem erejével Árpádot és korát. De emlékek tömegéből melyiket emeljük ki ma?
Sinka István, korunk nagy magyar költője, pásztorélete csillagvilágos csendes éjszakáiról beszélve elmondta, hogy amikor este leteríti subáját, emlékei körülülik, s szájtátva várják, melyiküket szólítja meg... Terítsük most magunk alá mi is egyetemes magyar életünk meleg subáját, s szólítsuk meg emlékeinket. Azokat is, amelyek tisztán körvonalazódnak emlékeinkben, azokat is, melyek félénken kopogtatnak szüleink, nagyanyáink, őseink nevében beengedést várva.
A szellem össztudati ösztönzése műalkotásokban eleveníti meg a multat. A budapesti Hét Vezér szoborcsoport hiánytalanul varázsolja elénk a krónikákból is ismert vezércsoport eszményi megjelenését: erős, kimagasló termetüket, céltudatos tartásukat, erejüket. Szinte hallani lovaik patáinak dübörgését, amint a keleti pusztaságot száguldva szelik át hírvívőik után ők is, s érkeznek áldott földünkre. Idézzük fel nevüket: Árpád, Előd, Ond, Kont, Tas, Huba, Töhötöm. Csak egy ember hiányzik a csoportból, a történet kulcsalakja, Álmos. Miért?
S egyéb miértek is kezdik ruhánk újjába kapaszkodva követelni a megszólítást:
Mit jelent Emese álma?
Miért hivják Álmost Álmosnak?
Miért hivják ezt a tőzsgyökeresen pogánynak tartott családot mindenáron a szentek családjának?
Miért indult el a hét vezér népe Pannoniába?
Miért nem jött át Pannoniába a hét vezérrel Álmos?
Mit jelent Árpád neve?
Mit jelent a hétsávos zászló?
Amikor Árpád népét a Kárpátmedencében biztonságban tudta, saját szálláshelyeként a Bodrogközt jelölte ki. Azóta tudjuk, hogy a Bodrogköz legmagyarabb vidékeink egyike, Rh negativ vércsoportú lakóssága ugyanilyen vérképlettel élt e területen hatezer évvel ezelőtt is. Tavalyi bodrogközi látogatásom egy folyókkal gazdagon öntözött, szeliden lankás vidéket tárt elém. A zsendülő kora nyári fű zöld selyme borította a réteket. Valami hihetetlen, áhitatos csönd borult e tájra, s a rég elköltözöttek lelke mint gyenge szellő, simította meg az ember arcát. Őseink jelenléte szinte tapintható volt. Árpádé és bodrogközi ősnépünké egyaránt. A rét közepén egy árva gólyahír fürdette arany szirmait a napfényben, s talán Árpád szívéből sarjadva küldte üzenetét: történelmi szerepetek nem ért még véget! Lépteim alatt a múlt emléke rezdült és a régmult porával takart hatalmas várat sejttetett a vetésben körvonalazódó rajza. A tájjal és multunkkal szinte egybeolvadva, megigézve adtam át egész lényemet ennek az élménynek, s marad meg örök emlékként bennem ez a nap. Önkénytelenül eszembe jutott Arany János költeménye:
„Rémlik, mintha látnám termetes növését
Pusztító csatákban szálfa öklelését
Hallanám dübörgő hangjait szavának
Mit ma képzelnétek Isten haragjának....”
Arany János bár Toldiról írt, a nap fiát, a magyar férfieszményt örökítette meg hatalmas, elbeszélő költeményében, s így Árpádra is nyugodtan alkalmazhatjuk e képet.
A magyar népköltészet így beszél egy későbbi Árpádfiról, Szent Lászlóról, aki tudjuk: nem esett messze a fájától, így az itt mondottak ősére, Árpádra is vonatkoznak:
„Tagodban ékes, termetedben díszesb,
vállaidtól fogva mindeneknél magasb,
csak szépséged császárságra méltó,
hogy korona téged méltán illet
testedben tiszta, lelkedben fényes,
szűvedben bátor miként vad oroszlán,
azért neveztek BÁTOR Lászlónak
mikoron még ifjudad volnál.
Ilyennek őrizte meg az Árpádok nemzetségét a népi emlékezet, hiszen kétségtelen, hogy Arany János is onnan merítette hőskölteménye anyagát.
De népemlékünk a hősnek kijáró hálás csodálaton egy lépéssel túl is megy:
Szent László kegyes beszédét
a virágok is értették,
s hol megcsókolta a földet
ott egy szép forrás fakadott.
Népköltészet.
Palóc rege:
Budavárbó egy szuszvau
Mátra tövébe ugratott;
László kirá lovagónyi
Mihá arkangyautó tanót,
mikó meghout, egy darabig
az ég lovászmestere vót.
Ő hajtá a göncöl szekér
csillagsörényes lovait
ragyogó ostorul fonta
a holdvilág sugárait.
Itt már nem mindennapi hősről van szó. E hősök túlmutatnak az e földi tájon, s tekintetünket az Ég felé irányítják:
„Ragyogó ostorul fonta a holdvilág sugárait...” A természet erőit a teremtés szolgálatába állítva tartják őseink forgásban e világot. Születésüket álom, az álmot csoda előzi meg, s családjukat még az idegenek is szentnek tudják. Valami hihetetlenül nagy különbség van közöttük, s a múlt nem magyar uralkodócsaládjai között. Magyar uralkodóink az ég és föld közötti kapcsolat megőrzői, élői. Atillát a Tárihi Üngürüsz írója „villámkorbácsú”-nak nevezi. Volt szállásterületünkön, a mai Pisannya Gorában talált sziklarajzon az élet kelyhe mellett álló ikerpár egyikének jobb keze az életfát tartja, másik keze villámostorban végződik. Ez az ősi jelkép kap új életre a késői unoka, Petőfi Sándor költeményében: „... ostort fonok, lángostort és megkorbácsolom vele a világot...” A másik ikertestvér az életfához kapcsolódó ekét tartja. A két alakban nem nehéz felismerni a nap kettős szerepét képviselő ikerpárt, Hunort és Magort. Az üst méretű edényen először jelenik meg címerünk négysávos rajza, felette az életet jelképező háromlevelű ág. Ugyan ez a négy sáv köti össze a felső és alsó világot, keletet és nyugatot a híres angliai Newton kő rajzán is. Idő és tér felett ugyanaz a magyar gondolat és jelkép él tehát hazánktól keletre és nyugatra is a kora kőkorszaktól kezdve.
Álmos és népe a Turul nemzetségből származtatta magát, s tudták azt is, hogy a Turul az égi körpályáját járó napnak a jelképe, égi hirnök éppen úgy, mint Magor és Hunor idejében Csodaszarvasunk. Tudták, hogy életük napból pattant szikra, s Istentől nyert ajándék. Minden újszülött gyermek Istené, az ő küldöttje. A nap közvetítésével nyert életszikra nyomán Isten fiainak tudták magukat mindenkoron. Istenfiúságuk tudata, s az ezzel járó felelősségtudat emeli mindannyiukat nemesi rangra. Duma István kortársunk, az árva csángó magyar költő ezt így fogalmazza meg egyik költeményében:
Csillagokon tapogatunk
Királyoknak születtünk
Őseink világa az Ég földreszállt mása, tükörképe. A Turul nem „totemállat”, s Emese története nem nyugati érzékiséggel magyarázandó Léda történet. (Itt meg kell említenem zárójelben, hogy Léda története sem az, de átvevő műveltségei a megértésnek csak ezt a határát súrolgatják.) A Turul a világot vigyázó, őrködő, életet adó, jövőt teremtő Istenre emlékezteti népét.
Koppány földjén gyűjtött ősi imák ezt a tudatot a következőképpen őrizték meg Erdélyi Zsuzsa gyűjtésében:
„Égen menő szép madár,
nem is madár, szárnyas angyal.
Szárnya alatt igaz hit
Igaz hitbe Boldogasszony...[14]
Az Égen Menő Szép Madárban nem nehéz Turulunkra ismernünk. Karácsonyi népi énekeink egy lépéssel tovább is mennek: Állj meg gazda megállj, Isten szállott házadra... Itt madár képében maga a Jóisten száll le áldást hozni a házra. S a szárnya alatt óvja ősi Nagyboldogasszonyunkat, ki ősemlékeink szerint Isten érintésére szülte időtlen idők vajúdásával a teremtett világ anyagi részét. A Turul szárnyai védte Anyát ezek a képek kiragadják Etelközi környezetéből, s népe Boldogasszonyává, az Ég csillagkoronás királynéjává teszik, kit különböző őstörzseink más-más néven tisztelnek, de ugyanazon tartalommal. S Ő szüli számunkra fiacskáját, a fény szárnyán hozzánk érkező Életet, kinek megjelenítője éltető Napunk.
Emese és fia Álmos történelmünk két kulcsalakja.
A hivatalos történelem egy steppéken lakó, nomád és a műveltség és nyelvalakulás kezdeti állapotában lévő családnak mutatja be őket, tagadva minden hun és Isten bocsá’ szittya kapcsolatukat annak ellenére, hogy a Juliánus barát említette ősgeszta, valamennyi krónikánk, majd a Tárihi Üngürüsz mind ezt bizonyítják.
Származási vonaluk a következő Anonymus szerint[15]
NIMRÓD — HUNOR — ETELE —ÜGEK — ELŐD — ÁLMOS
ÜGEK fejedelem ÁLMOS apja és ÁRPÁD nagyapja.
Ügek felesége Emese is Atilla leszármazottja. Bátyja neve Hülek.[16] A krónikák szerint „Athilától kinek sarja Álmos fejedelem, született Árpád apánk. (Athile...de cuius progenie dux Almus, pater Árpád descenderat. Szentpétery Emericus (ed.:) Scriptores rerum Hungaricum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. 2 tom. Budapest 1937, 1938) [17].
Hogyan is mondja népi emlékezetünk? Magortól származtak a magyarok, Hunortól a hunok... S mivel az ikertestvérek lényegében azonosak, mint — Arany János szavaival — az egy mag köré nőtt két cseresznye, a hun-magyar rokonságot már e tény is bizonyítja.
E fenti származási táblázat szerint Álmos és családja a Hun ág sarja, Nimród apánk Hunor fiától számítva. Történészeinknek a hun-magyar rokonság tagadása már itt, a kiinduló pontnál megdöl.
Thúróczi krónikája szerint ez a családfa a következőképpen bővül, de ő is a Hunor vonalat követi:
Almus, Előd, Ügek, Ed, Csaba, Scemeyn, Ethel, Opus, Cadicha, Berend, Zulta, Bulchu, Bolug, Zambur, Zulta, Leel, Levente, Kulche, Ompud, Miske, Mike, Beztur, Budli, Csanád, Buken, Bodofart, Farkas, Othmar, Cadar, Beler, Kear, Keve, Keled, Dama, Bor, Hunor, Nemroth, Thana, Japhet, Noé
A Csanád nemzetséggel a nagyszentmiklósi Atilla kincs rovásírással megőrzött szövegében találkozunk ismét Csanád, majd Sunád név alatt.
Keled fia Keve neve Árpád korában ismétlődik: a késői unoka a honegyesítéskor a tárnokvölgyi csatában esett el; föléje kősírt emeltek, s a helyet azóta hívják Keveházának regéink szerint.
Röviden megemlítem, hogy Thúróczi krónikáját a Japhet-i leszármazás miatt történészeink hiteltelenítik, mondván, hogy ellene szól a Kám-tól való leszármazási vonalnak. Másutt részletesen tárgyaltam, most csak megemlítem: a Noé-tól való Sem, Kám és Jáfet-i vonalak mindegyike eredetileg a hún-magyar népek őstörténetével volt kapcsolatos. „Sem” Szemere őstörzsünk, s a sumir/egyiptomi műveltség hordozóinak ősatyja és csak a sokkal később kialakult, ma semitának nevezett nép tulajdonította magáénak ezt a nevet. Ugyanígy csak később vált ez a három ősatya az egész emberiség ősatyjává. Az Anatoliában partot ért Noé, ősgesztáinkban Énok a kun-hun-magyar népek ősatyja.
Ipolyit[18] idézve térjünk most Atilla leszármazásához a Bíborbanszületett nyomdokain:
Atilla címe: Isten kegyelméből Bendegúz fia (Atilla dei gratia filius Bendekuz), ki Engaddiban nevelkedett, s a Nagy Nimród unokája (qui est nutritus in Engaddi, nepos Magni Nemroth), (Budai Chronica 18 st.), s egyenes sorban hozza le Álmost is.
Az Európába jövő hún vezérek nevei: (Kézai 1,2; bud. chron. 14) Bele, v. Wela, Keve v. Cuwe, Kadicha v. Caducha, Attila v. Ethela, Reva v. Reuva, Buda, Kádár. Figyeljük meg: a vezérek száma itt is hét, mint később Árpád korában.
A hun származási vonal írásos emléke a homoródkarácsonyfalvi rovásírásos szöveg, mely hun-székely népet említ, a hivatalosok részéről hiteltelenített Székely Pogány Krónikával együtt.
A nemzeti vonal Csabával így folytatódik: Csaba, Ed; az Edemer; az Ete és Etu kún vezérnevek valószínű, hogy e név változatai. Ed fia Ügek, ezé Előd. Anonymus szerint Ügek a Magóg vonalból (de genere Magog) származik. A Brit szigetek cornish lakóssága Gógmagógtól származtatja magát. Közeli rokonainkat tehát nemcsak keleten kell keresnünk. A Bíborbanszületett szerint Eleud neve Lebediással azonosul. Ugyancsak említi az atillai hún maradékok, a Kutrigurok és Utrigurok nevezetesebb fejedelmeit, Gordást és Moagert. Moager neve mögött az ősi Magor lappanghat.
A fenti leszármazási vonalakat nagy léptekben követve Álmos fia Árpád Ügek révén Hunoron, Atillán át Csaba egyeneságú leszármazottja.
Ez a leszármazás teszi nyilvánvalóvá minden egyéb mellékkörülményen felül Álmos Pannoniába való visszatelepülésének nemcsak álmát, de e terv végrehajtása iránti elkötelezettségét.
A Heltai krónika (21) szerint Csaba, miután nem volt lehetősége Pannoniába visszatérni, s hátrahagyott maradék népét megsegíteni nem tudta, halálos ágyán híveire hagyta e feladatot. Megeskette őket Damasek istenre, hogy Pannoniába visszatérnek. Damasek isten a szumir Dumuzi nevét rejti, s Szemúr egyik neve. Minden más okoskodást félretéve: ez az ígéret kötelezte leszármazottait a Pannoniába való visszatérésre. Itt ismét nem szabad figyelmen kívül hagyni a nemzeti jellem erejét: a szittyák, hunok, magyarok ígérete mindig megváltoztathatatlan és szent volt. Ez a megváltoztathatatlan, szent akarat szerzett érvényt örök időre a Vérszerződés pontjaiban. Későbbi krónikáink secundus ingressus tényét, a második visszatérést e csabai leszármazás igazolja. Csaba nem térhetett vissza Pannoniába népe Atilla halála utáni legyengült állapota miatt. De Csaba terveit, az ő álmait folytatta Emese fia Álmos.
Székely legenda szerint Csaba Székelykeresztúr közelében várat épitett Erdélyben született leányának, kinek megígérte, hogy visszatér, de ez lehetetlenné vált az akkori körülmények folytán. A leányka életét székely népünk őrizte, s őrzi az atillai leszármazás tudatát máig.
A Tarihi Üngürüsz egy lépéssel tovább megy, mikor azt állítja, hogy a később Álmoshoz és Árpádhoz csatlakozó hét vezér mindegyike Csaba nemzetségéből való.[19] Egy nemzedék minden tagjának álma testesült meg Álmosban.
Dümmerth szerint[20]
1. Valamennyi magyar történeti forrásban szerepel az Álmos-Árpád-ház Attilától való származása.
2. Frank-német krónikások: avar-magyar rokonságról, hún-magyar rokonságról írnak a László Gyulát messze megelőző századokban.
3. A Turul monda és az Atilla-Irnik monda lényegében ugyanaz.
S ezen a ponton érkezünk el a honba való visszatérés főszereplőihez: Emese és Álmos szerepéhez.
Emeséről tudjuk, hogy Atilla király családjából származott anyai ágon, s a hun vonal folytatója ő is. Neve, s az anyai ágon való leszármazás kiemelése viszont ezen kapcsolaton túl mutat. Hatalmas, új történelemi kort elindító álmának, s a tőle származó család szentségének hangsúlyozása mi újat mondhat?
Emese álma első sorban a hazatérésre alkalmas időt jelöli: ettől a naptól kezdve Isten áldásával indulhat el a hős és szent (szem) királyok nemzetsége — haza.
Történészeink vitatkoznak álmának, s az öléből fakadó víznek jelentése felől anélkül, hogy a történet lényegére rá tudnának mutatni. A lényeget az ősi korok magyar törzseinek jelképei között kell keresnünk. Magyar Adorján — ki kilenc nyelven beszélt — nyelvünkről azt tartotta, hogy nem emberi elme, hanem az örök természet alkotása, s oly tökéletes, mint a hópelyhek és a kristályok. Tizenhat őstörzset tudott a feledés homályából életre kelteni. Ezek között most csak jelen tárgyunk szempontjából fontos törzseket említem meg: a szemerét, a besenyőt és az őstörök törzset, melynek jelenlétéről Tormás még beszámol és nyomán magánhangzókihagyással turk néven jegyeztek fel a bizánciak. Ezek a törzsek mind a magyar műveltségi kör, s nyelvterület részei. Együttes erővel új birodalmak alkotóivá váltak.
A szemere törzs földművelő, nőelvű csoport. Legszentebb jelképük a gabonaszem, melyről napjainkig tudja minden gyermek, hogy Istenfia arca van minden szemen. Szemérmesen lesütött szemünk ugyancsak szem alakú, s szem alakú a női szemérem test is. Szemünk zárt pillás szem alakja az alvás, a szumnyadás állapotát idézi, s a latin somnus — alvás — szó innen ered. A szem, mivel a fény befogadója (szemünk), s az élet hordozója (gabonaszem) őseink szemében szem, mely szó szentet jelent nyelvünkben Berze Nagy János gyűjtése szerint. Szemeréink, mint minden más őstörzsünk is meghatározott szócsoporton belül fejezték ki Isten nevét, a sajátjukét, s az életfenntartással kapcsolatos minden eszközét. A szemerék szócsoportja az sz, s, z, c, cs hangokból, illetve ezek fordítottjából, valamint nyelvi azonosaiból áll, melyekhez az m és n hangok kapcsolódtak. (A fenti mássalhangzók nyelvészetileg rokon hangjai az őskúnok vallási szótára felé átmenet.) A szemerék Nagyboldogasszonya Eme, Anya néven volt ismert, leánya, Kisboldogasszonyuk, földanyánk, a búzakalász érlelő Szemere, kinek öléből valóban hatalmas áradatok, folyóvizek fakadnak. Ő Szemúr[21] édes felesége. Az ős teremtés Nagy és Kisboldogasszonyunkon át folytatódik e világon is. Addig, amíg álmodó Nagyasszonyunk a világmindenséget szülte, leánya földünk életét dajkálja, e földi leánya, Emese álmai egyengetik a Pannoniába való visszatérést. Ő, s minden életet hordozó anya személye sűríti az egyetemes teremtést személyes élménnyé.
A szemerékkel kapcsolatban kell felhoznom a sámán szót is. Napjainkban minden alacsony fejlődési fokon álló nép kábítószeres jövendőmondóját ezzel a szóval illetik. Viszont nyelvszerkezeti szempontból szemere szócsoportunkhoz tartozik e szó; a szemere sámán az Isten tudatának horozója, s ennek a tudatnak ébrendtartója. Magas műveltségű pap, ki az ég titkait szemléli, s segíti népe életét irányítani. A szemere sámánok voltak Szemúr papjai, templomának alkotói, gondozói, s ők építették a világ első kereszthajós templomát is szemere (szumir) honban. A Brak-ban máig is álló templomuk főoltárán két szem van; a tudósok értelmét nem ismerik, s ezért szemüveg-oltárnak nevezik.
Dümmerth Emesét is ilyen sámánnak tudja: „... Álmos anyja a szellemvilággal érintkezni képes kiválasztottak közé tartozott... a sámánok példájára.” Anyagi alsó világunkat túlszárnyalni tudó egyének voltak anya és fia. Sinka István saját tapasztalatán belül a következőket mondja: „...Mit tudták azt a pillangók,/ hogy én a levegő egek/ kék kapúin most átmegyek/ s bezárom a földi ajtót /mögöttem sok pillanatra...”
Anonymust idézve: „3. Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek... nagyon sok idő múltán Magog Király nemzetségéből vezére volt Scitiának, aki feleségül vette Dentü-mogyerben Őnedbelia vezérének Emese nevű lányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta......Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak.
Vagy azért hívták Álmosnak — ami latinul annyi, mint szent, mivel az ő ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők. 4. ...apja, Ügyek, Magóg király nemzetségéből eredt.”
E nyelvi összefüggéseket ismerve könnyű szerrel érthetővé válik hogy miért hívták az Árpádházat a szentek családjának, s Emese álmának fontosságát. S mindez egyetlen szavunk mély értelmében rejlik: SZEM. Az Árpádház kifejezés a XVIII. században keletkezett. Talán annak a ténynek az elködösítésére, mely még emlékezett arra hogy Emese és Álmos ivadékai a SZEM NAGYCSALÁD TURUL NEMZETSÉGÉHEZ TARTOZNAK. A vérszerződés lett Európa első alkotmánya, s méltatása e beszéd keretein túl vinne bennünket. De ki kell hangsúlyoznom, hogy a vérszerződés első pontja „Amig Álmos nemzetsége él, a magyarok fejedelme mindig ebből legyen.” hivatalosan megpecsételi a Szem család, illetve szemere család sumir-magyar történelmi folytonosságának a tényét is.
Itt meg kell említenem Álmos feláldozásának hamis történetét is. Idegen, vagy a magyar hitvilágot nem ismerő történetírók könnyű szerrel téveszthették össze Szemúr egy történetét tükörképe Álmos élettörténetével. Minden magyar tudja, mit jelent, ha a nap, a szemerék esetében Szemúr leáldozik. Petőfi Sándor az alföldi napnyugtát a következő szavakkal írta le: „...olyan mintha égne, folyna vére...” A leáldozás és feláldozás idegen szemében egyre megy. A leáldozó Szemúr helyett feláldozott Álmosról beszéltek. Tudatlanságuk csapdájába esve ezért nem tudták „hivatalosan” behozni Álmost a Kárpátmedencébe: nem tudták, hogy Szemúr ott is őrzi népét, még akkor is, ha esténként leáldozik.
A gabonatermelő, békés életet folytató szemeréknél állt be legelőbb a népesség túlszaporodása, s ők indultak új haza keresésére a leggyakrabban, mégpedig a természet szent törvényeit követve. A gabonaszem hosszúkás alakú, tehát két gyújtópontú, két központú, éppen ezért a számosság fogalmát is képviselte. A két gyújtópont közötti szerves kapcsolat mindenkor fennált, s számukra létfontosságú volt. Birodalmuk legfontosabb központja hazánkban volt mindenkoron, s innen szétáradva alapították meg vándorbirodalmaikat. A szemerék szűkebb hona a somban dús Somogyban volt. E terület nevének értelme: Som-megye, Som-föld. Délen Samos szigetének műveltsége, keleten szumeria, délen a szemere szócsoportú Tomori földön alapították meg Egyiptom ősműveltségét, mint birodalmuk második „gyújtópontját”. Jelenlétüket folyók[22], földrajzi helyek nevei hirdetik a mai napig is. Ezek között Vámos Tóth Bátor korszakalkotó meglátása: a Tamana magyar helységnév is szemere szócsoportú, s ez ezrével bizonyítja a gabonatermelő szemerék vándorlási útvonalait.
Az álom valóra váltója Álmos fia Árpád. Neve a besenyő őstörzs Bátor, Botúr nevű napisten nevének földi mása. Beszédem elején idézett költeményben László királynak Bátor nevet adott az ősi népi emlékezet, tehát a Napisten Bátor neve még a közelmúlt századaiban is élt népünk körében. Árpád személyében egyesült a két testvér őstörzs, a szemere és besenyő. Az itt említett őstörzsek mind nemzetalkotás előtti ősidőkből vannak. A történelmiség idején jelentkező, hason nevű nemzetek már több őstörzs összetevőiből keletkeztek, de az ősi összetartozás tudata névadások, házasságok alkalmával tisztán jelentkezik. Árpád a honegyesítés után elsőszülött leányát ÁGKÁT (ÁGOCSKÁT) a besenyők bekéjéhez TEVELÉHEZ adta feleségül.
Itt említem meg a turkokat, akiket eddig a mai értelemben vett török népnek tartanak történészeink, noha e név alatt nyelvi őstörzseink egyikével, az őstörökkel állunk szemben. Ezen őstörzs képviselője volt Tormás, Árpád ivadék a Bíborbanszületett udvaránál, akiről feljegyezték, hogy csupán tájszólásbeli különbséggel beszélte a magyarok nyelvét.
Álmos fia Árpád neve mint városnév jelenik meg az ótestamentumi könyvekben Kálnó, Karkemis, Hamát, Samária és Damaszkusz társaságában.[23] Ezek a városok mind Nimród ősatya népének Egyiptom felé való vándorlási útját őrzik, ahol nemcsak Árpád, de Álmos neve is gyakori az egyiptomi fáraók „Mos” szótagú neveiben. Kézai Simon tisztán, érthetően állítja, hogy Nimród apánk építette az egyiptomi piramisokat.
Gardiner szerint Árpád volt Egyiptom első királya, utánna következett Osiris és Horus. Szerinte e szó valamiféle földet, termőföldet jelenthetett. A termőföld jelentés férfire alkalmazva őseink gondolkodásával ellentétes, hiszen a föld mindig is anyagi, anyasági jelkép volt, s ősatyaként nem használható jelkép. Viszont a magyar pad szó emelkedett helyet jelent: a házban a pad a legmagasabb hely, s ugyancsak pad a régi vallás három kőből padszerűen összeállított kőoltára is, melyen a nap nyugodott bizonyos ünnepnapoknak szentelt időben. Árpád tehát Botúr napisten fia, megkülönböztetett, emelt állású, s fényhordozó ember.
Árpád neve Erpet alakban — „p”-s változatban, mint Petúr bán neve is — jelenik meg az egyiptomi Halottak könyvében. Dr. Baráth Tibor[24] idézett könyve részletesen tárgyalja a régmult híres honalapító Árpádjainak működési területeit a Kaukázus és Araxes vidékén, Kr.e. IV-III évezredben, mindig vezér, s honalapító szerepében.
Az Atilla kincs rovásírásos szövegében Pat, Patanád és Patalján alakban jelenik meg a honegyesítés századai előtt is e név. Itt jelenik meg Patala, illetve a Batalja név is, amit később szent Péterre kereszteltek át 1208-ban, majd Potala alakban mint helységnév jelenik meg Bácsbodoktól délre. E nevet azért hangsúlyozom ki, mert azonos annak a tibeti lámakolostornak a helynevével, ahol Kőrösi Csoma Sándor dolgozott őseink nyomait keresve.
Dr. Baráth Tibor kidolgozta, hogy a mai Szent Mihályról elnevezett templomok ősi, valaha Magor nevével fémjelzett helyek. A fentiek figyelmeztetnek, hogy a korai, Szent Péterre változtatott templomok Botúr, Petúr nevét viselik.
Ide tartozik az ősi Botond nemzetség is. Botond[25] nemzetsége főleg a Bodrog vidékén élt, s a bodrogközi Bot helynevek tartják életben emlékét. Tehát nem véletlen, hogy Árpád a Botond nemzetség ősi telephelyén, a Bodrogközben alakította ki fejedelmi szállását. Árpádi őseink tehát nemcsak Csabának tett ígéretre emlékeztek, de tisztán emlékeztek[26] családjuk régi, magyarországi törzshelyére is.
A jogos örökös biztos tudatával küzdött meg a haza visszaszerzéséért, s szervezte meg Árpád a kárpátmedencei hazát, az akkor már felserdült fiai segítségével. 894-ben fiai a következő korúak voltak: LEVENTE 33 éves, TARHOS 30, ÜLLŐ 28, JUTAS 22, ZSOLT l éves. Zsolt a kiewi várur OLEG nevű várura leányától született, második házasságából származó fia. Árpád és fia Levente életükkel pecsételték meg elkötelezettségüket.
A hazatérés utáni főméltóságot keleten a Gyulák, nyugaton a Horkák képviselték. A század első felében a főhorka BULCSU, KÁL vezér fia, a honegyesítő TAS vezér unokája volt.
Erdélyben a rabonbán viselte a papbírói tisztet, ő volt az, aki seregével Árpád elé lovagolt, s üdvözölte a Kárpátok alatt. E rabonbáni hivatal örökletesen a Sándor családé volt, s ma is őket illeti e tisztség.
A honegyesítőket köszöntő avar (másutt hun) vezérek: ED, EDÖMÉR, ETE, BÖNGYÉR, ACSÁD, VAJTA és KETEL. ACSÁD nemzetségéből származott Petúr Bán
Árpád a hon biztonsága érdekében mind keleten, mind nyugaton családi kapcsolatokat létesített
Arnulf ellenségei elől menekülve Kál vezérnek, Bulcsu apjának vendége hosszú ideig. Arnulf később magyar segítséggel nyerte el a németrómai császárságot. Felesége Bulcsu nővérének a leánya Judith, aki a keresztségben az Ágnes nevet kapta. Ágnes és Ágocska név az ősmagyar Ákos női párja. Itt nem is annyira a keresztény keresztségi névváltoztatáson van a hangsúly, hanem az ősmagyar névfolytonosságon.
HETUMOGER — HETEDHÉT ORSZÁG ÉS A HÉTSÁVOS ZÁSZLÓ
Nyugati történészek szerint a hetes szám bűvös ereje a teremtés hajnalától egyengeti és foglalja rendszerbe emberi dolgainkat. Geoffrey Ashe egy teljes kötetet szentelt e fontos tárgyra.[27] Mivel népünk történetét nem ismeri, nem tudja e gondolati rendszer eredetének helyét megtalálni. A hetes szám népünknél betöltött fontossága közismert. Össznépi tudatunk őrzi a hetes szám szentségének fogalmát, s társadalmi szerkezetünk is e szám köré csoportosul. Ipolyi szerint a hét szó jelentette a végtelent, tehát Istent, illetve földi vonatkozásban szentet is jelent. Így magyarázza a Hét vár, a Hetedhét ország[28], Héterdő gyakori elnevezéseket. Magam ide sorolom a Hetumoger kifejezést is, mely szerintem „szent-magyart”, s a végtelennel kapcsolatban: magyarok, illetve az emberiség összességét, s szentségét jelentette. Ennek alapján érthető is, hogy a nép miért Hetumoger-nek hívta a beérkezőket akkor, amikor ennél több kapitány[29] és csoport érkezett ez időben hazánkba.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy mind Atillával, mind az Álmos-Árpád vezette csapatokkal hét vezér törzse indult útnak, de a már Kárpátmedencében lévő várkun (avar) nép is a hétvezéri szervezet alatt működött. Ez utóbbit ismerjük hetumoger néven történelmünkben. Ipolyi Hét-ó-magyarnak magyarázza, s ezek: Almus, Eleud, Cundu, Ound, Tosu, Huba, Tahut. A hazatérő 108 nemzetség hét nemre vezethető vissza. Ipolyi a hetumoger nemzetség és fejedelemség alá osztja fel az említett 108 ágat. A székely nemzetségi sorozat hat nemből állt.
Árpád hétsávos lobogóját történészeink változó értelemmel magyarázták. A magyarázathoz, illetve megértéséhez egy újabb lehetőség kinálkozik a Tárih-i Üngürüszben[30]. Írója megemlítette, hogy Szulejmán a világ hét sávjának uralkodója volt. Az akkori, s nyilván korábbi időkből, de magyar gyökerekből örökölt hagyomány hét éghajlati világsávra, vagy világövre osztotta fel az északi félgömböt, ami abban az időben az ismert világot jelentette. A káldeusok, vogulok, osztjákok hitregéi — közvetítésünkkel — ugyancsak hét világról, hét mennyországról, a mennyország hét oldaláról beszélnek.
Ha a hét sávot kapcsolatba hozzuk a „négy folyó” gondolatával, őshazánkat is jelentette: a Duna négy ága ölelte Csallóközünket, s annak égi mását, a csillagvilág Fehérközét, ahonnan Csodaszarvasa és tündérnépe indult e világra. Jelenthette földünk négy nagy folyóját, melyek körül ősműveltségeink alakultak ki. Jelenthette a négy elemet: eget, földet, levegőt, tüzet — s ez a kép már a teremtés teljességének gondolatát hordozza. A jelenlegi tudomány négy világfenntartó erőt tart számon, s magam ezt a magyarázatot tartom a legvalószínűbbnek, a következő indokok alapján: Őseink ezt az ismeretet nyelvük szerkezetébe beleépítették az egy — négy gondolatpáron át: az Egy (tehát Isten) anyagban való kifejezése az „n” anyagi hang hozzáadásával „négy” szavunkat adja, s a teremtett világot jelenteti. Népünk imái ezt így fejezik ki:
„...Föltekintek magas égre,
Ott látok egy szentegyházat,
Kívül kincses, bellül irgalmas,
Annak a négy szögletében négy szál gyertya ég”.
Ősi gondolkodás szerint tehát, amikor Árpád hétsávos zászlóját kibontotta, nem egy menekülő kis csapatot vezetett az Ígéret földjére, de erejük teljében lévő, egyesült hun-magyar törzseket. A hétsávos zászló már messziről hirdette, hogy az akkor ismert világ hún-magyar népei egyesültek.
Katona Sándor Árpád című munkája szerint az árpádi indulás idején Dentumagyaria erőviszonyai a következők voltak:
Kiterjedése: É-D-i irányban 400 km., s több, mint 400.000 négyezetkilométer, azaz nagyobb, mint Nagymagyarország
Lélekszáma: 200.000, ebből 10.000 harcos. Első vezére Opos, utánna Csaba, Csaba fia Edemen (a Chorezm-i feleségtől), Edemen fia Ügek, Árpád nagyapja, aki — mint tudjuk — egy Atillától közvetlenül származó leányt, Emesét vette el.
A NYÉK, KÉRI és KESZI törzsek kagánjai CSOBÁNC és KENÉZ (onogur törzsek) is hozzájuk csatlakoztak.
Árpád nem „senki földjére” érkezett, hanem a világ legősibb műveltségének a színhelyére. Hazatért Édesanyánkhoz, a Kárpátmedence Magyarországába. Marjalaki Kiss Lajos közölte Árpád kor előtti víz- és földrajzi nevek színmagyar lakósság emlékét őrizték meg.
Árpád bejövetele előtti ősi magyar eredetű az Aba család; birtokaik, váraik, templomaik ismertek voltak. Anonymus bizonytalankodó leírása Árpáddal bejöttnek érzékelteti a Bors családot, viszont az őslakó magyarsággal való közvetlen kapcsolata, valamint az a tény, hogy az Angliában fennmaradt, de a magyar-őstörök eredetű Arthur legendában Bors vitéz is a „kerekasztal” mellett tanácskozó nemesek egyike, őt is kárpátmedencei illetékességűnek kell tartanunk.
Erdélyben tudjuk, hogy a Rabonbánok szervezete alatt a világ egyik legelső, legigazibb demokráciáján belül élt a székely nép, melynek minden tagja nemes. A Rabonbánok engedélyével, áldásával és kíséretével érkeztek meg az árpádi hazatérők, s természetes folyamattal olvadtak be az igen magas színvonalú, otthoni életbe. Ha ez nem így lett volna, bármilyen szervező lángelme is volt Árpád, s utódjai, nem tudták volna megszervezni néhány év leforgása alatt Európa legelső, vármegyerendszeren alapuló közigazgatási egységét. Ez a magyarokéhoz hasonló központi hatalom a 19. századig várat magára nyugat Európában, (gondolok itt a Unita Italiára és a német hercegségek egyesülésére) éppen úgy, mint ahogy annak idején a földművelés alapelemei is többszáz éves késéssel érkeztek meg közvetítésünkkel Nyugateurópába.
PANNONIA
Miért indultak a Kárpátmedencén kívül élő testvéreink Hunor és Magor óta mindig Pannoniába? Jó szántóföldek, erős városok jelentősége miért törpült el szemükben akkor, amikor Pannoniáról volt szó? Szájról szájra szóló mondánk beszél szép Enéhről, két fiáról, kik a Csodaszarvast követve, égi ösztönzésre indultak Pannonia felé.
A választ a Tarihi Üngürüsz[31] a következőkben adja tudtunkra Hunor útjával kapcsolatban:
„Midőn Nemród meghalt, Adzsem trónjára egy másik fejedelem került. Azt a vidéket pedig (melynek Hunor volt a fejedelme), Dzsiddija[32] tartománynak nevezték. Tatár tartomány volt, mely Szamarkandtól a Fekete tengerig terjed.
Amikor abba a tartományba (Pannoniába) érkeztek (Hunorék) látták, hogy csodálatosan bőséges folyamai vannak nagy számban, sok gyümölcse és bő termése van annak az országnak és az ő nyelvükön (azaz Hunor népének a nyelvén) beszélnek az ottani népek.
Ha pedig a Kárpátmedencei népek velük egy nyelvet beszéltek, akkor Hunor népe is már visszavándorló volt hazánkban.
Voltak-e Hunor előtti visszatérések?
A 4.500 éves Tűzköves-i falú tárgyi műveltségével kapcsolatban Gábor Miklós a Magyar régészet regényében[33] elmondja, hogy „természetes azonban az is, hogy a még régebbi idők óta használatban maradt, kéregből készült edényeknek, a vesszőből font, sásból kötött, fából faragott edényféléknek alakját is megőrizte a lakósságnak azon rétege, mely nem a déli bevándorlók, hanem az ittrekedt őslakósság leszármazottja volt...” Valami hatalmas méretű szerencsétlenség idején menekült az itteni lakósság délre, de voltak, akik otthon rekedtek. Ezek őrizték a kárpátmedencei életet, s az ősi hagyományokat a későbbi visszatérők számára. Ilyen visszavándorlások tehát voltak déli irányból is, s egy egyiptomi emlék megőrizte az elvándorlás helyét is, melyet Nyitrának nevez.[34]
Egy következő visszatérés Trója elfoglalásának idejére esik, melynek képe, mint földi paradicsomé élt népe emlékezetében: „Minden tája különféle gyümölcsökkel tele, minden oldalon színes gyümölcsökben bővelkedik, levegője kellemes, minden tája jól bejárható, áldása (terményei) és kenyere bőséges, úgyhogy minden tekintetben bővelkedő tartomány.”
Ezt a paradicsomi vidéket ő azonnal megkedvelte (Paris fia Firanko) és megparancsolta, hogy a Szikán hegy tetejére egy hatalmas várat építsenek... Mivel szerfölött gazdag és terményekben bővelkedő tartomány volt, ez oknál fogva nevezték el Pannonijának, ami latin nyelven ’kenyerest’ jelent.” Trója neve ismét őstörök néptörzsünk nevét, Paris és Firanko nevei a legtisztább avar kapcsolatokat idézik. A Szikán hegy neve Erdélybe, a Székelyföldre vezet.
Grandpierre Endre tizen felüli visszatérési hullámot fedezett fel és tárgyalt könyveiben.
Benkő Lóránd árpádkori gyűjtése során megemlékezik arról, hogy a földvárak az Árpádok honegyesítése előtt már a Kárpátmedencében voltak. A Székelykeresztúr vidéki földvárak kertjei még ma is érzékeltetik a kilencedik század előtti kerteket: mai napig is ott virul a nefelejcs, a nárcisz és érleli gyümölcsét az egres.
S Árpád magyarjai?
A késői unoka, Árpád kémjei így írják le Pannoniát:
Virágokkal díszesek a sziklák és földek,
Sokféle madár hancúrozik rajtuk,
Zöld mezőre vetik árnyukat a szálfák,
Ágaikon feslenek a virágok.
Zöld ruhában nevető rózsák nyílnak,
Rózsákkal tövisek barátkoznak.
Nyugalmasan hajlong a ciprus és puszpáng,
az ősz félelmétől mentesek.
A mezőkön csordogál a csobogó víz,
Azt csobogja, hogy Allahon kívül nincs más isten.
Felüdülni mindenki rózsáskertbe megy
S kezében félnarancsot tart mindenki,
Csendben örvendezők lettek a mezők,
Bimbóikat ég felé nyújtják a jázminok,
Paradicsomkertre hasonlított minden kert,
A Kevszerhez hasonló patak folyik bennük.
A tulipán kebelén pecsét volt,
Mely éjjel-nappal mécseshez hasonlóan (virított)
Az éghajlat is vidámította ezt a képet,
Akik ezt látták, mindnyájan megadták magukat.
Az Árpád-i kémek jelentésének tulajdonított szöveg — bár írója melegebb égövből származik — nem Árpád korabeli képet vetít elénk, hanem egy valahai őslegenda aranykori emlékeit, melynek tudatát még az Árpádkor emberi tisztán megőrizték. Kárpátmedencei ásatási emlékeink és kőzettanunk virágai nyílnak ebben a beszámolóban. A régi kárpátmedencei tündérkert hívja haza népünket, az ősi csallóközi haza, melynek 14. századbeli térképét Sanudo Európa méretűvé rajzolta az európai gondolatkörben elfoglalt fontossága miatt.
Árpád honegyesítése előtti kárpátmedencei népek között fontos szerepet játszottak a következő magyar népek:
Az avar települések magyar neveivel bőven foglalkozik az otthoni történetírás László Gyula nyomán.
A palócoknak még 1096-ban számottevő birodalmuk volt.[35]
A szarmaták[36] népi mivolta a keresztény századokig nyomon követhető ezer és ezer sírral Magyarországon. Itt éltek, s magyarul beszéltek. Sulimirszki „Egy valahai erős nép szétszórva a nemzetek között című dolgozatában megemlíti Beukan és Babai vezéreiket Marcus Aurelius korában.[37]
Magyar Adorján a Zrinyiek eredeti Szerényi nevét szarmata-szemere[38] múltra vezeti vissza. Zrinyi Ilonán keresztül anyagi ágon a Rákócziakban folytatódik a szarmata vonal, s a Bodrogközbe vezet, Borsi községbe.
A keresztény korszak kezdetekor jelent meg a Szarmátia név az akkori irodalomban az azelőtt Szittyának nevezett kelet-európai területeken. Herodotus, a Kr.e.5 században élt görög író megemlíti, hogy a szittyák nyelvét beszélték, de annak romlott alakját. Ezek a nyugati szarmaták minden kétséget kizárva erős központi hatalom keretén belül éltek. Írásos emlékek „Királyi Szarmaták”-nak hívják őket.
Dr. Faragó Ferenc (11. sz. kézirat) megemlíti, hogy a Nyiregyházi Múzeum jegyzékében Ladánybenében talált szarmata leleten magyar szövegű rovásszöveg van.
A kelták ugyancsak a magyari népek, Herodotos keltoinak nevezi őket. Ez a név keletit jelent. A kelta-magyar nyelvi kapcsolatokat másutt részletesen tárgyalom, ősszokásaink azonosságával együtt. A kelta királyi korona és a magyar Szent Korona egymásnak édestestvérei: mindkettő az ősi napkeresztet építette a keresztpántos korona szerkezetébe. Ezt a koronát a druidok még használták.
E néhány kiragadott példa is mutatja, hogy a kelet és a Kárpátmedence különböző nevek alatt említett népcsoportjai valamennyien a magyar műveltségi és nyelvi kör részei.
A KÁRPÁTMEDENCE NYELVE
A Tarihi Üngürüsz szerint a Kárpátmedencébe visszatérő Hunor és népe velük azonos nyelvű népeket talált.
E nyelv változott a Teremtés hajnala óta, de közel sem olyan mértékben, mint a későbbi keletű indoeurópai nyelvek, ahol két-három évszázad érthetetlenségig változtatott meg egy-egy nyelvet.
Nyelvünkben beállt változásokat Marjalaki Kiss Lajos, Orbán Balázs és egyéb néprajzosaink által feljegyzett régi folyó és egyéb földrajzi neveken keresztül mérheti fel az ember. (Itt természetesen figyelembe kell venni az idegen írók nyelvtorzításait.)
Ezek szerint megállapíthatjuk, hogy két fő nyelvi vonal simul meg egymás mellett mai nyelvünkben: az őslakosok magyar nyelve és a külvidékről visszaérkezők tájnyelve. Itt meg kell említenem, hogy a Szem családdal visszaérkezett nyelv képviseli hazánkban a szemere-sumir tájszólást, amint azt a Szem család alapította kolostorok, adományozó levelek szövegén át megismerhetjük. Itt a szemere tájszóláson van a hangsúly. Ha magyar nyelvi kapcsolatokat keresünk, mindig magyar nyelvi alapból kell kiindulnunk, hogy tévútra ne térjünk.
A tihanyi alapítólevelet András király látta el kézjegyével 1055-ben. Az itt található, latin szövegbe ágyazott magyar szavak: Tichon (Tihany), Fehéruuar. Hodo utu, Fehéruuaru rea meneh hodo utu rea a Folyamköz nyelvének emlékét viseli. Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy ezeket a sorokat idegen papok jegyezték fel, s ennek megfelelően kell értékelnünk.
A tihanyi apátságnak adományozott húsz szőlőművelő, tíz halász, három csordás, három juhász, két kanász, két méhész, két szakács, két varga, két ács, ötvös, molnár, tímár, s a mosásra, konyhai munkára szánt parasztasszonyok, parasztleányok a Kárpátmedencében már ott talált őslakósság soraiból kellett, hogy kielégíttessék, s ezek a mesterségek egy magalapozott mezőgazdasággal rendelkező ország képét tükrözik.
A Halotti Beszédként ismert szöveg 1192 és 1203 között született. Keltezése korából a következő földrajzi nevek találhatók: Dunántúl, Pannonhalma, Boldva, Somogyvár, Deáki, Pozsony. Ezek a városok sem születhettek a IX. századi semmiből kiindulva erre az időre: letelepedett, sőt szervezett városi élet előfeltételei itt már századokkal előbb megvoltak. Pozsony megye különben is érdekes: Megemlítik Deáki falut, melyet István király adományozott 1001-ben alapított pannonhalmi bencés főapátságnak.
Az Ómagyar Mária siralom az 1280-1310 körüli nyelvet tükrözi:
Volék sirolm tudotlan.
Sirolmol sepedik,
Buol oszuk, epedek
.....
Vylág világa
Virágnak virága,
Keserűen kynzathul
Vos scegegkel veretül.
Oh nekem en fyon (!)
Ézes mézüül
Scegenül scepsegud wirud hioll
wyzeul....
Ebben kárpátmedencei gyönyörű magyar nyelv és verselés szülte sora, „világ világa, virágnak virága” kel életre.
Árpádkori nevek között ott szerepel Ősbő, Őskő, Csák, Bors, Aba, Elek, Torda és még számos más név is, melyek mai napig sem hatnak idegenszerűnek.
NYELVI NYOMAINK NYUGAT EURÓPÁBAN
Nyugateurópa nyelvének 40 %-a nem indoeurópai eredetű, s ezeknek a szavaknak magyar nyelvi alapja nyilvánvaló. Ezek tárgyalása legalább tíz további előadás idejét emésztené fel.
De Árpád hazatérésével kapcsolatban meg kell említenem, hogy a Cornish törzsek is Gógmagógtól származtatják magukat. A Brit szigetek folyónevei (Don, Thames, stb.) magyar nyelvemlékünk. Egy Atillát messze megelőző korban, a trójai menekültek idejében már tudnak a hunokról a Brit szigeteken, s egy ott küzdő hun vezér után nevezték el egyik folyójukat Humbernek, egy másikat a hableány után Habrennek. Etele neve visszhangzik az angol nemesség atheling címében, ami nemeset jelent. E név hímnemű változata étheling, a nőnemű éthelu, s Etelközünk neve ennek visszfényében bővebb értelmet nyer.[39]
Tas neve számtalanszor fordul elő. Waddel a sumir hatásokat a főniciaiakkal hozza be a Brit szigetekre. Ezek között kiváló helyet foglal el Tas. Nevei között szerepel: Induru férfi istensége, Arkangyal, A Nap fia, Ia, illetve Jó fia, ugyancsak azonosítja Mardukkal, Illil-el és Adar-ral. Hívták még a földművelés védőszentjének, az Eke Szelleme, A Lándzsa és Eke Dasi-ja néven is. Jelképe öt kör. Első ismert ábrázolása Kr.e.3.000-ből származik, Tasia néven. Ugyan ezen név a gótok Eddájában Thiazi néven jelenik meg, s a Tuesday névben maradt fenn neve. E Tasia az életadó istenség megszemélyesítése.
Egy sumir litánia Tast így szólítja:[40]
„Oh fiam Tas, világ Ura!
Hatalmas hős, ki legyőzi a pártoskodást...
Gabonának vidítója, búza, árpa teremtője !
Gyógynövények éltetője...
Égi szellemek (angyalok) irányítója
Sorsunk könyvét te írod meg...”
Kr.e. 3.000-ből származó főniciai pecsét kör-olvasata Tas, a pecséten szétterjesztett szárnyú Turul látható.
Kr.e. 2.000-ből származó érmén szétterjesztett szárnyú arkangyal minőségben jelenik meg Tasia.
Skóciában Tasc alakban maradt fenn neve, szellem jelentéssel.
Aberdeen város címerében kereszt és három gabonaszár van, a régi Tas kapcsolatok emlékeként.
Ugyancsak Aberdeenben volt még a század elején Szent Machar, vagy Szent Macher tiszteletére elnevezett székesegyház.
Koppány
Tar Szerind fia Koppány Bulcsú halála után a dunántúli horka törzs vezetője[41]. Nevének kapcsolatai, mint a többi vezéré is a honegyesítést messze megelőzik. Koppány, illetve Kupa neve az őskabar műveltség emléke, melynek jelképrendszerét összegezi a jól ismert bezdédi tarsolylemez. Elkötelezettsége nemcsak az őshon megszerzése, de az ősi, magyar műveltség és szellem megőrzése is. Elkötelezettségét életével pecsételte meg, s őshitünk első vértanúja. Feldarabolt testét kiszögezték elrettentésül Esztergom, Veszprém, Győr, és Gyulafehérvár várainak falára. Mégis, Koppány földjén — szülőföldemen — a Koppány víze emlékeztetett naponta reá, s szinte élő valóságként volt jelen mindennapi életünkben. Koppány Kupa neve szinte sorsszerűen az: élete az a kehely, mely ősemlékeink tárházává vált. A korábban említett kőkorszakbeli rajz Kupa nevét és szerepét hűen ábrázolja. Nem véletlen, hogy az ő földjén teremnek legdúsabban régmult életünk virágai, s táltos hagyományaink mai napig is élnek.
*
Álmos — Árpád — Koppány népi, nemzeti történelmünk nagyjai.
VII. századbeli kínai iratok népünkkel kapcsolatos tapasztalataik alapján a következőket mondják: „A kagán, mindig szent ember”. Az orkhoni feliratok pedig a következő intéssel szólnak hozzánk: a keleti türk nép csak addig élt, míg kagánja volt. Mikor ez megszünt „...a türk nép meghalt, elpusztult, semmivé lett. A türk nép helyén semmi szervezet nem maradt...”
Szívleljük meg ezeket az intéseket. Nincs a világnak egyetlen népe, melynek történelme oly hatalmas, mint a miénk. S ez a hatalmas múlt felelősséget is jelent. A Nap fiainak kötelessége segíteni a ma fertőben fulladó világ felemelkedését. De ezt csak úgy tehetjük, ha magyar szívvel, magyar lélekkel, magyar vezetés alatt, egymással összefogva állunk munkába. Ennek előfeltétele az, hogy
Árpád hazatérése után 1100 évvel végre mi is hazataláljunk, s a Kárpátmedencében felismerjük Isten adta őshazánkat, Magyarországot. Egységünk tudata itt kezdődik, s e felismerés jövőépítésünk záloga.
Hazánk felvirágoztatása mindnyájunk, minden egyes magyar kötelessége. Ígérjük meg, hogy mindegyikünk naponta legalább egy órát szentel népünk felemelkedését szolgáló munkában: csak ezzel az egy órányi idővel is csodákat teremthetünk, megérjük népünk sorsának jobbra fordulását, a reá váró történelmi szerepének kiteljesedését, s új magyar élet indul el őshazánkban, a Kárpátmedencében. S elmondhatjuk Sinka Istvánnal[42]:
A POR TEMPLOMA
Aranyos kupolájú új templomot
rakok a porszemekből
és oltárterítőnek elterítem benne
a rengő mezőket,
mikre varázsló újjam
rászövi a búzakeresztek arany testét,
és síkját annak a földnek,
ahol ma, holnap
s mindörökké csak a
kék Duna lesz ünnepi orgonája
a por temploma zsoltározóinak.
DELEJ
Csudadolgot látnak még az egek
egykor, ha a dombokat itt egyszer
kivilágítom majd új tüzekkel;
holt hamuk helyére
melegséget hozok.
Bámuló szemekkel jönnek az emberek,
lejönnek ragyogni oda a csillagok,
s jövendő sorsunkat megtárgyaljuk végre.
Sámán leszek én ott, aki táncnak ered,
aki csillagoknak pergeti a dobot.
ADJA ISTEN ÍGY LEGYEN!
***
Irodalom
Ipolyi Arnold, Magyar Mythologia, Zajti Ferenc kiadása, harmadik kiadás Budapest, 1929
Ruffi Péter Bujdosó Nyelvemlékeink Móra Ferenc könyvkiadó Budapest, 1977
A Nyiregyházai Múzeum Atilla kincse megfejtési anyaga
Padányi Vérbulcsu
Dümmerth Dezső Álmos az áldozat, Panoráma, 1986
Katona Sándor Árpád, Az Ősi Gyökér és a Kőrösi Csoma Sándor Társaság Árpád tagozatának közös kiadása, Buenos Aires, 1977
Deér József Pogány magyarság, keresztény magyarság (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda könyvnapi könyve Szent István évében.)
Baráth Tibor A magyar népek őstörténete, Somogyi Zoltán egyesített kiadása, 1968
Marjalaki Kiss Lajos Úton a magyar őshaza felé, s Hajnóczi Sándor dr. A Nyugat fajtörténelmi tanai című bírálata. A Cél, megjelenik kéthavonként.
Vanished Civilizations of the Ancient World, Szerkesztette Edward Bacon, MacGraw Hill Company Inc. New York, London. Sulimirszki Egy valahai erős nép szétszórva a nemzetek között
Berze Nagy János Baranyai Néphagyományok, kiadja Baranya Vármegye Közönsége Pécs, 1940 Kultúra könyvnyomdai műintézet, Mayer A. Géza és Társai
L.A. Waddell The Phoenician Origin of the Britons, Scots and Anglo-Saxons. The Christian Book Club of America, Hawthorne, CA. 90250
Stamler Imre Milyen lehetett az ősi Somogyország? A Somogy Megyei Levéltár Somogy Megyei Pedagógiai Intézet kiadása Kaposvár, 1989
Lévai Béla Lakóhelyünk Józsa, Honismereti munkakönyv Debrecen-Józsa, 1996
Pap Gábor Hazatalálás „...az Úr 895. esztendejében...” Pódium Műhely Egyesület Debreden, Magyar Őstörténeti Kutató és Kiadó KFT., Bvudapest, Magános Kiadó Debreden, 1996
Geoffrey Ashe, Mythology of the British Isles, és Dawn Behind the Dawn, Trafalgar Square Publishing, North Pomfret, Vermont.
Fehér M. Jenő Középkori magyar inkvizíció, Editorial Transylvania, 1956
Benkő Lóránd Név és történelem, Tanulmányok az Árpád korról, Akadémia Kiadó Budapest, 1998
Erdélyi Zsuzsanna Hegyet háték, lőtőt lépék, Archaikus népi imádságok, Magvető kiadó Budapest, 1976
Geoffrey Ashe, Mythology of the British Isles, Trafalgar Square Publishing, North Pomfret, Vermont
*
[1] Itt az angliai Don völgyéről van szó, mely név ősnépeink közvetítésével került a Brit szigetekre.
[2] Ipolyi Arnold, Magyar Mythologia, XV. fejez
[3] Waddell 60/l.ábra
[4] Waddell 61/A ábra
[5] Waddell 61. ábra
[6] Waddell 66. ábra
[7] Waddell 67. ábra
[8] The Sumerians, 298. old.
[9] L.A. Waddell, The Phoenician Origin of Britons, Scots and Anglo-Saxons (A britek, skótok és angolszászok főniciai eredete), 9. old.
[10] Ipolyi Arnold, Magyar Mythologia, II.35. old.
[11] Magyar Adorján Az ősműveltség, 98. old.
[12] Ipolyi Arnold, Magyar mythologia, 221. old.
[13] Magyar Adorján Az ősműveltség, Kun fejezet.
[14] Erdélyi Zsuzsa Hegyet hágék, lőtöt lépék, 452, 454 old.
[15] Pais Dezső fordítása Dümmerth közvetítésével.
[16] Katona Sándor Árpád, 25. old.
[17] Baráth 6.könyv 163 old.
[18]Ipolyi, I:208
[19] Tarihi Üngürüsz 110-115 old.
[20] Álmos az áldozat. 72,78. old.
[21] Benkő Lóránd a Zsombor, Zumbor, Sumber neveket szkítiából származtatta. Felhozza Huba ivadékát Szemerét, s megemlékezik a Scemera, Scemura nevekről, melyekben a Szemere és Szemura név tisztán jelen van.
[22] Szemere/kun indítékú a Don, Duna, az angliai Don és Thames folyók neve.
[23] Ézsaiás 10:9, II. Kir.18:34
[24] Baráth Tibor, VI:165
[25] A Nyiregyházai Múzeum kiadása, 63.old.
[26] A Tomaj nemzetségekhez tartozó Tonuzoba a kemeji részeken, az Abád révnél kapott földeket, ott is van eltemetve Benkő Lóránd kutatásai szerint.
[27] Dawn Behind The Dawn
[28] Gardezi szerint az alánok és a „kas” nép szomszédságában, a Kazkázus vidékén volt.
[29] Tarihi Üngürüsz
[30] 18. old.
[31] 18. old.
[32] szittya
[33] 37.old.
[34] Hegedűs György és Budge szótára.
[35] Ipolyi Magyar Mythologia
[36] Marjalaki Kiss Lajos, 912. old.
[37] Sulimirszki Egy erős nemzet...
[38] Az Ősműveltség, 213. old.
[39] Geoffrey Ashe, Mythology of the British Isles, Trafalgar Square Publishing, North Pomfret, Vermont
[40] Angol szöveg utáni saját fordítás T.Zs.
[41] Deér József, 91 old.
[42] Nagy utakról hazatérve, Delej, 17.old., A por temploma 12. old.
„...ihon jün szárnyas lovon szép piros hajnal,
mosódik száblyája fejér tajtékjával,
az ló fekete volt, de szebb Pegazusnál,,
orra likjábul tűz, szemébül jün halál.
kis fejér patyolat magának fejében;
de az ű orcája van nagy fényességben.
ő maga öltözött arany páncér-üngben;
két szál hebanum csid van fényes kezében.
Minden kis veréték, mely lórul csöppenik,
szép gyönge harmattá az földön változik;
előtte sötétség nagyfutással oszlik
körülötte az ég messzirül tündöklik...” [10]
Szép Miklósunk, az ereje teljében lévő Teremtő Nap megszemélyesítője. Mihály, Mikál minden valószínűség szerint a lenyugvó nap jelképe éppen úgy, mint a hamvába haló főnix is az. A hanyatló nap jelképe a „Mikulás”-ként ismert öreg Miklós, a főniciaiak Mikli istensége, s a számos Mihál, Mikhál, Mihály nevet viselő ősi napistenség is, ki a kereszténység századaiban katholikus püspökké lett „előléptetve”. Jelképezheti még a föld méhében szunnyadó magocskákban rejlő életet is. Erre utal a „szent Mihály lova” kifejezés, s az a tény, hogy ünnepe szeptember 29.-én, tehát a termő időszak végén van, s még a pogány rómaiak is Mihály tiszteletét említik sírköveiken, a protestáns skótokkal együtt. Mihály személyében tehát a hal-hál fogalomkörrel is találkozunk.
A főniciaiakkal foglalkozó, fent idézett szerző e műveltség brithoni alapjának a káldeai, illetve főniciai nép hitvilágát tartotta nem ismervén a kárpátmedencei ősműveltség létezését.
A fentiekből nyilvánvaló, hogy Hét Vezérünk nevei Napistenünk neveivel egyeznek. A magyar névöröklés szabályai szerint önmagukat istenük fiának, gyermekének, illetve a Nap, a Fény fiainak tartották. S miután a fény fiai, Teremtőjüktől elválaszthatatlanok.
OND
Ond vezért neve a kún-magyar nagycsaládba sorolja. Az ont szó nyelvi azonosa, s ősregénk azon mozzanatához kapcsolódik, amikor a Napisten az életmagokat szórja, ontja szerte a világűrben. Egyiptomi emlékek szerint a Nap sugarainak végén kezek vannak, melyekben az életkereszt, az ankh jelképezi életadó szerepét.[11] Ugyanezen életkereszt Árpád magyarjainak ékszerei között is jelen volt, az egyenlőszárú kereszttel és keresztfával együtt.
Ont szavunk az öntéssel, tehát a nedvességgel is kapcsolatos.
Nevének fordítottja Tana óriás ősatya nevét őrzi, melynek következő kapcsolatait említi Ipolyi Magyar mythologiája[12]:
1. Kézai és a Budai Krónika Nimród atyjának nevezi
2. Szkitia első királya Tanaus is Tana nevét viseli
3. Don, s a dontői magyarok szálláshelye is e névvel kapcsolatos.
4. Dana-Damu-Damasek neveivel is kapcsolata van
5. Az ótestamentum Ézsaiás könyve 19:11, s a 77. zsoltár Tanaim nevű egyiptomi városról beszél
6. Ide tartozik a tanya szavunk település értelemmel
7. Tan, tanár, tanít szavaink a tudást és annak átadását jelentik
Ipolyin túlmenően megemlítem e szótő további kapcsolatait:
1. tenger szó, mely eget és nedvességet is jelent
2. a tánc valaha istentiszteleti cselekvés volt
3. különböző származék mythologiák viselik nevét:
a. Az ótestamentum Dánról, s hatalmas lovas-csapatáról, s palesztinai városáról beszél
b. Danaus, Argos uralkodója. Argosban Argyilus királyfinkat ismerjük fel.
c. Az angolban Dan egy igen magas tisztség neve, s a latin dominus, azaz Úr szóval azonos.
d. a latin domus éppen úgy e névhez kötött, mint a magyar tanya szó. Tehát a letelepedett élet ős-szavai Ond nevéhez kapcsolódnak.
e. ondó szavunk az ont szavunkhoz, az élet vize és teremtés fogalmakhoz kapcsolódik, Ondava folyónk nevével és nedű szavunkkal együtt.
4. Svájc Thun városa az Aar folyó partján, s a Thuner tó is nevéhez kapcsolódik
5. Az óangol thunor, dörgést jelentő szó is Napistenünkkel kapcsolatos.
6. Nevével kapcsolatos még az ősmagyar tündér fogalomkör, mely szerint népünk a tündérek, illetve fénylények gyermekei. E tündér fogalom kapcsolódott a későbbi angyal gondolatkörhöz, s a lélek fogalmához.
Fenti összefüggések szerint Ond népének atyja, fenntartója, tanítója. A letelepedett élet megalapítója. Fénylény, a fény, a Nap fia.
KONT
„Kont, a kemény vitéz”, őskún-magyar törzsünk Napistenének nevét viseli, mely Kam, Kún, Kan alakban maradt fenn regéinkben, a származék-műveltségek emléktárában egyaránt, s húnjaink névadó istensége. Kún Napistenünket a napsugarak mindenen áthatoló ékével jelképezték, s neve a magyar mag fordítottja. Viselői már felismerték, hogy a nap nemcsak éltet, de pusztítani is tud. A magyarok lágy ég hangja ékké változva jelentette a napból áradó fényt.[13] (V.3)
Neve magában foglalja a keménység fogalmának alaphangjait, a kő, ke, ku alakú, követ, keménységet jelentő hangokat, melyek eredete a pattintott kő-ékek készítésének hangutánzói, s e két szó: a kő és az ék egymásnak ismét tükörképe.
Kuen Aten név alatt tisztelték az egyiptomiak napistenüket, mely név ismét kúnjaink napistenének nevéhez vezet. További kapcsolatokért Magyar Adorján Ősműveltségének kún fejezetéhez utalom az olvasót, hiszen vonatkozásai jelen tanulmány keretét meghaladják.
Nevéhez kapcsolódik kende, illetve kundu tisztségünk neve is.
Tehát Kont személyében is a Napisten földi vetületét, a Nap fiát ismerjük fel éppen úgy, mint testvér-törzsük Hunorjában is.
TÖHÖTÖM
Anonymus nevét Tahut-nak írja. E névhez kapcsolódik az egyiptomi Tehut, illetve Toth istenség neve, akinek a számok és írás feltalálását tulajdonították.
Kapcsolatban van Taksony vezérünk nevével, s a fenti Tas vezér neve alatt mondottakkal is.
***
Hét vezérünkkel jelen pillanatban nem kapcsolatos, de meg kell említenem kivonatos fordításban a következőket: „...a sumírok legősibb naptemplomában talált, Udug kőtáljának felirata elsőként említi meg a Bel tisztét jelentő Zagg nevet Nippurban. Ennek a Zagg-nak az értelme: ’A fényes kő + a Teremtő’, s így már érthetőbb a Teremtő bibliában említett Korok Köve jelentése. Ez a név Ábrahám előtt kétezer évvel már jelen volt e térségben....s neve még a következő értelmet is viseli: a trónon székelő Zakh, vagy Zakh úr lelke-lélekzete.” Az idegen szerző küzd a számára homályos fogalmakkal, számunkra viszont nyilvánvaló, hogy
1. a székely nép Szikúrjáról van szó.
2. Szikur jelképe a szikla
3. lakóhelyén székel
4. a szikecskéknek, tehát az Új életnek ura
5. a magyarban a lélek és lélekzet egymással azonos
Tehát e területen a szemeréken és őstörökökön túlmenően a székely is műveltségalapító nép volt, Szikúr napistene nevét viselte. Székhelye és a „ziggurat”-ok közötti kapcsolat eltagadhatatlan.
Bel viszont Palóc őstörzsünk Napistene nevéhez vezet.
***
A hét vezér mindegyike egy-egy őstörzsünk napistenének nevét viseli, a Nap Fia, a Fény Fia értelemmel és ember jelentéssel. Ez a név később a törzs, a nagycsalád, s az ezeket egyesítő nemzet nevévé is vált.
Ezen Nap-fia jelentésű nevek méltóságot jelölő szóként kerültek későbbi műveltségek szótárába.
A Hét Vezér hetes száma végtelenséget és szentséget jelölt. Birodalmuk a szent anyaföldön élő egynyelvű emberiség teljességét fogta át.
***
VONATKOZÓ IRODALOM
1. Harper’s Bible Dictionary, Harper and Row Publishers, San Francisco
2. Szent Biblia, Károly Gáspár fordítása
3.Az Ősműveltség, Magyar Adorján
4. The Phoenician Origin of Britons, Scots and Anglo-Saxons (A britek, skótok és angolszászok főniciai eredete), L.A. Waddell, The Christian Book Club of America, California, 1924
5. A magyar népek őstörténete, Dr. Baráth Tibor, Somogyi Zoltán kiadása, 1968
6. The Sumerians, Samuel Noah Kramer, The University of Chicgo Press, 1969
7. Álmos, az áldozat, Dümmerth Dezső, Panoráma, 1986
8. Bible Myths and their Parallels in Other Religions, (Bibliai mithologiák és más vallásokban található párhuzamaik) T.W.Doane, Health Research, California, Seventh Edition, 1985
9. The World of the Huns (A hunok világa), O.J.Maenchen-Helfen, University of California Press Berkeley, 1973
10. Magyar Mythologia, Ipolyi Arnold, Zajti Ferenc kiadása Budapest, 1929
*
ÁLMOS, A TERVEZŐ
ÁRPÁD, A CSELEKVŐ
KOPPÁNY, A MEGŐRZŐ
Tomory Zsuzsa
A Kőrösi Csoma Sándor Társaságnál
1999. április 11.-én
Torontóban tartott előadása
Török László és felesége rendezésében.
Ünnepelni jöttünk. Egy olyan eseményt, melynek eredői a teremtés hajnalától kezdve ismétlődnek életünkben. Ugyanazok a történelmi hullámok hömpölyögnek elemi erővel Hunor, Atilla és Csaba, az avarok, majd Árpád és vezéreinek zászlóbontásakor, mint saját életünkben is. A hazatérés és hazaépítés utáni elemi vágy indította útnak a hét vezért. Egy nép álmai testesültek meg Álmos és Emese ősanyánk álmai nyomán. Ezek váltak valóra Árpád vezetésével. Hazatérésük a természet törvényeit teljesítő igény.
Amíg minden ember születése a világ születésének tükörképe, addig népek, társadalmak élete emberi szervezetünk életfolyamatait ismételik. Ezek az életfolyamatok központja a szív. Ha a szervezet valami miatt legyöngül, a szívtől távolabb eső testrészek erejüket lassan összpontosítani kezdik, a központnak adva át a szerepet: először a haj és a köröm gyengül, majd a szívtől legtávolabbi testrészek. Ez a szervezet szervezte folyamat életfenntartó. Társadalmi szinten ugyanez az elrendeződés csak akkor válhat valóra, ha egy egységes, szerves társadalomról van szó. A hét vezér hazatérése soha nem vált volna végzetszerűen szükségessé, ha Eurázsia magyari népe nem merítette volna ki a szerves társadalom fogalmát, s nem ismerte volna fel a Kárpátmedence szív szerepét.
Ezredeken át megőrzött népi emlékeink ringatják a multat. Ezek röppentették még a vatikáni magyar kápolna falára is Csodaszarvasunkat, a pécsi székesegyház oltárképei közé folyamközi emlékünket, a fanyűvő Isten-embert, az ősmagyar emlékű Sámsont, református templomaink kazettás díszeibe ősi hitéletünk minden mozzanatát. A szinte isteni csodaként felmerülő, s a Kőrösi Csoma Sándor Társaság segítségével újra életrehívott Tárih-i Üngürüsz is a nép fiának kezemunkája. Új kutatók perdöntő, új utakat bejáró munkái is népünk lelkének igazságkereséséből születnek. Mindezek felett ott feszül makacsul, az ész és lélek határai felett uralkodó, óvó, népünket őrző magyar szellem.
Testünk múltját az ősidőktől máig megőrizték színszálaink (chromosomáink). A szellem ereje népi, nemzeti életünket teszi mindennapi valósággá, s varázsolhatja körénk az elmúlt ezredek valóságát is, ha úgy akarjuk. Idézzük fel tehát a szellem erejével Árpádot és korát. De emlékek tömegéből melyiket emeljük ki ma?
Sinka István, korunk nagy magyar költője, pásztorélete csillagvilágos csendes éjszakáiról beszélve elmondta, hogy amikor este leteríti subáját, emlékei körülülik, s szájtátva várják, melyiküket szólítja meg... Terítsük most magunk alá mi is egyetemes magyar életünk meleg subáját, s szólítsuk meg emlékeinket. Azokat is, amelyek tisztán körvonalazódnak emlékeinkben, azokat is, melyek félénken kopogtatnak szüleink, nagyanyáink, őseink nevében beengedést várva.
A szellem össztudati ösztönzése műalkotásokban eleveníti meg a multat. A budapesti Hét Vezér szoborcsoport hiánytalanul varázsolja elénk a krónikákból is ismert vezércsoport eszményi megjelenését: erős, kimagasló termetüket, céltudatos tartásukat, erejüket. Szinte hallani lovaik patáinak dübörgését, amint a keleti pusztaságot száguldva szelik át hírvívőik után ők is, s érkeznek áldott földünkre. Idézzük fel nevüket: Árpád, Előd, Ond, Kont, Tas, Huba, Töhötöm. Csak egy ember hiányzik a csoportból, a történet kulcsalakja, Álmos. Miért?
S egyéb miértek is kezdik ruhánk újjába kapaszkodva követelni a megszólítást:
Mit jelent Emese álma?
Miért hivják Álmost Álmosnak?
Miért hivják ezt a tőzsgyökeresen pogánynak tartott családot mindenáron a szentek családjának?
Miért indult el a hét vezér népe Pannoniába?
Miért nem jött át Pannoniába a hét vezérrel Álmos?
Mit jelent Árpád neve?
Mit jelent a hétsávos zászló?
Amikor Árpád népét a Kárpátmedencében biztonságban tudta, saját szálláshelyeként a Bodrogközt jelölte ki. Azóta tudjuk, hogy a Bodrogköz legmagyarabb vidékeink egyike, Rh negativ vércsoportú lakóssága ugyanilyen vérképlettel élt e területen hatezer évvel ezelőtt is. Tavalyi bodrogközi látogatásom egy folyókkal gazdagon öntözött, szeliden lankás vidéket tárt elém. A zsendülő kora nyári fű zöld selyme borította a réteket. Valami hihetetlen, áhitatos csönd borult e tájra, s a rég elköltözöttek lelke mint gyenge szellő, simította meg az ember arcát. Őseink jelenléte szinte tapintható volt. Árpádé és bodrogközi ősnépünké egyaránt. A rét közepén egy árva gólyahír fürdette arany szirmait a napfényben, s talán Árpád szívéből sarjadva küldte üzenetét: történelmi szerepetek nem ért még véget! Lépteim alatt a múlt emléke rezdült és a régmult porával takart hatalmas várat sejttetett a vetésben körvonalazódó rajza. A tájjal és multunkkal szinte egybeolvadva, megigézve adtam át egész lényemet ennek az élménynek, s marad meg örök emlékként bennem ez a nap. Önkénytelenül eszembe jutott Arany János költeménye:
„Rémlik, mintha látnám termetes növését
Pusztító csatákban szálfa öklelését
Hallanám dübörgő hangjait szavának
Mit ma képzelnétek Isten haragjának....”
Arany János bár Toldiról írt, a nap fiát, a magyar férfieszményt örökítette meg hatalmas, elbeszélő költeményében, s így Árpádra is nyugodtan alkalmazhatjuk e képet.
A magyar népköltészet így beszél egy későbbi Árpádfiról, Szent Lászlóról, aki tudjuk: nem esett messze a fájától, így az itt mondottak ősére, Árpádra is vonatkoznak:
„Tagodban ékes, termetedben díszesb,
vállaidtól fogva mindeneknél magasb,
csak szépséged császárságra méltó,
hogy korona téged méltán illet
testedben tiszta, lelkedben fényes,
szűvedben bátor miként vad oroszlán,
azért neveztek BÁTOR Lászlónak
mikoron még ifjudad volnál.
Ilyennek őrizte meg az Árpádok nemzetségét a népi emlékezet, hiszen kétségtelen, hogy Arany János is onnan merítette hőskölteménye anyagát.
De népemlékünk a hősnek kijáró hálás csodálaton egy lépéssel túl is megy:
Szent László kegyes beszédét
a virágok is értették,
s hol megcsókolta a földet
ott egy szép forrás fakadott.
Népköltészet.
Palóc rege:
Budavárbó egy szuszvau
Mátra tövébe ugratott;
László kirá lovagónyi
Mihá arkangyautó tanót,
mikó meghout, egy darabig
az ég lovászmestere vót.
Ő hajtá a göncöl szekér
csillagsörényes lovait
ragyogó ostorul fonta
a holdvilág sugárait.
Itt már nem mindennapi hősről van szó. E hősök túlmutatnak az e földi tájon, s tekintetünket az Ég felé irányítják:
„Ragyogó ostorul fonta a holdvilág sugárait...” A természet erőit a teremtés szolgálatába állítva tartják őseink forgásban e világot. Születésüket álom, az álmot csoda előzi meg, s családjukat még az idegenek is szentnek tudják. Valami hihetetlenül nagy különbség van közöttük, s a múlt nem magyar uralkodócsaládjai között. Magyar uralkodóink az ég és föld közötti kapcsolat megőrzői, élői. Atillát a Tárihi Üngürüsz írója „villámkorbácsú”-nak nevezi. Volt szállásterületünkön, a mai Pisannya Gorában talált sziklarajzon az élet kelyhe mellett álló ikerpár egyikének jobb keze az életfát tartja, másik keze villámostorban végződik. Ez az ősi jelkép kap új életre a késői unoka, Petőfi Sándor költeményében: „... ostort fonok, lángostort és megkorbácsolom vele a világot...” A másik ikertestvér az életfához kapcsolódó ekét tartja. A két alakban nem nehéz felismerni a nap kettős szerepét képviselő ikerpárt, Hunort és Magort. Az üst méretű edényen először jelenik meg címerünk négysávos rajza, felette az életet jelképező háromlevelű ág. Ugyan ez a négy sáv köti össze a felső és alsó világot, keletet és nyugatot a híres angliai Newton kő rajzán is. Idő és tér felett ugyanaz a magyar gondolat és jelkép él tehát hazánktól keletre és nyugatra is a kora kőkorszaktól kezdve.
Álmos és népe a Turul nemzetségből származtatta magát, s tudták azt is, hogy a Turul az égi körpályáját járó napnak a jelképe, égi hirnök éppen úgy, mint Magor és Hunor idejében Csodaszarvasunk. Tudták, hogy életük napból pattant szikra, s Istentől nyert ajándék. Minden újszülött gyermek Istené, az ő küldöttje. A nap közvetítésével nyert életszikra nyomán Isten fiainak tudták magukat mindenkoron. Istenfiúságuk tudata, s az ezzel járó felelősségtudat emeli mindannyiukat nemesi rangra. Duma István kortársunk, az árva csángó magyar költő ezt így fogalmazza meg egyik költeményében:
Csillagokon tapogatunk
Királyoknak születtünk
Őseink világa az Ég földreszállt mása, tükörképe. A Turul nem „totemállat”, s Emese története nem nyugati érzékiséggel magyarázandó Léda történet. (Itt meg kell említenem zárójelben, hogy Léda története sem az, de átvevő műveltségei a megértésnek csak ezt a határát súrolgatják.) A Turul a világot vigyázó, őrködő, életet adó, jövőt teremtő Istenre emlékezteti népét.
Koppány földjén gyűjtött ősi imák ezt a tudatot a következőképpen őrizték meg Erdélyi Zsuzsa gyűjtésében:
„Égen menő szép madár,
nem is madár, szárnyas angyal.
Szárnya alatt igaz hit
Igaz hitbe Boldogasszony...[14]
Az Égen Menő Szép Madárban nem nehéz Turulunkra ismernünk. Karácsonyi népi énekeink egy lépéssel tovább is mennek: Állj meg gazda megállj, Isten szállott házadra... Itt madár képében maga a Jóisten száll le áldást hozni a házra. S a szárnya alatt óvja ősi Nagyboldogasszonyunkat, ki ősemlékeink szerint Isten érintésére szülte időtlen idők vajúdásával a teremtett világ anyagi részét. A Turul szárnyai védte Anyát ezek a képek kiragadják Etelközi környezetéből, s népe Boldogasszonyává, az Ég csillagkoronás királynéjává teszik, kit különböző őstörzseink más-más néven tisztelnek, de ugyanazon tartalommal. S Ő szüli számunkra fiacskáját, a fény szárnyán hozzánk érkező Életet, kinek megjelenítője éltető Napunk.
Emese és fia Álmos történelmünk két kulcsalakja.
A hivatalos történelem egy steppéken lakó, nomád és a műveltség és nyelvalakulás kezdeti állapotában lévő családnak mutatja be őket, tagadva minden hun és Isten bocsá’ szittya kapcsolatukat annak ellenére, hogy a Juliánus barát említette ősgeszta, valamennyi krónikánk, majd a Tárihi Üngürüsz mind ezt bizonyítják.
Származási vonaluk a következő Anonymus szerint[15]
NIMRÓD — HUNOR — ETELE —ÜGEK — ELŐD — ÁLMOS
ÜGEK fejedelem ÁLMOS apja és ÁRPÁD nagyapja.
Ügek felesége Emese is Atilla leszármazottja. Bátyja neve Hülek.[16] A krónikák szerint „Athilától kinek sarja Álmos fejedelem, született Árpád apánk. (Athile...de cuius progenie dux Almus, pater Árpád descenderat. Szentpétery Emericus (ed.:) Scriptores rerum Hungaricum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. 2 tom. Budapest 1937, 1938) [17].
Hogyan is mondja népi emlékezetünk? Magortól származtak a magyarok, Hunortól a hunok... S mivel az ikertestvérek lényegében azonosak, mint — Arany János szavaival — az egy mag köré nőtt két cseresznye, a hun-magyar rokonságot már e tény is bizonyítja.
E fenti származási táblázat szerint Álmos és családja a Hun ág sarja, Nimród apánk Hunor fiától számítva. Történészeinknek a hun-magyar rokonság tagadása már itt, a kiinduló pontnál megdöl.
Thúróczi krónikája szerint ez a családfa a következőképpen bővül, de ő is a Hunor vonalat követi:
Almus, Előd, Ügek, Ed, Csaba, Scemeyn, Ethel, Opus, Cadicha, Berend, Zulta, Bulchu, Bolug, Zambur, Zulta, Leel, Levente, Kulche, Ompud, Miske, Mike, Beztur, Budli, Csanád, Buken, Bodofart, Farkas, Othmar, Cadar, Beler, Kear, Keve, Keled, Dama, Bor, Hunor, Nemroth, Thana, Japhet, Noé
A Csanád nemzetséggel a nagyszentmiklósi Atilla kincs rovásírással megőrzött szövegében találkozunk ismét Csanád, majd Sunád név alatt.
Keled fia Keve neve Árpád korában ismétlődik: a késői unoka a honegyesítéskor a tárnokvölgyi csatában esett el; föléje kősírt emeltek, s a helyet azóta hívják Keveházának regéink szerint.
Röviden megemlítem, hogy Thúróczi krónikáját a Japhet-i leszármazás miatt történészeink hiteltelenítik, mondván, hogy ellene szól a Kám-tól való leszármazási vonalnak. Másutt részletesen tárgyaltam, most csak megemlítem: a Noé-tól való Sem, Kám és Jáfet-i vonalak mindegyike eredetileg a hún-magyar népek őstörténetével volt kapcsolatos. „Sem” Szemere őstörzsünk, s a sumir/egyiptomi műveltség hordozóinak ősatyja és csak a sokkal később kialakult, ma semitának nevezett nép tulajdonította magáénak ezt a nevet. Ugyanígy csak később vált ez a három ősatya az egész emberiség ősatyjává. Az Anatoliában partot ért Noé, ősgesztáinkban Énok a kun-hun-magyar népek ősatyja.
Ipolyit[18] idézve térjünk most Atilla leszármazásához a Bíborbanszületett nyomdokain:
Atilla címe: Isten kegyelméből Bendegúz fia (Atilla dei gratia filius Bendekuz), ki Engaddiban nevelkedett, s a Nagy Nimród unokája (qui est nutritus in Engaddi, nepos Magni Nemroth), (Budai Chronica 18 st.), s egyenes sorban hozza le Álmost is.
Az Európába jövő hún vezérek nevei: (Kézai 1,2; bud. chron. 14) Bele, v. Wela, Keve v. Cuwe, Kadicha v. Caducha, Attila v. Ethela, Reva v. Reuva, Buda, Kádár. Figyeljük meg: a vezérek száma itt is hét, mint később Árpád korában.
A hun származási vonal írásos emléke a homoródkarácsonyfalvi rovásírásos szöveg, mely hun-székely népet említ, a hivatalosok részéről hiteltelenített Székely Pogány Krónikával együtt.
A nemzeti vonal Csabával így folytatódik: Csaba, Ed; az Edemer; az Ete és Etu kún vezérnevek valószínű, hogy e név változatai. Ed fia Ügek, ezé Előd. Anonymus szerint Ügek a Magóg vonalból (de genere Magog) származik. A Brit szigetek cornish lakóssága Gógmagógtól származtatja magát. Közeli rokonainkat tehát nemcsak keleten kell keresnünk. A Bíborbanszületett szerint Eleud neve Lebediással azonosul. Ugyancsak említi az atillai hún maradékok, a Kutrigurok és Utrigurok nevezetesebb fejedelmeit, Gordást és Moagert. Moager neve mögött az ősi Magor lappanghat.
A fenti leszármazási vonalakat nagy léptekben követve Álmos fia Árpád Ügek révén Hunoron, Atillán át Csaba egyeneságú leszármazottja.
Ez a leszármazás teszi nyilvánvalóvá minden egyéb mellékkörülményen felül Álmos Pannoniába való visszatelepülésének nemcsak álmát, de e terv végrehajtása iránti elkötelezettségét.
A Heltai krónika (21) szerint Csaba, miután nem volt lehetősége Pannoniába visszatérni, s hátrahagyott maradék népét megsegíteni nem tudta, halálos ágyán híveire hagyta e feladatot. Megeskette őket Damasek istenre, hogy Pannoniába visszatérnek. Damasek isten a szumir Dumuzi nevét rejti, s Szemúr egyik neve. Minden más okoskodást félretéve: ez az ígéret kötelezte leszármazottait a Pannoniába való visszatérésre. Itt ismét nem szabad figyelmen kívül hagyni a nemzeti jellem erejét: a szittyák, hunok, magyarok ígérete mindig megváltoztathatatlan és szent volt. Ez a megváltoztathatatlan, szent akarat szerzett érvényt örök időre a Vérszerződés pontjaiban. Későbbi krónikáink secundus ingressus tényét, a második visszatérést e csabai leszármazás igazolja. Csaba nem térhetett vissza Pannoniába népe Atilla halála utáni legyengült állapota miatt. De Csaba terveit, az ő álmait folytatta Emese fia Álmos.
Székely legenda szerint Csaba Székelykeresztúr közelében várat épitett Erdélyben született leányának, kinek megígérte, hogy visszatér, de ez lehetetlenné vált az akkori körülmények folytán. A leányka életét székely népünk őrizte, s őrzi az atillai leszármazás tudatát máig.
A Tarihi Üngürüsz egy lépéssel tovább megy, mikor azt állítja, hogy a később Álmoshoz és Árpádhoz csatlakozó hét vezér mindegyike Csaba nemzetségéből való.[19] Egy nemzedék minden tagjának álma testesült meg Álmosban.
Dümmerth szerint[20]
1. Valamennyi magyar történeti forrásban szerepel az Álmos-Árpád-ház Attilától való származása.
2. Frank-német krónikások: avar-magyar rokonságról, hún-magyar rokonságról írnak a László Gyulát messze megelőző századokban.
3. A Turul monda és az Atilla-Irnik monda lényegében ugyanaz.
S ezen a ponton érkezünk el a honba való visszatérés főszereplőihez: Emese és Álmos szerepéhez.
Emeséről tudjuk, hogy Atilla király családjából származott anyai ágon, s a hun vonal folytatója ő is. Neve, s az anyai ágon való leszármazás kiemelése viszont ezen kapcsolaton túl mutat. Hatalmas, új történelemi kort elindító álmának, s a tőle származó család szentségének hangsúlyozása mi újat mondhat?
Emese álma első sorban a hazatérésre alkalmas időt jelöli: ettől a naptól kezdve Isten áldásával indulhat el a hős és szent (szem) királyok nemzetsége — haza.
Történészeink vitatkoznak álmának, s az öléből fakadó víznek jelentése felől anélkül, hogy a történet lényegére rá tudnának mutatni. A lényeget az ősi korok magyar törzseinek jelképei között kell keresnünk. Magyar Adorján — ki kilenc nyelven beszélt — nyelvünkről azt tartotta, hogy nem emberi elme, hanem az örök természet alkotása, s oly tökéletes, mint a hópelyhek és a kristályok. Tizenhat őstörzset tudott a feledés homályából életre kelteni. Ezek között most csak jelen tárgyunk szempontjából fontos törzseket említem meg: a szemerét, a besenyőt és az őstörök törzset, melynek jelenlétéről Tormás még beszámol és nyomán magánhangzókihagyással turk néven jegyeztek fel a bizánciak. Ezek a törzsek mind a magyar műveltségi kör, s nyelvterület részei. Együttes erővel új birodalmak alkotóivá váltak.
A szemere törzs földművelő, nőelvű csoport. Legszentebb jelképük a gabonaszem, melyről napjainkig tudja minden gyermek, hogy Istenfia arca van minden szemen. Szemérmesen lesütött szemünk ugyancsak szem alakú, s szem alakú a női szemérem test is. Szemünk zárt pillás szem alakja az alvás, a szumnyadás állapotát idézi, s a latin somnus — alvás — szó innen ered. A szem, mivel a fény befogadója (szemünk), s az élet hordozója (gabonaszem) őseink szemében szem, mely szó szentet jelent nyelvünkben Berze Nagy János gyűjtése szerint. Szemeréink, mint minden más őstörzsünk is meghatározott szócsoporton belül fejezték ki Isten nevét, a sajátjukét, s az életfenntartással kapcsolatos minden eszközét. A szemerék szócsoportja az sz, s, z, c, cs hangokból, illetve ezek fordítottjából, valamint nyelvi azonosaiból áll, melyekhez az m és n hangok kapcsolódtak. (A fenti mássalhangzók nyelvészetileg rokon hangjai az őskúnok vallási szótára felé átmenet.) A szemerék Nagyboldogasszonya Eme, Anya néven volt ismert, leánya, Kisboldogasszonyuk, földanyánk, a búzakalász érlelő Szemere, kinek öléből valóban hatalmas áradatok, folyóvizek fakadnak. Ő Szemúr[21] édes felesége. Az ős teremtés Nagy és Kisboldogasszonyunkon át folytatódik e világon is. Addig, amíg álmodó Nagyasszonyunk a világmindenséget szülte, leánya földünk életét dajkálja, e földi leánya, Emese álmai egyengetik a Pannoniába való visszatérést. Ő, s minden életet hordozó anya személye sűríti az egyetemes teremtést személyes élménnyé.
A szemerékkel kapcsolatban kell felhoznom a sámán szót is. Napjainkban minden alacsony fejlődési fokon álló nép kábítószeres jövendőmondóját ezzel a szóval illetik. Viszont nyelvszerkezeti szempontból szemere szócsoportunkhoz tartozik e szó; a szemere sámán az Isten tudatának horozója, s ennek a tudatnak ébrendtartója. Magas műveltségű pap, ki az ég titkait szemléli, s segíti népe életét irányítani. A szemere sámánok voltak Szemúr papjai, templomának alkotói, gondozói, s ők építették a világ első kereszthajós templomát is szemere (szumir) honban. A Brak-ban máig is álló templomuk főoltárán két szem van; a tudósok értelmét nem ismerik, s ezért szemüveg-oltárnak nevezik.
Dümmerth Emesét is ilyen sámánnak tudja: „... Álmos anyja a szellemvilággal érintkezni képes kiválasztottak közé tartozott... a sámánok példájára.” Anyagi alsó világunkat túlszárnyalni tudó egyének voltak anya és fia. Sinka István saját tapasztalatán belül a következőket mondja: „...Mit tudták azt a pillangók,/ hogy én a levegő egek/ kék kapúin most átmegyek/ s bezárom a földi ajtót /mögöttem sok pillanatra...”
Anonymust idézve: „3. Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek... nagyon sok idő múltán Magog Király nemzetségéből vezére volt Scitiának, aki feleségül vette Dentü-mogyerben Őnedbelia vezérének Emese nevű lányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta......Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak.
Vagy azért hívták Álmosnak — ami latinul annyi, mint szent, mivel az ő ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők. 4. ...apja, Ügyek, Magóg király nemzetségéből eredt.”
E nyelvi összefüggéseket ismerve könnyű szerrel érthetővé válik hogy miért hívták az Árpádházat a szentek családjának, s Emese álmának fontosságát. S mindez egyetlen szavunk mély értelmében rejlik: SZEM. Az Árpádház kifejezés a XVIII. században keletkezett. Talán annak a ténynek az elködösítésére, mely még emlékezett arra hogy Emese és Álmos ivadékai a SZEM NAGYCSALÁD TURUL NEMZETSÉGÉHEZ TARTOZNAK. A vérszerződés lett Európa első alkotmánya, s méltatása e beszéd keretein túl vinne bennünket. De ki kell hangsúlyoznom, hogy a vérszerződés első pontja „Amig Álmos nemzetsége él, a magyarok fejedelme mindig ebből legyen.” hivatalosan megpecsételi a Szem család, illetve szemere család sumir-magyar történelmi folytonosságának a tényét is.
Itt meg kell említenem Álmos feláldozásának hamis történetét is. Idegen, vagy a magyar hitvilágot nem ismerő történetírók könnyű szerrel téveszthették össze Szemúr egy történetét tükörképe Álmos élettörténetével. Minden magyar tudja, mit jelent, ha a nap, a szemerék esetében Szemúr leáldozik. Petőfi Sándor az alföldi napnyugtát a következő szavakkal írta le: „...olyan mintha égne, folyna vére...” A leáldozás és feláldozás idegen szemében egyre megy. A leáldozó Szemúr helyett feláldozott Álmosról beszéltek. Tudatlanságuk csapdájába esve ezért nem tudták „hivatalosan” behozni Álmost a Kárpátmedencébe: nem tudták, hogy Szemúr ott is őrzi népét, még akkor is, ha esténként leáldozik.
A gabonatermelő, békés életet folytató szemeréknél állt be legelőbb a népesség túlszaporodása, s ők indultak új haza keresésére a leggyakrabban, mégpedig a természet szent törvényeit követve. A gabonaszem hosszúkás alakú, tehát két gyújtópontú, két központú, éppen ezért a számosság fogalmát is képviselte. A két gyújtópont közötti szerves kapcsolat mindenkor fennált, s számukra létfontosságú volt. Birodalmuk legfontosabb központja hazánkban volt mindenkoron, s innen szétáradva alapították meg vándorbirodalmaikat. A szemerék szűkebb hona a somban dús Somogyban volt. E terület nevének értelme: Som-megye, Som-föld. Délen Samos szigetének műveltsége, keleten szumeria, délen a szemere szócsoportú Tomori földön alapították meg Egyiptom ősműveltségét, mint birodalmuk második „gyújtópontját”. Jelenlétüket folyók[22], földrajzi helyek nevei hirdetik a mai napig is. Ezek között Vámos Tóth Bátor korszakalkotó meglátása: a Tamana magyar helységnév is szemere szócsoportú, s ez ezrével bizonyítja a gabonatermelő szemerék vándorlási útvonalait.
Az álom valóra váltója Álmos fia Árpád. Neve a besenyő őstörzs Bátor, Botúr nevű napisten nevének földi mása. Beszédem elején idézett költeményben László királynak Bátor nevet adott az ősi népi emlékezet, tehát a Napisten Bátor neve még a közelmúlt századaiban is élt népünk körében. Árpád személyében egyesült a két testvér őstörzs, a szemere és besenyő. Az itt említett őstörzsek mind nemzetalkotás előtti ősidőkből vannak. A történelmiség idején jelentkező, hason nevű nemzetek már több őstörzs összetevőiből keletkeztek, de az ősi összetartozás tudata névadások, házasságok alkalmával tisztán jelentkezik. Árpád a honegyesítés után elsőszülött leányát ÁGKÁT (ÁGOCSKÁT) a besenyők bekéjéhez TEVELÉHEZ adta feleségül.
Itt említem meg a turkokat, akiket eddig a mai értelemben vett török népnek tartanak történészeink, noha e név alatt nyelvi őstörzseink egyikével, az őstörökkel állunk szemben. Ezen őstörzs képviselője volt Tormás, Árpád ivadék a Bíborbanszületett udvaránál, akiről feljegyezték, hogy csupán tájszólásbeli különbséggel beszélte a magyarok nyelvét.
Álmos fia Árpád neve mint városnév jelenik meg az ótestamentumi könyvekben Kálnó, Karkemis, Hamát, Samária és Damaszkusz társaságában.[23] Ezek a városok mind Nimród ősatya népének Egyiptom felé való vándorlási útját őrzik, ahol nemcsak Árpád, de Álmos neve is gyakori az egyiptomi fáraók „Mos” szótagú neveiben. Kézai Simon tisztán, érthetően állítja, hogy Nimród apánk építette az egyiptomi piramisokat.
Gardiner szerint Árpád volt Egyiptom első királya, utánna következett Osiris és Horus. Szerinte e szó valamiféle földet, termőföldet jelenthetett. A termőföld jelentés férfire alkalmazva őseink gondolkodásával ellentétes, hiszen a föld mindig is anyagi, anyasági jelkép volt, s ősatyaként nem használható jelkép. Viszont a magyar pad szó emelkedett helyet jelent: a házban a pad a legmagasabb hely, s ugyancsak pad a régi vallás három kőből padszerűen összeállított kőoltára is, melyen a nap nyugodott bizonyos ünnepnapoknak szentelt időben. Árpád tehát Botúr napisten fia, megkülönböztetett, emelt állású, s fényhordozó ember.
Árpád neve Erpet alakban — „p”-s változatban, mint Petúr bán neve is — jelenik meg az egyiptomi Halottak könyvében. Dr. Baráth Tibor[24] idézett könyve részletesen tárgyalja a régmult híres honalapító Árpádjainak működési területeit a Kaukázus és Araxes vidékén, Kr.e. IV-III évezredben, mindig vezér, s honalapító szerepében.
Az Atilla kincs rovásírásos szövegében Pat, Patanád és Patalján alakban jelenik meg a honegyesítés századai előtt is e név. Itt jelenik meg Patala, illetve a Batalja név is, amit később szent Péterre kereszteltek át 1208-ban, majd Potala alakban mint helységnév jelenik meg Bácsbodoktól délre. E nevet azért hangsúlyozom ki, mert azonos annak a tibeti lámakolostornak a helynevével, ahol Kőrösi Csoma Sándor dolgozott őseink nyomait keresve.
Dr. Baráth Tibor kidolgozta, hogy a mai Szent Mihályról elnevezett templomok ősi, valaha Magor nevével fémjelzett helyek. A fentiek figyelmeztetnek, hogy a korai, Szent Péterre változtatott templomok Botúr, Petúr nevét viselik.
Ide tartozik az ősi Botond nemzetség is. Botond[25] nemzetsége főleg a Bodrog vidékén élt, s a bodrogközi Bot helynevek tartják életben emlékét. Tehát nem véletlen, hogy Árpád a Botond nemzetség ősi telephelyén, a Bodrogközben alakította ki fejedelmi szállását. Árpádi őseink tehát nemcsak Csabának tett ígéretre emlékeztek, de tisztán emlékeztek[26] családjuk régi, magyarországi törzshelyére is.
A jogos örökös biztos tudatával küzdött meg a haza visszaszerzéséért, s szervezte meg Árpád a kárpátmedencei hazát, az akkor már felserdült fiai segítségével. 894-ben fiai a következő korúak voltak: LEVENTE 33 éves, TARHOS 30, ÜLLŐ 28, JUTAS 22, ZSOLT l éves. Zsolt a kiewi várur OLEG nevű várura leányától született, második házasságából származó fia. Árpád és fia Levente életükkel pecsételték meg elkötelezettségüket.
A hazatérés utáni főméltóságot keleten a Gyulák, nyugaton a Horkák képviselték. A század első felében a főhorka BULCSU, KÁL vezér fia, a honegyesítő TAS vezér unokája volt.
Erdélyben a rabonbán viselte a papbírói tisztet, ő volt az, aki seregével Árpád elé lovagolt, s üdvözölte a Kárpátok alatt. E rabonbáni hivatal örökletesen a Sándor családé volt, s ma is őket illeti e tisztség.
A honegyesítőket köszöntő avar (másutt hun) vezérek: ED, EDÖMÉR, ETE, BÖNGYÉR, ACSÁD, VAJTA és KETEL. ACSÁD nemzetségéből származott Petúr Bán
Árpád a hon biztonsága érdekében mind keleten, mind nyugaton családi kapcsolatokat létesített
Arnulf ellenségei elől menekülve Kál vezérnek, Bulcsu apjának vendége hosszú ideig. Arnulf később magyar segítséggel nyerte el a németrómai császárságot. Felesége Bulcsu nővérének a leánya Judith, aki a keresztségben az Ágnes nevet kapta. Ágnes és Ágocska név az ősmagyar Ákos női párja. Itt nem is annyira a keresztény keresztségi névváltoztatáson van a hangsúly, hanem az ősmagyar névfolytonosságon.
HETUMOGER — HETEDHÉT ORSZÁG ÉS A HÉTSÁVOS ZÁSZLÓ
Nyugati történészek szerint a hetes szám bűvös ereje a teremtés hajnalától egyengeti és foglalja rendszerbe emberi dolgainkat. Geoffrey Ashe egy teljes kötetet szentelt e fontos tárgyra.[27] Mivel népünk történetét nem ismeri, nem tudja e gondolati rendszer eredetének helyét megtalálni. A hetes szám népünknél betöltött fontossága közismert. Össznépi tudatunk őrzi a hetes szám szentségének fogalmát, s társadalmi szerkezetünk is e szám köré csoportosul. Ipolyi szerint a hét szó jelentette a végtelent, tehát Istent, illetve földi vonatkozásban szentet is jelent. Így magyarázza a Hét vár, a Hetedhét ország[28], Héterdő gyakori elnevezéseket. Magam ide sorolom a Hetumoger kifejezést is, mely szerintem „szent-magyart”, s a végtelennel kapcsolatban: magyarok, illetve az emberiség összességét, s szentségét jelentette. Ennek alapján érthető is, hogy a nép miért Hetumoger-nek hívta a beérkezőket akkor, amikor ennél több kapitány[29] és csoport érkezett ez időben hazánkba.
Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy mind Atillával, mind az Álmos-Árpád vezette csapatokkal hét vezér törzse indult útnak, de a már Kárpátmedencében lévő várkun (avar) nép is a hétvezéri szervezet alatt működött. Ez utóbbit ismerjük hetumoger néven történelmünkben. Ipolyi Hét-ó-magyarnak magyarázza, s ezek: Almus, Eleud, Cundu, Ound, Tosu, Huba, Tahut. A hazatérő 108 nemzetség hét nemre vezethető vissza. Ipolyi a hetumoger nemzetség és fejedelemség alá osztja fel az említett 108 ágat. A székely nemzetségi sorozat hat nemből állt.
Árpád hétsávos lobogóját történészeink változó értelemmel magyarázták. A magyarázathoz, illetve megértéséhez egy újabb lehetőség kinálkozik a Tárih-i Üngürüszben[30]. Írója megemlítette, hogy Szulejmán a világ hét sávjának uralkodója volt. Az akkori, s nyilván korábbi időkből, de magyar gyökerekből örökölt hagyomány hét éghajlati világsávra, vagy világövre osztotta fel az északi félgömböt, ami abban az időben az ismert világot jelentette. A káldeusok, vogulok, osztjákok hitregéi — közvetítésünkkel — ugyancsak hét világról, hét mennyországról, a mennyország hét oldaláról beszélnek.
Ha a hét sávot kapcsolatba hozzuk a „négy folyó” gondolatával, őshazánkat is jelentette: a Duna négy ága ölelte Csallóközünket, s annak égi mását, a csillagvilág Fehérközét, ahonnan Csodaszarvasa és tündérnépe indult e világra. Jelenthette földünk négy nagy folyóját, melyek körül ősműveltségeink alakultak ki. Jelenthette a négy elemet: eget, földet, levegőt, tüzet — s ez a kép már a teremtés teljességének gondolatát hordozza. A jelenlegi tudomány négy világfenntartó erőt tart számon, s magam ezt a magyarázatot tartom a legvalószínűbbnek, a következő indokok alapján: Őseink ezt az ismeretet nyelvük szerkezetébe beleépítették az egy — négy gondolatpáron át: az Egy (tehát Isten) anyagban való kifejezése az „n” anyagi hang hozzáadásával „négy” szavunkat adja, s a teremtett világot jelenteti. Népünk imái ezt így fejezik ki:
„...Föltekintek magas égre,
Ott látok egy szentegyházat,
Kívül kincses, bellül irgalmas,
Annak a négy szögletében négy szál gyertya ég”.
Ősi gondolkodás szerint tehát, amikor Árpád hétsávos zászlóját kibontotta, nem egy menekülő kis csapatot vezetett az Ígéret földjére, de erejük teljében lévő, egyesült hun-magyar törzseket. A hétsávos zászló már messziről hirdette, hogy az akkor ismert világ hún-magyar népei egyesültek.
Katona Sándor Árpád című munkája szerint az árpádi indulás idején Dentumagyaria erőviszonyai a következők voltak:
Kiterjedése: É-D-i irányban 400 km., s több, mint 400.000 négyezetkilométer, azaz nagyobb, mint Nagymagyarország
Lélekszáma: 200.000, ebből 10.000 harcos. Első vezére Opos, utánna Csaba, Csaba fia Edemen (a Chorezm-i feleségtől), Edemen fia Ügek, Árpád nagyapja, aki — mint tudjuk — egy Atillától közvetlenül származó leányt, Emesét vette el.
A NYÉK, KÉRI és KESZI törzsek kagánjai CSOBÁNC és KENÉZ (onogur törzsek) is hozzájuk csatlakoztak.
Árpád nem „senki földjére” érkezett, hanem a világ legősibb műveltségének a színhelyére. Hazatért Édesanyánkhoz, a Kárpátmedence Magyarországába. Marjalaki Kiss Lajos közölte Árpád kor előtti víz- és földrajzi nevek színmagyar lakósság emlékét őrizték meg.
Árpád bejövetele előtti ősi magyar eredetű az Aba család; birtokaik, váraik, templomaik ismertek voltak. Anonymus bizonytalankodó leírása Árpáddal bejöttnek érzékelteti a Bors családot, viszont az őslakó magyarsággal való közvetlen kapcsolata, valamint az a tény, hogy az Angliában fennmaradt, de a magyar-őstörök eredetű Arthur legendában Bors vitéz is a „kerekasztal” mellett tanácskozó nemesek egyike, őt is kárpátmedencei illetékességűnek kell tartanunk.
Erdélyben tudjuk, hogy a Rabonbánok szervezete alatt a világ egyik legelső, legigazibb demokráciáján belül élt a székely nép, melynek minden tagja nemes. A Rabonbánok engedélyével, áldásával és kíséretével érkeztek meg az árpádi hazatérők, s természetes folyamattal olvadtak be az igen magas színvonalú, otthoni életbe. Ha ez nem így lett volna, bármilyen szervező lángelme is volt Árpád, s utódjai, nem tudták volna megszervezni néhány év leforgása alatt Európa legelső, vármegyerendszeren alapuló közigazgatási egységét. Ez a magyarokéhoz hasonló központi hatalom a 19. századig várat magára nyugat Európában, (gondolok itt a Unita Italiára és a német hercegségek egyesülésére) éppen úgy, mint ahogy annak idején a földművelés alapelemei is többszáz éves késéssel érkeztek meg közvetítésünkkel Nyugateurópába.
PANNONIA
Miért indultak a Kárpátmedencén kívül élő testvéreink Hunor és Magor óta mindig Pannoniába? Jó szántóföldek, erős városok jelentősége miért törpült el szemükben akkor, amikor Pannoniáról volt szó? Szájról szájra szóló mondánk beszél szép Enéhről, két fiáról, kik a Csodaszarvast követve, égi ösztönzésre indultak Pannonia felé.
A választ a Tarihi Üngürüsz[31] a következőkben adja tudtunkra Hunor útjával kapcsolatban:
„Midőn Nemród meghalt, Adzsem trónjára egy másik fejedelem került. Azt a vidéket pedig (melynek Hunor volt a fejedelme), Dzsiddija[32] tartománynak nevezték. Tatár tartomány volt, mely Szamarkandtól a Fekete tengerig terjed.
Amikor abba a tartományba (Pannoniába) érkeztek (Hunorék) látták, hogy csodálatosan bőséges folyamai vannak nagy számban, sok gyümölcse és bő termése van annak az országnak és az ő nyelvükön (azaz Hunor népének a nyelvén) beszélnek az ottani népek.
Ha pedig a Kárpátmedencei népek velük egy nyelvet beszéltek, akkor Hunor népe is már visszavándorló volt hazánkban.
Voltak-e Hunor előtti visszatérések?
A 4.500 éves Tűzköves-i falú tárgyi műveltségével kapcsolatban Gábor Miklós a Magyar régészet regényében[33] elmondja, hogy „természetes azonban az is, hogy a még régebbi idők óta használatban maradt, kéregből készült edényeknek, a vesszőből font, sásból kötött, fából faragott edényféléknek alakját is megőrizte a lakósságnak azon rétege, mely nem a déli bevándorlók, hanem az ittrekedt őslakósság leszármazottja volt...” Valami hatalmas méretű szerencsétlenség idején menekült az itteni lakósság délre, de voltak, akik otthon rekedtek. Ezek őrizték a kárpátmedencei életet, s az ősi hagyományokat a későbbi visszatérők számára. Ilyen visszavándorlások tehát voltak déli irányból is, s egy egyiptomi emlék megőrizte az elvándorlás helyét is, melyet Nyitrának nevez.[34]
Egy következő visszatérés Trója elfoglalásának idejére esik, melynek képe, mint földi paradicsomé élt népe emlékezetében: „Minden tája különféle gyümölcsökkel tele, minden oldalon színes gyümölcsökben bővelkedik, levegője kellemes, minden tája jól bejárható, áldása (terményei) és kenyere bőséges, úgyhogy minden tekintetben bővelkedő tartomány.”
Ezt a paradicsomi vidéket ő azonnal megkedvelte (Paris fia Firanko) és megparancsolta, hogy a Szikán hegy tetejére egy hatalmas várat építsenek... Mivel szerfölött gazdag és terményekben bővelkedő tartomány volt, ez oknál fogva nevezték el Pannonijának, ami latin nyelven ’kenyerest’ jelent.” Trója neve ismét őstörök néptörzsünk nevét, Paris és Firanko nevei a legtisztább avar kapcsolatokat idézik. A Szikán hegy neve Erdélybe, a Székelyföldre vezet.
Grandpierre Endre tizen felüli visszatérési hullámot fedezett fel és tárgyalt könyveiben.
Benkő Lóránd árpádkori gyűjtése során megemlékezik arról, hogy a földvárak az Árpádok honegyesítése előtt már a Kárpátmedencében voltak. A Székelykeresztúr vidéki földvárak kertjei még ma is érzékeltetik a kilencedik század előtti kerteket: mai napig is ott virul a nefelejcs, a nárcisz és érleli gyümölcsét az egres.
S Árpád magyarjai?
A késői unoka, Árpád kémjei így írják le Pannoniát:
Virágokkal díszesek a sziklák és földek,
Sokféle madár hancúrozik rajtuk,
Zöld mezőre vetik árnyukat a szálfák,
Ágaikon feslenek a virágok.
Zöld ruhában nevető rózsák nyílnak,
Rózsákkal tövisek barátkoznak.
Nyugalmasan hajlong a ciprus és puszpáng,
az ősz félelmétől mentesek.
A mezőkön csordogál a csobogó víz,
Azt csobogja, hogy Allahon kívül nincs más isten.
Felüdülni mindenki rózsáskertbe megy
S kezében félnarancsot tart mindenki,
Csendben örvendezők lettek a mezők,
Bimbóikat ég felé nyújtják a jázminok,
Paradicsomkertre hasonlított minden kert,
A Kevszerhez hasonló patak folyik bennük.
A tulipán kebelén pecsét volt,
Mely éjjel-nappal mécseshez hasonlóan (virított)
Az éghajlat is vidámította ezt a képet,
Akik ezt látták, mindnyájan megadták magukat.
Az Árpád-i kémek jelentésének tulajdonított szöveg — bár írója melegebb égövből származik — nem Árpád korabeli képet vetít elénk, hanem egy valahai őslegenda aranykori emlékeit, melynek tudatát még az Árpádkor emberi tisztán megőrizték. Kárpátmedencei ásatási emlékeink és kőzettanunk virágai nyílnak ebben a beszámolóban. A régi kárpátmedencei tündérkert hívja haza népünket, az ősi csallóközi haza, melynek 14. századbeli térképét Sanudo Európa méretűvé rajzolta az európai gondolatkörben elfoglalt fontossága miatt.
Árpád honegyesítése előtti kárpátmedencei népek között fontos szerepet játszottak a következő magyar népek:
Az avar települések magyar neveivel bőven foglalkozik az otthoni történetírás László Gyula nyomán.
A palócoknak még 1096-ban számottevő birodalmuk volt.[35]
A szarmaták[36] népi mivolta a keresztény századokig nyomon követhető ezer és ezer sírral Magyarországon. Itt éltek, s magyarul beszéltek. Sulimirszki „Egy valahai erős nép szétszórva a nemzetek között című dolgozatában megemlíti Beukan és Babai vezéreiket Marcus Aurelius korában.[37]
Magyar Adorján a Zrinyiek eredeti Szerényi nevét szarmata-szemere[38] múltra vezeti vissza. Zrinyi Ilonán keresztül anyagi ágon a Rákócziakban folytatódik a szarmata vonal, s a Bodrogközbe vezet, Borsi községbe.
A keresztény korszak kezdetekor jelent meg a Szarmátia név az akkori irodalomban az azelőtt Szittyának nevezett kelet-európai területeken. Herodotus, a Kr.e.5 században élt görög író megemlíti, hogy a szittyák nyelvét beszélték, de annak romlott alakját. Ezek a nyugati szarmaták minden kétséget kizárva erős központi hatalom keretén belül éltek. Írásos emlékek „Királyi Szarmaták”-nak hívják őket.
Dr. Faragó Ferenc (11. sz. kézirat) megemlíti, hogy a Nyiregyházi Múzeum jegyzékében Ladánybenében talált szarmata leleten magyar szövegű rovásszöveg van.
A kelták ugyancsak a magyari népek, Herodotos keltoinak nevezi őket. Ez a név keletit jelent. A kelta-magyar nyelvi kapcsolatokat másutt részletesen tárgyalom, ősszokásaink azonosságával együtt. A kelta királyi korona és a magyar Szent Korona egymásnak édestestvérei: mindkettő az ősi napkeresztet építette a keresztpántos korona szerkezetébe. Ezt a koronát a druidok még használták.
E néhány kiragadott példa is mutatja, hogy a kelet és a Kárpátmedence különböző nevek alatt említett népcsoportjai valamennyien a magyar műveltségi és nyelvi kör részei.
A KÁRPÁTMEDENCE NYELVE
A Tarihi Üngürüsz szerint a Kárpátmedencébe visszatérő Hunor és népe velük azonos nyelvű népeket talált.
E nyelv változott a Teremtés hajnala óta, de közel sem olyan mértékben, mint a későbbi keletű indoeurópai nyelvek, ahol két-három évszázad érthetetlenségig változtatott meg egy-egy nyelvet.
Nyelvünkben beállt változásokat Marjalaki Kiss Lajos, Orbán Balázs és egyéb néprajzosaink által feljegyzett régi folyó és egyéb földrajzi neveken keresztül mérheti fel az ember. (Itt természetesen figyelembe kell venni az idegen írók nyelvtorzításait.)
Ezek szerint megállapíthatjuk, hogy két fő nyelvi vonal simul meg egymás mellett mai nyelvünkben: az őslakosok magyar nyelve és a külvidékről visszaérkezők tájnyelve. Itt meg kell említenem, hogy a Szem családdal visszaérkezett nyelv képviseli hazánkban a szemere-sumir tájszólást, amint azt a Szem család alapította kolostorok, adományozó levelek szövegén át megismerhetjük. Itt a szemere tájszóláson van a hangsúly. Ha magyar nyelvi kapcsolatokat keresünk, mindig magyar nyelvi alapból kell kiindulnunk, hogy tévútra ne térjünk.
A tihanyi alapítólevelet András király látta el kézjegyével 1055-ben. Az itt található, latin szövegbe ágyazott magyar szavak: Tichon (Tihany), Fehéruuar. Hodo utu, Fehéruuaru rea meneh hodo utu rea a Folyamköz nyelvének emlékét viseli. Ugyanakkor meg kell említenünk, hogy ezeket a sorokat idegen papok jegyezték fel, s ennek megfelelően kell értékelnünk.
A tihanyi apátságnak adományozott húsz szőlőművelő, tíz halász, három csordás, három juhász, két kanász, két méhész, két szakács, két varga, két ács, ötvös, molnár, tímár, s a mosásra, konyhai munkára szánt parasztasszonyok, parasztleányok a Kárpátmedencében már ott talált őslakósság soraiból kellett, hogy kielégíttessék, s ezek a mesterségek egy magalapozott mezőgazdasággal rendelkező ország képét tükrözik.
A Halotti Beszédként ismert szöveg 1192 és 1203 között született. Keltezése korából a következő földrajzi nevek találhatók: Dunántúl, Pannonhalma, Boldva, Somogyvár, Deáki, Pozsony. Ezek a városok sem születhettek a IX. századi semmiből kiindulva erre az időre: letelepedett, sőt szervezett városi élet előfeltételei itt már századokkal előbb megvoltak. Pozsony megye különben is érdekes: Megemlítik Deáki falut, melyet István király adományozott 1001-ben alapított pannonhalmi bencés főapátságnak.
Az Ómagyar Mária siralom az 1280-1310 körüli nyelvet tükrözi:
Volék sirolm tudotlan.
Sirolmol sepedik,
Buol oszuk, epedek
.....
Vylág világa
Virágnak virága,
Keserűen kynzathul
Vos scegegkel veretül.
Oh nekem en fyon (!)
Ézes mézüül
Scegenül scepsegud wirud hioll
wyzeul....
Ebben kárpátmedencei gyönyörű magyar nyelv és verselés szülte sora, „világ világa, virágnak virága” kel életre.
Árpádkori nevek között ott szerepel Ősbő, Őskő, Csák, Bors, Aba, Elek, Torda és még számos más név is, melyek mai napig sem hatnak idegenszerűnek.
NYELVI NYOMAINK NYUGAT EURÓPÁBAN
Nyugateurópa nyelvének 40 %-a nem indoeurópai eredetű, s ezeknek a szavaknak magyar nyelvi alapja nyilvánvaló. Ezek tárgyalása legalább tíz további előadás idejét emésztené fel.
De Árpád hazatérésével kapcsolatban meg kell említenem, hogy a Cornish törzsek is Gógmagógtól származtatják magukat. A Brit szigetek folyónevei (Don, Thames, stb.) magyar nyelvemlékünk. Egy Atillát messze megelőző korban, a trójai menekültek idejében már tudnak a hunokról a Brit szigeteken, s egy ott küzdő hun vezér után nevezték el egyik folyójukat Humbernek, egy másikat a hableány után Habrennek. Etele neve visszhangzik az angol nemesség atheling címében, ami nemeset jelent. E név hímnemű változata étheling, a nőnemű éthelu, s Etelközünk neve ennek visszfényében bővebb értelmet nyer.[39]
Tas neve számtalanszor fordul elő. Waddel a sumir hatásokat a főniciaiakkal hozza be a Brit szigetekre. Ezek között kiváló helyet foglal el Tas. Nevei között szerepel: Induru férfi istensége, Arkangyal, A Nap fia, Ia, illetve Jó fia, ugyancsak azonosítja Mardukkal, Illil-el és Adar-ral. Hívták még a földművelés védőszentjének, az Eke Szelleme, A Lándzsa és Eke Dasi-ja néven is. Jelképe öt kör. Első ismert ábrázolása Kr.e.3.000-ből származik, Tasia néven. Ugyan ezen név a gótok Eddájában Thiazi néven jelenik meg, s a Tuesday névben maradt fenn neve. E Tasia az életadó istenség megszemélyesítése.
Egy sumir litánia Tast így szólítja:[40]
„Oh fiam Tas, világ Ura!
Hatalmas hős, ki legyőzi a pártoskodást...
Gabonának vidítója, búza, árpa teremtője !
Gyógynövények éltetője...
Égi szellemek (angyalok) irányítója
Sorsunk könyvét te írod meg...”
Kr.e. 3.000-ből származó főniciai pecsét kör-olvasata Tas, a pecséten szétterjesztett szárnyú Turul látható.
Kr.e. 2.000-ből származó érmén szétterjesztett szárnyú arkangyal minőségben jelenik meg Tasia.
Skóciában Tasc alakban maradt fenn neve, szellem jelentéssel.
Aberdeen város címerében kereszt és három gabonaszár van, a régi Tas kapcsolatok emlékeként.
Ugyancsak Aberdeenben volt még a század elején Szent Machar, vagy Szent Macher tiszteletére elnevezett székesegyház.
Koppány
Tar Szerind fia Koppány Bulcsú halála után a dunántúli horka törzs vezetője[41]. Nevének kapcsolatai, mint a többi vezéré is a honegyesítést messze megelőzik. Koppány, illetve Kupa neve az őskabar műveltség emléke, melynek jelképrendszerét összegezi a jól ismert bezdédi tarsolylemez. Elkötelezettsége nemcsak az őshon megszerzése, de az ősi, magyar műveltség és szellem megőrzése is. Elkötelezettségét életével pecsételte meg, s őshitünk első vértanúja. Feldarabolt testét kiszögezték elrettentésül Esztergom, Veszprém, Győr, és Gyulafehérvár várainak falára. Mégis, Koppány földjén — szülőföldemen — a Koppány víze emlékeztetett naponta reá, s szinte élő valóságként volt jelen mindennapi életünkben. Koppány Kupa neve szinte sorsszerűen az: élete az a kehely, mely ősemlékeink tárházává vált. A korábban említett kőkorszakbeli rajz Kupa nevét és szerepét hűen ábrázolja. Nem véletlen, hogy az ő földjén teremnek legdúsabban régmult életünk virágai, s táltos hagyományaink mai napig is élnek.
*
Álmos — Árpád — Koppány népi, nemzeti történelmünk nagyjai.
VII. századbeli kínai iratok népünkkel kapcsolatos tapasztalataik alapján a következőket mondják: „A kagán, mindig szent ember”. Az orkhoni feliratok pedig a következő intéssel szólnak hozzánk: a keleti türk nép csak addig élt, míg kagánja volt. Mikor ez megszünt „...a türk nép meghalt, elpusztult, semmivé lett. A türk nép helyén semmi szervezet nem maradt...”
Szívleljük meg ezeket az intéseket. Nincs a világnak egyetlen népe, melynek történelme oly hatalmas, mint a miénk. S ez a hatalmas múlt felelősséget is jelent. A Nap fiainak kötelessége segíteni a ma fertőben fulladó világ felemelkedését. De ezt csak úgy tehetjük, ha magyar szívvel, magyar lélekkel, magyar vezetés alatt, egymással összefogva állunk munkába. Ennek előfeltétele az, hogy
Árpád hazatérése után 1100 évvel végre mi is hazataláljunk, s a Kárpátmedencében felismerjük Isten adta őshazánkat, Magyarországot. Egységünk tudata itt kezdődik, s e felismerés jövőépítésünk záloga.
Hazánk felvirágoztatása mindnyájunk, minden egyes magyar kötelessége. Ígérjük meg, hogy mindegyikünk naponta legalább egy órát szentel népünk felemelkedését szolgáló munkában: csak ezzel az egy órányi idővel is csodákat teremthetünk, megérjük népünk sorsának jobbra fordulását, a reá váró történelmi szerepének kiteljesedését, s új magyar élet indul el őshazánkban, a Kárpátmedencében. S elmondhatjuk Sinka Istvánnal[42]:
A POR TEMPLOMA
Aranyos kupolájú új templomot
rakok a porszemekből
és oltárterítőnek elterítem benne
a rengő mezőket,
mikre varázsló újjam
rászövi a búzakeresztek arany testét,
és síkját annak a földnek,
ahol ma, holnap
s mindörökké csak a
kék Duna lesz ünnepi orgonája
a por temploma zsoltározóinak.
DELEJ
Csudadolgot látnak még az egek
egykor, ha a dombokat itt egyszer
kivilágítom majd új tüzekkel;
holt hamuk helyére
melegséget hozok.
Bámuló szemekkel jönnek az emberek,
lejönnek ragyogni oda a csillagok,
s jövendő sorsunkat megtárgyaljuk végre.
Sámán leszek én ott, aki táncnak ered,
aki csillagoknak pergeti a dobot.
ADJA ISTEN ÍGY LEGYEN!
***
Irodalom
Ipolyi Arnold, Magyar Mythologia, Zajti Ferenc kiadása, harmadik kiadás Budapest, 1929
Ruffi Péter Bujdosó Nyelvemlékeink Móra Ferenc könyvkiadó Budapest, 1977
A Nyiregyházai Múzeum Atilla kincse megfejtési anyaga
Padányi Vérbulcsu
Dümmerth Dezső Álmos az áldozat, Panoráma, 1986
Katona Sándor Árpád, Az Ősi Gyökér és a Kőrösi Csoma Sándor Társaság Árpád tagozatának közös kiadása, Buenos Aires, 1977
Deér József Pogány magyarság, keresztény magyarság (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda könyvnapi könyve Szent István évében.)
Baráth Tibor A magyar népek őstörténete, Somogyi Zoltán egyesített kiadása, 1968
Marjalaki Kiss Lajos Úton a magyar őshaza felé, s Hajnóczi Sándor dr. A Nyugat fajtörténelmi tanai című bírálata. A Cél, megjelenik kéthavonként.
Vanished Civilizations of the Ancient World, Szerkesztette Edward Bacon, MacGraw Hill Company Inc. New York, London. Sulimirszki Egy valahai erős nép szétszórva a nemzetek között
Berze Nagy János Baranyai Néphagyományok, kiadja Baranya Vármegye Közönsége Pécs, 1940 Kultúra könyvnyomdai műintézet, Mayer A. Géza és Társai
L.A. Waddell The Phoenician Origin of the Britons, Scots and Anglo-Saxons. The Christian Book Club of America, Hawthorne, CA. 90250
Stamler Imre Milyen lehetett az ősi Somogyország? A Somogy Megyei Levéltár Somogy Megyei Pedagógiai Intézet kiadása Kaposvár, 1989
Lévai Béla Lakóhelyünk Józsa, Honismereti munkakönyv Debrecen-Józsa, 1996
Pap Gábor Hazatalálás „...az Úr 895. esztendejében...” Pódium Műhely Egyesület Debreden, Magyar Őstörténeti Kutató és Kiadó KFT., Bvudapest, Magános Kiadó Debreden, 1996
Geoffrey Ashe, Mythology of the British Isles, és Dawn Behind the Dawn, Trafalgar Square Publishing, North Pomfret, Vermont.
Fehér M. Jenő Középkori magyar inkvizíció, Editorial Transylvania, 1956
Benkő Lóránd Név és történelem, Tanulmányok az Árpád korról, Akadémia Kiadó Budapest, 1998
Erdélyi Zsuzsanna Hegyet háték, lőtőt lépék, Archaikus népi imádságok, Magvető kiadó Budapest, 1976
Geoffrey Ashe, Mythology of the British Isles, Trafalgar Square Publishing, North Pomfret, Vermont
*
[1] Itt az angliai Don völgyéről van szó, mely név ősnépeink közvetítésével került a Brit szigetekre.
[2] Ipolyi Arnold, Magyar Mythologia, XV. fejez
[3] Waddell 60/l.ábra
[4] Waddell 61/A ábra
[5] Waddell 61. ábra
[6] Waddell 66. ábra
[7] Waddell 67. ábra
[8] The Sumerians, 298. old.
[9] L.A. Waddell, The Phoenician Origin of Britons, Scots and Anglo-Saxons (A britek, skótok és angolszászok főniciai eredete), 9. old.
[10] Ipolyi Arnold, Magyar Mythologia, II.35. old.
[11] Magyar Adorján Az ősműveltség, 98. old.
[12] Ipolyi Arnold, Magyar mythologia, 221. old.
[13] Magyar Adorján Az ősműveltség, Kun fejezet.
[14] Erdélyi Zsuzsa Hegyet hágék, lőtöt lépék, 452, 454 old.
[15] Pais Dezső fordítása Dümmerth közvetítésével.
[16] Katona Sándor Árpád, 25. old.
[17] Baráth 6.könyv 163 old.
[18]Ipolyi, I:208
[19] Tarihi Üngürüsz 110-115 old.
[20] Álmos az áldozat. 72,78. old.
[21] Benkő Lóránd a Zsombor, Zumbor, Sumber neveket szkítiából származtatta. Felhozza Huba ivadékát Szemerét, s megemlékezik a Scemera, Scemura nevekről, melyekben a Szemere és Szemura név tisztán jelen van.
[22] Szemere/kun indítékú a Don, Duna, az angliai Don és Thames folyók neve.
[23] Ézsaiás 10:9, II. Kir.18:34
[24] Baráth Tibor, VI:165
[25] A Nyiregyházai Múzeum kiadása, 63.old.
[26] A Tomaj nemzetségekhez tartozó Tonuzoba a kemeji részeken, az Abád révnél kapott földeket, ott is van eltemetve Benkő Lóránd kutatásai szerint.
[27] Dawn Behind The Dawn
[28] Gardezi szerint az alánok és a „kas” nép szomszédságában, a Kazkázus vidékén volt.
[29] Tarihi Üngürüsz
[30] 18. old.
[31] 18. old.
[32] szittya
[33] 37.old.
[34] Hegedűs György és Budge szótára.
[35] Ipolyi Magyar Mythologia
[36] Marjalaki Kiss Lajos, 912. old.
[37] Sulimirszki Egy erős nemzet...
[38] Az Ősműveltség, 213. old.
[39] Geoffrey Ashe, Mythology of the British Isles, Trafalgar Square Publishing, North Pomfret, Vermont
[40] Angol szöveg utáni saját fordítás T.Zs.
[41] Deér József, 91 old.
[42] Nagy utakról hazatérve, Delej, 17.old., A por temploma 12. old.
