A TEREMTÉS BÖLCSESSÉGE

Napjainkban írt gondolataim a „történelem előtti” időkkel foglalkoztak. Régmúlt műveltségek iratai arról tanúskodnak, hogy történelmi időket az első gyilkosság, sőt testvérgyilkosság tényétől számítják az ezután kialakuló társadalmak emberei. Ott áll a Biblia első néhány szakaszában a testvérgyilkos, irígység űzte Kain, majd utódai, kik – amint jelenünkig tapasztaljuk – hűségesen utánozzák apjuk ezen, s nyilván még sokkal több „jótulajdonságait”. Kain kajánsága vált a mindenkori jót pusztító vadkanává, anint ez Imre herceg, s a hős Zrinyi (eredeti nevén Szerényi) Miklós életében is megnyilvánult.

Ábelről nem szól a történet, s nem szól az első gyilkosságot megelőző, anya alapú társadalomról sem, mely évezredek csendes boldogságában fejlesztette ki a műveltség éltető elemeit, melyeknek felfalója a fenti világ embere, ki máig is döngeti mellét és küzd a hatalomért.

Amerikában élve itteni példaként felhozom, hogy lakói fegyvereiket szinte vallásos szeretettel övezik, s nem tartják „egész” embernek azt, aki gyermekkorában, úgy kilenc éves kora körül nem kapott puskát az apjától, s nem tanulta meg a gyilkolás művészetét ártatlan állatok élete árán. Felnőtt korban a hírmagyarázó állomások egy-egy gyilkosság ismertetése során nem érzik műsorukat teljesnek, ha e tett következményeként a járdára, vagy a lakásba ömlött vértócsát nem mutatják kiemelt helyen. Ugyanakkor valamennyien jó kereszténynek tartják magukat. Egy kivételes, hetenként folytatódó műsor -- a Kung-Fu -- keleti bölcsesség gondolataival igyekezett megismertetni az itteni gyermekek gyilkosságra nevelt képzeletvilágát néhány évvel ezelőtt. Egy bölcs tanító e műsor folyamán tanítványának mutatott egy ládába zárt valamit, amit itteni gyermekeink azonnal lőfegyvernek ismernének fel. A tanító elmondta, hogy mindenféle eszközt lehet jó és rossz célra használni, a lőfegyver kivételével, melynek egyedüli célja a gyilkolás. A műsort a szerződés engedte lehető legrövidebb időn belül levették a távolbalátóról, nehogy valami békés gondolat ragadjon a – Kain-utódnak nevelt -- gyermekekre.

Ilyen és hasonló környezet közepette élve azt is tapasztalnom kellett, hogy a nők, asszonyok is mind jobban ebbe az irányba fordítják érdeklődésüket. Kongresszusba, szenátusba induló asszonyoknak a megválasztásra nagyobb esélyük van, ha eldicsekednek kilenc éves koruk óta használt puskájukkal. Így már biztosabbak abban, hogy önmegvalósulásuk kiteljesedése nem várat sokáig magára. S a mai napon, 2013 fergeteg havának 28. napján jött a távolbalátó híre és a legújabb hirdetés: elemi iskolás gyermekek számára is készítenek már fegyvert.

Hasonlítsuk össze hazánk műveltségének minden parányát a világéval, s nyilvánvalóvá válik a reánk bízott szent kötelesség, melyet ezeréveken át teljesítünk, s megmaradásunk záloga: a teremtő szeretet meghonosítása a még éretlen és értetlen világban.

 Gyakoriak a két nem közötti viták: mi szolgálná jobban az emberiség javát, férfi, vagy nőuralom? A „történelmi időnek” tartott kaini háborúzások hány ezer éve tartanak? Hasztalanságukról  ugyan ennyi ezer év tanúskodik. Az állítólagos „értelmi” ember mikor fedezi fel e valóságot? Mindkettőre rengeteg példa adódik, de képviselői nem veszik észre, hogy a lényeget, a békés, boldog jövőt a jelen, megosztott eszmeiségükkel soha el nem érhetik.

Ötven egynéhány év ilyen tapasztalata mind jobban előtérbe hozta nyelvünk és népünk hatalmas bölcsességét, amit feleség szavunkkal fejeznek ki maradéktalan tisztaságban. „Édes jó uram” – „Drága feleségem”! Egymáshoz intézett köszöntéseikben benne van, hogy a Feleség fél uraság, de a feleség ura is otthon van e drága birodalomban. Mindig az élet hozta alkalmak mozgósítják a női, vagy a férfi tulajdonságokat, úgy, ahogyan a szükség megkívánja. Ha ezt a lelki szabadságot megtagadnánk a házastársaktól, életük torz tükörképe lenne a különben kezük ügyében levő boldogságnak. Ha nem felejtjük el alapkövét, a teremtő szeretetet, mely egy teremtő egésszé olvasztja a két ellentétpárt: erőt és anyagot, lelket és testet. Az erő lehetőség, mely csak az anyagban teljesülhet éltető erőnnyé (energiává), az anyag Isten adta őstulajdonsága, a befogadó, termő és élet szülő lehetősége ezen erőny segítségével valósulhat meg. Amikor földünk a teremtés folyamatának nagy eseményén vált életadó Ilonává, a kebelében égő tűzek segítségével melengette drága anyaföldünket, kisegítve a még gyenge fényt adó párját, Magort, szép napunkat.

Ha hiányzik éltető életpélda életünkből, bizalommal fordulhatunk a Teremtésben újra s újra megjelenő teremtő tanácsért. Ezen úton pedig az ősteremtés minden rezdülését megőrző nyelvünk kísér változatlan hűséggel. Csak ápolni kell önnön fogékonyságát. Nem a nyelv, a Teremtés tűnik tova, hanem értelmünk válik alkalmatlanná ezen tanítások befogadására. Pedig nekünk, magyaroknak e földön ez a hivatásunk.

Egy otthoni drága, füveket ismerő, gyógyító úr mesélte egyszer, hogy amikor egy falu tájára érkezik, már messziről látja, milyen bajokban szenvedhet az adott falu népe az útján látható növényekből. A Föld, mint jó anya tudja, mire van szüksége gyermekeinek, s mindig a szükséges gyógynövényeket hozza a felszíre, azokat neveli, terjeszti. (Ennek előfeltétele a „pottyantós” illemhely is. Más szavakkal: teljes énünkkel Isten közelében kell élnünk, s ne csak szépre festett arcunkat mutassuk, bár ezen festékanyagok eltávolítására is alkalmunk nyílik Földanya segítségével.) Nagyon valószínű, hogy tudatlanságunkban Földanya ajándékait gaznak ítéljük, s nem fordítjuk gyógyerejüket a magunk és a világ javára.

Ma eszméltem, hogy Földanyánk bölcsessége az anyag birodalmát varázsolja boldog jövővé. A Teremtés bölcsessége pontos útat mutat minden téren, hogy mely szint erejére van szükség egy bizonyos időben: a férfi erőre, női gyengédség erejére  -- vagy csak a kettő egyensúlyára? De hogy útmutatását lelkünk, lelkiismeretünk felfoghassa, tiszta testtel és lélekkel kell megközelíteni. Azt hisszük, hogy a goromba szó, a gyilkosság (bárminek is álcázzák: jogos törvényerejű rendeletnek, vagy háborúnak) egy kis földi kör tevékenysége, eszmélnünk kell arra, hogy ilyenkor lelkünk, s így a teremtett világ lelke is szennyeződik. Ha ezt a jóság és szeretet erejével ki nem tisztítjuk életünkből és a világból, nagyobb kárt okozunk, mint a szennyező fűtőanyagokkal, s végső soron önmagunkat pusztítjuk el.

Fogadjuk el életünk minden pillanatában Isten kinyújtott kezét, s kapcsolódjunk be a teremtő szeretet munkájába
*